Függőség 1-2✅

59. fejezet

~2. kötet ~

Egyik éjszaka Black mellett ébredtem fel. Talán a nagy meleg miatt, de szemeim kipattantak, mintha nem lennék fáradt, majd utána képtelen voltam elaludni. Mikor megláttam az órát, hogy hajnali négy óra múlt még csak, arcon csapott a valóság, hogy elég messze van a Blackkel tervezett kelés ideje. A madarak csiripelése megnyugtatott, hogy nem uralkodik teljes csend körülöttem. Nem mintha tartanom kellett volna ettől, hiszen Black halk szuszogása épp oly kellemesen hangzott a szobában, mint kint a madarak éneke.

Miután felmértem a terepet és megállapítottam a tényt, hogy nem érzem magam elég fáradtnak ahhoz, hogy elaludjak, fordultam egyet, így Black arcával találtam szembe magam. Csupasz mellkasa lassan emelkedett, rakoncátlan tincsei pedig belehullottak arcába.

Mivel nem volt szándékomban felébreszteni őt nem mocorogtam többet, csupán Black kinyújtott karján, ami mellesleg a párnámat szolgálta, elhelyeztem a fejem és csendben figyeltem álmoktól nyugodt arcát. Másik karja csípőmön pihent és annak ellenére, hogy egy teljes száznyolcvan fokos fordulatot tettem felébredésem után, hogy arcával szembe lehessek, nem úgy tűnt, hogy el akarna engedni. Talán tudatosan vagy tudat alatt, de biztos akart lenni abban, hogy mikor felkel, mellette leszek.

Az idő lassan telt, én pedig néha pihentettem a szemem, tűnődtem a diákmunkámról, melyet hétfőn kezdek felszolgálóként egy kisebb kávézóban és számoltam magamban a másodperceket. Néha sikerült egy kicsit elszundítanom, de szinte minden apró zörejre felriadtam.

Reggel hét környékén megelégeltem a várakozást és óvatosan kikeltem az ágyból, hogy még véletlenül se zavarjam meg Black édes álmát, így amint kimásztam karjai közül egy párnával helyettesítettem a csípőmet, melyen a keze pihent. Eltotyogtam Black egyik szekrényéhez, majd néhány ruhát kihalásztam belőle és elmentem letusolni. A langyos víz kellemes volt azok után, hogy közel három órát vártam, hogy egy kicsit felkeljen a nap. Miután felfrissítettem magam és felvettem Black ruháját, hogy ne pizsibe kelljen ügyeskednem a konyhában, lementem az emeletről, majd neki álltam a reggeli készítésének. A hűtőből elővettem négy tojást és néhány szelet bacont, majd nekiálltam serpenyőben kisütni őket. Közben feltettem egy kávét is, mivel tudom, hogy Black addig szinte használhatatlan, míg a reggeli kávéját meg nem issza. Nem mellesleg nekem is jól esett volna, így dupla adagot tettem fel, hogy mindkettőnknek elegendő jusson.

Miközben a reggelink készült a tűz fölött, elkezdtem kiönteni két bögrébe a forró kávét, majd két-két cukorral ízesítettem meg, majd a sajátomba került még egy kevés tej és tejszínhab is. Azt kortyolgattam, miközben kavargattam a serpenyőben a tojást és a bacont.

Egyszer csak két kar fonódott a derekam köré, majd Black édes csókokkal hintette be nyakamat.

A nem várt meglepetéstől ugrottam egyet es kisebb sikoly kíséretében. A kávémat majdnem magamra öntöttem, de szerencsére mielőtt ez még bekövetkezett volna Black kikapta kezemből a félig üres bögrémet és letette a pultra, majd visszatért a nyakamhoz. Orrát végig vezette a fülem mögötti érzékeny bőrfelületen, mire akaratom ellenére is kirázott a hideg és kellemes borzongás terjedt el az egész testemben.

- Tudod, nem szép dolog kiosonni a hálószobából, míg én alszom. – motyogta a fülembe Black „bosszúsan".

- Igazán elnézhetnéd, hiszen akkor most nem lenne reggelid és kávéd sem. – vettem magam azonnal védelembe, majd szembe fordultam vele, nyakát átkaroltam és megcsókoltam. Levegőhiány miatt elváltunk bár Blacknek nem volt elegendő ez az egy csók.

- Black, ha nem engeded, hogy megcsináljam a reggelit, oda fog égni és akkor neked kell rendet tenned itt. – mutattam körbe. Nem mintha nagy kupi lett volna, egy tányér volt, amiben felkevertem a tojást, vágódeszka és kés, ezekkel vettem kezelésbe a bacont és néhány fűszer volt csak kint.