65. fejezet

2.1K 85 21
                                    

Nem kevés ideig gondolkodtam azon, hogy haza menjek vagy inkább Blacknél kellene-e kikötnöm. Nagyon megérintett a tény, hogy a Sam barátnője, megcsalta egész idő alatt. Szinte sokkhatás alatt álltam, mert a veszekedésünk és az eltávolodásunk után mindenkinek úgy tűnt, hogy sínbe jött az élete és senki nem gondolta volna Emilyről, hogy képes lenne kihasználni őt.
Sajnos mindenki tévedett.

A késő délutáni órákban tulajdonképpen a könnyeimmel küszködtem, mind azért, mert Samet megint kijátszotta a sors, és mert hozzám rohant segítségért. Egyben a szomorúság és a büszkeség is elgyengített. Talán rossz ember vagyok, mert büszke vagyok rá, amiért képes volt segítséget kérni, de most komolyan. Jobban örültetek volna, ha magába fojtotta volna az érzéseket és ne adj isten kárt tett volna magában? Még nagyobb kárt, mint néhány karcolás?

Bolyongásom közben vettem csak észre, hogy Black háza előtt kötöttem ki, így minden előzmény nélkül becsengettem. Nem tartott sokáig, míg ajtót nyitott mégis úgy tűnt, mintha órák teltek volna el.

Megrendített Sam története, hiszen a legjobb barátok voltunk nagyon sok ideig. Nem kevés dolgon mentünk keresztül együtt és talán ezért viselem magamon ennyire Sam érzéseit. Mintha lelkileg össze lennénk kötve...

Tudtam magamról, hogy az érzelmi határaimat súrolom, s ha nem nyugszom meg és tovább sajnálom Samet, összeroppanok. Szükségem volt Black biztonságot nyújtó ölelésére. Ki kellett kérnem a véleményét, hogy mit gondol erről.

Mikor kinyílt az ajtó egy kissé ingerült Blackkel találtam szembe magam. Egy pillanatra átfutott rajtam egy kellemetlen borzongás, mert abban a pillanatban simán el tudtam volna képzelni, hogy rám csapja az ajtót. A tekintete azonban ellágyult, miután felfogta, hogy én állok az ajtóban.

- Nem szóltál, hogy jössz. – állt félre, hogy be tudjak jönni.

- Nem tudtam, hogy ide jövök. – húztam el a számat gondterhelten.

- Jól vagy? Nem nézel ki valami jól. – mondta miután végigmérte az arcomat, majd rögtön folytatta mondanivalóját. – Nem mintha nem lennél gyönyörű, csak mintha valamit magadba fojtanál. Gyönyörű vagy mint mindig. – tisztázta végül szándékát.

- Jól esne egy pohár víz. – sóhajtottam. Black jól ismert és tudta, hogy jelenleg komoly dolgok zajlanak bennem. Az kezdetek óta rengeteg ideje volt kitanulmányozni a szokásaimat és talán ez volt az első jelenség, amit legelőször kitapasztalt nálam. Kilencediktől kezdve ő volt Sam után a legnagyobb bizalmasom és vele osztottam meg mindent, ami a lelkemet nyomta. A családi dolgokról, a visszatérő rémálmokról és a depresszív gondolatoktól az iskolai stresszig mindenbe be volt avatva. És ahogy egyre több dolgot árultam el neki, egyre jobban kiismert és végül már úgy kérdezett rá a dolgokra, hogy el se mondtam neki, hogy van valami. Egyszerűen kiolvasta a mozdulataimból és a tekintetemből, hogy valami nincs rendben nálam.
Most sem volt különb. Tudta rólam, hogy túlérzékeny személyiség vagyok és biztos vagyok benne, hogy már tegnap tudta, hogy ide fogok jönni, főleg ha Samről van szó. A tegnapi üzenetekből érezhető volt, hogy baj van és Black ebből köveztethetett, hogy a legjobb barátom gondja éppúgy meg fog viselni, mint őt.

- Rendben... nyugodtan ülj le a nappaliba és helyezd magad kényelembe, viszem a vizet. Mentes vagy inkább bubis esne jobban? – kérdezte. Ezt a kérdést feszülségoldás miatt mondta, hogy valamivel kompenzálja a komoly témát. Aggódva sietett be a konyhába, hogy hozzon nekem vizet, míg én helyet foglaltam a kanapén, miután lerúgtam magamról a cipőmet és felhúztam a lábamat.

- Mindegy. – válaszoltam a nappaliból.

Hallottam, ahogy levesz egy poharat és beletölti a folyadékot, majd ahogy lépked a folyóson. Nem sokkal később megjelent az ajtóban és mire kettős pislogtam, már előttem állt és nyújtotta felém a poharat. Megköszöntem, majd belekortyoltam. Éreztem, ahogy a hideg víz végig folyik a nyelőcsövemen. Kellemes volt.

Függőség  1-2✅Where stories live. Discover now