Függőség 1-2✅

11. fejezet

Egy újabb hét telt el. Több cigivel és kevesebb otthontöltéssel. Egyre kevesebbet akartam találkozni Shawn-nal. Késő este mentem haza mindig. Biztos az a kérdés fúrja most az agyatokat, hogy az idő alatt, amikor még nem voltam otthon, hol voltam. Hát a válasz roppant egyszerű. Vagy elmentem egy közeli könyvtárba és ott tanultam meg olvasgattam, vagy elmentem a fiúkkal deszkázni azután pedig Black-hez tanulni.

A suliban mindig becsengetés előtt pár perccel ugrottam be a terembe, hogy a folyosón még véletlenül se találkozzak vele. Nyilván ez se neki se nekem nem volt jó. Mintha börtönben tartanám saját magam azzal, hogy nem mászkálhatok itt-ott ha egy fedél alatt vagyok a bátyámmal. Mintha kínoznám magamat, mert az egyik részem mégis csak a bátyámnak tekinti, de a másik felem tudja, hogy ő többet érez irántam, mint testvériség és ezért én mindig az utóbbi énemre hallgatok. Nem törődök azzal, hogy ezzel talán fájdalmat okozok neki, mert tudom, hogy ez a helyes döntés. Végül is miért kínoznám azzal, hogy nap mint nap lát és én nem engedek semmit neki. Se azt, hogy hozzám jöjjön, se azt, hogy hozzám szóljon. Pláne nem, hogy megérintsen. Kegyetlen vagyok, de ez számára a legjobb szerintem.

-Szia Ev. Ma is jössz a pályára?-kérdezte Sam az utolsó óra előtt.

-Hali, persze. Milyen kérdés ez?-kérdeztem vissza.

-Jól van na. Csak megkérdeztem.-mondta nevetve majd öklét megkocogtatta vállamon. Viszonoztam kedves gesztusát majd elköszöntem és mentem az utolsó órámra, irodalomra.

Az irodalom óra témája József Attila volt...Kicsit untam mindaddig míg a tanár el nem mondta az életrajzának végét miszerint öngyilkos lett. Bár a tanár csak feltételes módban mondta, de a lényeg, hogy elgázolta egy vonat.Az óra végén a tanár feladta a Tiszta szívvel c. versét és természetesen az életrajzát. 

Kicsengetéskor villámgyorsan szeleltem ki a teremből és indultam a pályára. 

A hó már teljesen elolvadt, a nap sütött, mintha tavaszodna. Az idő se volt túl hideg, elég volt egy pulcsi meg egy kisebb sál. Mikor odaértem a fiúk már nagyban deszkáztak és hangoskodtak. Nekik egyel kevesebb órájuk volt, mint nekem. 

Mikor odaértem köszöntek nekem, majd megkínáltak a szokásos cigivel. Leültem a földre, a hátamat a falnak döntöttem a lábamat felhúztam majd elővettem a matek házimat és elkezdtem csinálni. Bő 20 perc alatt megcsináltam 7 Pitagorasz tételt rajzzal meg mindennel együtt.

-Evelyn...-hallottam elnyújtva a nevemet. -Mi lenne, ha nem itt tanulnál, hanem ellazulnál egy kicsit velünk?-kérdezte Luke.

-Hogy mi lenne? Hmm...Valószínűleg 9-10 fele kéne megcsinálnom otthon. De ha zavar, elmehetek és beülhetek egy könyvtárba ahol senkit se zavarok.-mondtam majd a figyelmemet újra a tanulásnak szenteltem.

-Stréberke, hoztunk neked Starbucks kávét, hogy nehogy elaludj.-mondta Hunter jókedvűen.

-Ha ha, nagyon vicces vagy. De komolyan, ha zavarlak titeket azzal, hogy próbálok nem hülye maradni mint ti akkor elmehetek.-mondtam majd a táskámba bepakoltam az elővett könyvemet és füzetemet és felálltam.

-Na, ne csináld már. Csak vicceltünk.-mondta Luke.

-Nem vagyok vicces kedvemben fiúk. Halomnyi tanulni valót kaptam, amit holnapra meg kell tanulnom.-mondtam egy fáradt sóhaj kíséretében.

-Akkor miért nem mész haza? Miért itt tanulsz?-kérdezte Hunter.

Erre a kérdésre Black felé fordultam, aki szintén felém emelte tekintetét. Nem mondta el nekik...megtartotta a titkomat.

-Hunter, Luke. Hagyjátok tanulni. Örülj, hogy itt tanul. Ha otthon lenne a tanulni valók miatt valószínűleg ezen a héten nem is találkoztatok volna egymással.-mentett ki Black.

-Jó, igaz. Sajnálom Ev.-mondta Luke és Hunter egyszerre.

-Semmi baj. Csak tényleg...tanulni szeretnék.-mondtam majd visszaültem. A youtube-ba beütöttem a Tiszta szívvel c. verset majd egy feldolgozást, egy megzenésített változatot indítottam el miután bedugtam a fülhallgatómat. 

Durván 10 perc alatt megtanultam ezt a verset. Pofon egyszerű volt. Ezután következett az életrajz. Érdekes volt újra és újra elolvasni. Minél többször olvastam el a kis összefoglaló szöveget az életéről úgy éreztem, hogy egyre jobban megismertem és kicsit még a helyzetébe is tudtam érezni magam. Hisz nincs anyám és most már "apám sincs". 

4 órára megtanultam mindent aminek a fiúk nagyon örültek. Kunyiztam Black-től füves cigit majd elkezdtünk szórakozni. Hunter szokásához hívően ismét megtanított egy deszkatrükkre. A többiek szintén deszkáztak.

Huntert arrébb hívtam, mert beszélni akartam vele. Leültünk majd belekezdtem a témába.

-Mennyire fáj egy ajak piercing?-kérdeztem rögtön a tárgyra térve.

-Attól függ, hogy milyen meg, hogy hol.-mondta.-Miért?-kérdezte.

-Szeretnék egyet. Ilyet.-mondtam majd felmutattam a telefonomat ahol ott volt a kép.

-Ez kibírható.-mondta.-Apád beleegyezett?-kérdezte.

-Öhmm, az a helyzet, hogy...apám véleménye nem érdekel.-mondtam.-Nem is találkoztam vele már vagy 1 hete.

-De azt tudod ugye, hogy kell egy szülő engedélye ugye?-kérdezte.

-Igen tudom, de Black-nek van egy ismerőse, aki megcsinálná velem, ha Black ott van.-mondtam.

-Figyelj, ebből baj lesz. Apád engedélye kell.-mondta szigorúan.

-Nem érdekel. Én szeretnék egy pc-t és ebben nem apám fog megakadályozni. Így is pokollá tette eddig az életemet amióta összejött Karen-nel.-mondtam felemelve a hangomat.