Függőség 1-2✅

97. fejezet

Augusztus 29.
Egy nappal az esküvő előtt.

A mai nap kicsit különegesebb volt, ugyanis Karen és a barátnői itt fognak lenni vele és megünneplik, hogy ismételten férhez megy, míg az apám az egyik munkatársához fog menni szintén ünnepelni.

Black viszonylag kora reggel eljött értem, én pedig az újonnan vett vörös egyberészes- és egy táska váltóruhámmal együtt lecammogtam az emeltről, mert tudtam, hogy a holnapi napon Black visz ki a közeli hatalmas parkba, ahol az esküvő lesz megtartva és nem akartam fölösleges kört tenni azzal, hogy hazaugrom átöltözni.

– Jó reggelt – köszönt, átvette a csomagjaimat és megcsókolt.

– Jó reggelt – viszonoztam mosolyogva.

– Éhes vagy? – kérdezte, miközben kivezetett az ajtón.

– Igen. Alig húsz perce keltem és még nem jutottam el a konyháig se – válaszoltam őszintén, bár kicsit mogorván. Sose voltam korán kelő, pláne nem nyáron. Black ezt tudta így nem is vette magára a kissé bunkó stílusomat, helyette aranyosan mosolygott egyett, majd elindultunk hozzá.

– Csináltam palacsintát – vigyorgott, mire felcsillant a szemem. Azonnal jobb kedvem lett.

– És van kávé is? – kérdeztem izgatottan.

– Persze, hogy van – válaszolta lágy mosollyal az arcán. Black tudta, hogyan kell engem átlendíteni a reggeli rosszkedvemen. Sok-sok palacsintával és egy nagy bögre kávéval.

Mikor megérkeztünk, rögtön beküldött a konyhába, ahol már az asztalon volt minden, amit nekem szánt. Ő eközben letette a ruháimat, majd kijött hozzám enni.

– Izlik? – kérdezte szerelmes mosollyal az arcán. Teljesen elmerült abban, ahogy ettem az ő által készített reggelimet. Elégedettség suhat át rajta, mikor teli szájjal motyogtam, hogy isteni lett. Mikor az utolsó falatot is lenyeltem és megittam a kávémat is, felé fordultam és megkérdeztem, hogy mit tervez mára.

– Mivel Hunterék is megérkeztek a fesztiválozásból, szeretnék valamit megbeszélni velük. Meglepetés lenne, így te nem hallhatod. Megbeszéltem velük és Sammel, hogy délután egykor kimegyünk a pályára, ahol ezt meg tudom velük beszélni.

– És én? Addig itthon hagysz? – kérdeztem meglepetten.

– Dehogy, te is jössz. Csak azt a beszélgetést nem hallhatod majd – villantott ezer wattos mosolyt.

– Hát rendben. Milyen terv? – kérdeztem, hátha valamit elárul belőle.

– Annyit kell tudnod, hogy az esküvő után, ahogy a apád és Karen elmentek a nászútjukra, te és Shawn nem lesztek otthon egyedül és ne tervezz semmit az utolsó napra – felelte ködösen.

– Mivan? – kérdeztem nevetve. Teljesen össze voltam zavarodva, valahova vinni akar? És a fiúkkal ezen mit akar megbeszélni? Talán velem akarja tölteni a nyár utolsó napját és a fiúkat kéri meg, hogy foglalják le Shawnt?

– Ne, ne gondolkodj – szólt Black nevetve –, esélyed sincs arra, hogy kitaláld.

– De ne már – nevettem fel -, nagyon kíváncsi vagyok. Mondj valamit – kértem könyörögve.

– Két nap múlva kiderül. Annyit tudsz várni – vigyorgott.

– De nem akarok várni – nyaggattam.

– Hidd el megéri – mosolygott, majd a koszos tányérokat elvette előlem és nekiállt mosogatni. Semmit se volt hajlandó megmondani, így úgy döntöttem, hogy később bepróbálkozom még, hiszen ha a fiúk is tudni fogják, akkor talán több esélyem lesz, hogy választ kapok.