Függőség 1-2✅

20. fejezet

Hajamnál fogva megpofozott. A pillanatban, mikor tenyere arcomon csattant elengedte a hajamat ez által a földre estem a lendülettől. Fejemet bevertem ezért zúgott, egyre jobban fájt és szédültem. Nem gondol arra, hogy 2 napja még a kórházban voltam fejsérüléssel...

-Ha még egyszer cigizni és drogozni próbálsz...sőt, ha megtudom, hogy a drogos barátaiddal egy szót is váltasz, a kezem újra meglendül és a fal foglya adni a másikat! Megértettél gyerek?!-üvöltött rám teli torokkal.

Nem mondtam semmit, nehezen felálltam és felmentem a szobámba, közben a telefonomon már Black számát meg is kerestem és felhívtam.

-Black! Azonnal gyertek ide!-mondtam ki nehezen a szavakat a fájdalom miatt.

-Rohanunk.-mondta majd kinyomta.

-Azt próbáld meg!-hallottam apám kiabálását és hangos trappolását a lépcsőn. Gyorsan becsuktam az ajtót és odaraktam egy széket.

Amilyen gyorsan csak tudtam az ablakomhoz rohantam és kinyitottam. Megláttam a fiúkat pont a saroknál voltak és egyre közelebb értek az ablakomhoz. Az 1. emeleten vagyok...

Az ajtón elkezdett az apám dörömbölni, majd kinyitotta.

-Állj meg azonnal!-kiáltott én pedig a magasságról is megfeledkezve kiugrottam...

-Bazdmeg Ev!-kiáltott Sam és azonnal segített felállni.

Vissza pillantva az ablakomra megláttam az apámat.

-Ezt még megbánod!-kiáltott utánam.

-Fiúk, mennünk kell. Gyorsan!-suttogtam a fáradtságtól vagy inkább a sokktól.

Sam és Black segített elrohanni a helyről...Gondoltam, hogy apám már nem jön utánam, de fő a biztonságérzet.

Rekordgyorsasággal értünk Black-ék utcájába.

-Lassítsatok, most már biztonságban van Ev.-mondta Black.

-Jól vagy? Mi történt?-kérdezte aggódva.

-Megpofozott...-suttogtam könnyes szemekkel

-Sam, nyisd ki az ajtót!-mondta Black majd felkapott menyasszony pózba és bevitt a házba.

Kint a sötétben nem látták az arcomat, de amint felkapcsolták a villanyt megpillantották, vöröslő helye maradt apám tenyerének.

-Ev...-akadt el a szavuk.

-Hagyjátok pihenni.-mondta Black.- Kell valami?-kérdezte, miközben rám terített egy pokrócot.

-Fájdalom csillapító. Szétmegy a fejem.-hunyorogtam.

-Mindjárt hozom.-mondta és felállt és kiment a konyhába.

-Jól vagy?-kérdezte Sam letérdelve a kanapé mellé.

-Persze.-mondtam egy gyenge és kicsit sem őszinte mosollyal az arcomon.

Láttam Sam szemét csillogni. Egy könnycsepp készült kitörni onnan.

-Annyira sajnálom.-mondta Sam.-Ha mi nem vagyunk nem történt volna ez meg.

-Sam, ne kezd. Megtörtént. Örülök, hogy amint felhívtam Black-et azonnal indultatok. Bár most tudom, hogy ki fog nyírni de már édes mindegy. Feladom. Elkövettem egy hibát és most csak szaladok a következmények elől, egyre nagyobbat hagyva magam mögött...

Black lassan idehozta a gyógyszert amit be is vettem egy pohár víz kíséretében.

-Pihenj, holnap pedig megbeszéljük, hogy mi legyen.-mondta majd egy biztató mosolyt küldött felém. A fiúk lassan haza mentek, én pedig a kanapén feküdtem. Black a kanapé végén ült néma csendben. Nem sokkal később az álom magával ragadott...