Függőség 1-2✅

6. fejezet

Hozzájuk érve Black felhívta a szüleit és tájékoztatta őket, hogy valameddig itt leszek. A szülei ismertek engem és szerettek is. Nem volt bajuk, hogy itt vagyok megint, hisz ez nem az első alkalom már.

Borzalmasan voltam. Luke szintén bár ő nem nagyon érezte, mert hozzá volt már szokva velem ellentétben. A drog hatásai kezdtek elmúlni melynek a következő szakasza kezdődött. A fiúk lent maradtak a konyhában, miközben én bejelentettem, hogy felmegyek a vendégszobába. Nehezen felbotorkáltam, minden egyes lépcsőfok után azt hittem, hogy összeesek a szédüléstől. A korlátot úgy fogtam és kapaszkodtam benne, mintha az életem múlott volna rajta. Nem volt előnyömre, hogy az izmaim kezdtek görcsölni. Kellett nekem szívnom!

Beérve a szobába bedőltem az ágyba szó szerint. Mindenem fájt, a kezem remegett, néha a levegőt is nehezen tudtam beszívni. Nem kérdés, hogy teljesen a padló legalját verdestem. Néha a hideg is kirázott ezért betakaróztam.

Percekig feküdtem egyedül majd hallottam, hogy az ajtón valaki besétál.

-Ev. Alszol?-kérdezte Luke.

-Emlékeztess, hogy többet ne fogadjak el tőled drogot.-nyöszörögtem.

-Rosszul vagy?-rohant oda hozzám.

-Eléggé.-suttogtam.

-Tudom, hogy Black le fog engem nyakazni, de muszáj szólnom neki, ő ért ezekhez.-mondta. -Black azonnal gyere fel!-kiabált ki az ajtón. Hallottuk a dübörgő léptek zaját.

-Mi van?-kérdte belépve az ajtón.

-Black, le fogsz nyakazni, tudom, de még a pályán Evnek adtam drogos cigit és rosszul van.-hallottam Luke hangját.

-Hogy mit csináltál?!-akadt ki Black.-Te normális vagy? Kórházba akarod juttatni?-kiabált vele.

-Ne velem törődj! Először segítsünk Evnek! Utána kinyírhatsz!-mondta Luke.

-Hozd fel a gyógyszeres dobozt és egy pohár vizet is!-utasította Black. Eközben letérdelt az ágy mellé majd homlokomra tette a tenyerét.

-Mid fáj?-kérdezte.

-Mindenem.-mondtam.

-Szédülsz? Van hányingered?-kérdezett ismét.

-Szédülök, de nincs hányingerem.-válaszoltam.

-Addig jó.-mondta bele a levegőbe.

Luke felhozta a vizet és a dobozt is. Black azonnal keresgélni kezdett benne Luke segítségével.

-Altatód adjunk neki?-kérdezte Luke.

-Igen.-hallottam Black hangját.

Black és Luke odajöttek az ágyamhoz majd kíméletesen felültettek.

-Tessék-nyomott a kezembe egy tablettát majd egy pohár vizet- vedd be, elfogsz tőle aludni.-mondta Black.

Én tettem, amit kért, majd visszahelyezkedtem az ágyba és éreztem, hogy kezdenek leragadni a szemeim majd elnyelt az álmok világa.

Mikor felébredtem, nem fájt semmim és nem is szédültem. Remekül voltam azt leszámítva, hogy a szemeim kicsit vörösek voltak.

Kimásztam az ágyból majd szembesültem, hogy reggel 7 óra, ami azt jelenti, hogy suliba kell mennem. Összepakoltam a táskámat és felöltöztem majd kiléptem a szobából és lementem a konyhába ahol Blackket találtam.

-Jó reggelt.-köszöntem neki.

-Neked is. Jól vagy?-kérdezte.

-Igen.-mondtam a rövid válaszomat.

-Rendben. Mondtam a fiúknak, hogy ne adjanak neked füves cigit nehogy megtörténjen újra ami este.

-Oké. De ez így nem jó. Ne irányítsd már, hogy mikor cigizhetek és mikor nem!-mondtam kicsit mérgesen.

-Ev! Ne hidd azt, hogy eltiltalak, ugyan úgy fogsz kapni, mint a fiúk, csak azt nem szeretném, hogy olyan erős drogot szívj ami Lukenak vagy a többieknek meg se kottyan. Kapsz majd mindenféle füvet, de nem nagy mennyiségben! És nem minden nap, azt azért tartsd észben.-felelte.

-Ne anyáskodj.-motyogtam az orrom alatt halkan.

-Nem anyáskodom. Ugyan ezt csináltam a fiúkkal te előtted. Ők már megtanulták. Velük is megtörténtek ezek a balesetek, nehogy azt hidd, hogy kivételezek veled, mert lány vagy.-mondta megemelve a hangját.

-Nem lenne elég annyi, hogy megbeszéled velük, hogy ne adjanak cuccos cigit? Jobb lenne, ha minden a régi kerékvágásban menne. Nem akarom, hogy irányíthass engem! Igenis szeretném leinni egyszer magam a sárga föld alá, szeretnék elszívni egy egész szál füves cigit! Ez szar, hogy ennyire uralni akarod az életemet. Tudom, hogy te vagy a nagykorú, de bízhatnál bennem ennyire.-mondtam.

-Bízzak? Ezek után, hogy majdnem sokkot kaptál Luke cigijétől? És el se mondtátok? Gondold át az előbbi mondataidat.-felelte. - De rendben, megbeszélem velük, hogy felejtsék el, hogy nem adhatnak füves cigit neked. Nem fog változni semmi.-mondta.

-Köszönöm. És ezeket nem azért mondtam, hogy veszekedjünk.-mondtam.

-Rendben.-hagyta annyiban. Tudom, hogy megbántottam és ez pocsék érzés.

Suliba érve az udvaron találkoztunk a többiekkel.

-Szia Ev. Hogy vagy?-kérdezte Sam.

-Hagyjuk.-mondtam rosszkedvűen majd elsétáltam mellettük.

-Mi baja?-kérdezték Blacktől.

-Összevesztünk reggel azon, hogy azt hiszi, irányítani alkarom az életét és, hogy ezért mondtam nektek, hogy ne adjatok neki olyan cigit, meg ilyesmik.-felelte.

-Pedig igazad van Black. Ha így folytatjuk el fog lógni suliból, nem fog tanulni...-mondta Hunter.

Hallótávolságon kívülre értem tőlük. Sétáltam tovább az udvaron, amikor megpillantottam őt...

Mi a frászt keres itt?!