Függőség 1-2✅

95. fejezet

Az estét Blacknél töltöttem. Együtt visszasétáltunk, miután megbeszéltük apámmal, hogy másnap elmegyünk ruhát nézni. Nagyon izgatott voltam, hogy találunk-e megfelelő ruhát nekem, azonban, ahogy telt az idő nem tudtam ennek az érzésnek eleget engedni, mert a fáradtság és a múló adrenalin miatt egyre kevesebb kedvem lett ezen agyalni.

A sötét utcán ballagtunk haza, összekulcsolt ujjakkal, mikor Black lassabbra vette a tempót és lenézett felém.

– Minden rendben? – érdeklődött lágy hangon.

– Persze – bólinottam mosolyogva.

– Nem örülsz, hogy apád újraházasodik? Elhiszem, hogy nem könnyű... mindazok után, ami édesanyáddal történt – kezdte a mondandóját, de belé folytottam a szót.

– De örülök, csak most már tényleg fáradt vagyok. Nincs nagyon kedvem ma már semmihez az alváson kívül, Black – magyaráztam meg a viselkedésemet. Erre Black elengedte a kezem elém sétált egy kicsivel, hogy háttal álljon nekem, majd berogyasztotta a térdeit és várt. Várt, csak nem tudtam mire.

– Black? – kérdeztem ásítva.

– Ugorj a hátamra bébi. Hazaviszlek – ajánlotta fel egy elfojtott nevetéssel. Miután nem ugrottam a hátára egyből, ismét megszólalt.

– Tudod, hogy elbírlak, ne szégyenlősködj – nevetett most már kicsit hangosabban. Miután továbbra se foglaltam el a helyem a hátán, felegyenesedett és szembe fordult velem vigyorogva. Ördögi és egyben rohadt szexi mosolyt villantott rám.

– Te tudod – rántott vállat szórakozottan, majd lehajolt és felkapott a vállára, mielőtt bármit is reagálhattam volna. Cselekedete nagyon meglepett és akármennyire is csapkódtam a hátát, nem engedett el.

– Én felajánlottam a kényelmesebb megoldást, nem panaszkódhatsz – nevetett és rácsapott egyet a fenekemre, mire felsikoltottam.

– Engedj el, Black! A fejembe száll a vér! – könyörögtem neki nevetve.

– Nem, nem szabadulsz. Hazaviszlek, utána pedig kapsz egy masszázst – mondta és vitt tovább. Egyetlen egy szerencsém volt, hogy az út több mint felét már megtettük, így nem sokáig kellett fejjel lefelé utaznom.

Az ajtó elé érve tett csak le, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Kitárta, majd előre engedett.

– Köszönöm, hogy fejjel lefelé hazahoztál. Egy élmény volt – nevettem és leültem a kanapéra a nappaliban.

– Tudtam, hogy tetszeni fog a látvány – nevetett, mire rájöttem, hogy mire is értette.

– A feneked nem számít bele a kilátás szépségeibe – feletletm és megdobtam egy díszpárnával.

– Tagadhatod, de mindketten tudjuk, hogy hazudsz – válaszolta és visszadobta a párnát, mely telibe találta a fejem. Hajamat megigazítottam, majd számonkértem, hogy hol az ígért masszírozás.

– Menj és vegyél egy forró fürdőt, utána pedig úgy megmaszirozlak, hogy ott helyben elalszol – vigyorgott. Késésének eleget téve felálltam és elindultam a fürdő felé, de az ajtóban még visszafordultam és kajánul néztem rá.

– És ha nem alszom el, akkor mi lesz a vigaszdíj? – kérdeztem vigyorogva.

– Ugyan babám, a kezeim csodákra képesek, de ezt te is tudod – kacsintott vigyorogva mire fülig pirultam, így amilyen gyorsan csak tudtam elsiettem fürödni.

A fürdőbe bevittem magammal egy - Black szobájából elcsent – pólót és egy alsót, majd becsudktam magam mögött az ajtót és engedtem meleg vizet a kádba. Míg folyt a víz fogat mostam.