Függőség 1-2✅

96. fejezet

Másnap reggel Karen és Black elkísért a ruhapróbámra. Már előre kinéztünk egy ruhaszalont, ahol kifejezetten esküvői ruhák voltak találhatóak.

– Nekem is most kell néznem öltönyt? – kérdezte nyavajogva Black a hátsóülésen. Karen vezetett és pedig mellette ültem.

– Igen Black. Látni szeretném a ruhádat – válaszoltam határozottan. Tudtam, hogy Blacknek nem a kedvenc elfoglaltsága a ruhapróba, de már a gondotlat, hogy fekete öltönyben áll előttem... elállt a szavam. Van annál szexibb látvány, mikor a pasid elegánsba van öltözve? Igen van, de olyankor azért valljuk be, nem feltéltenül kell ruhát viselnie...

– Anélkül is látnád, lefotóznám a kedvedért. Még bőven van idő – vágott vissza.

– Black, húszonhetedike van. Harmincadikán lesz az esküvő. Hol az említett „bőven van idő"? – kérdeztem nevetve. Szórakoztató volt, hogy Black ennyire kerülni akarja a mai programot.

– Hát a holnap, meg a holnap után – válaszolta, mintha teljesen egyértelmű lenne.

– Nem hagyjuk az utolsó pillanatra – válaszoltam és visszafordultam előre és Karennel keztem el beszélgetni.

– Milyen szinekben gondolkodtatok? Mert akkor olyan ruhát kellene néznem – fontolgattam és eljátszottam a gondolattal, hogy melyik szín állna a legjobban.

– Fehét és piroson gondolkodtunk. Neked a piros nagyon jól állna – válaszola Karen reménykedve, hogy tetszik majd az ötlet.

– Na, Black, mit szólsz? Szertnél jönni ezek után ugye? – kérdeztem cukkolja, mert tudtam, hogy imádja a pirosat. Felnéztem a visszapillantóba és megkerestem Black tekintetét. Látszott rajta, hogy nagyon nyelt és, hogy valami lejátszódott a fejében.

– Hát most, hogy mondjátok, nem hagyhatom ki. Muszáj segítenem, kiválasztani a legtökéletesebb ruhát, nem igaz? – kérdezte úgy mintha hatalmas szívességet tenne azzal, hogy mégis eljön.

– Ugyan, nem erőltetjük rád, ketten is megtaláljuk – szállt be Karen is a „húzzúk tovább Black agyát" hadműveletbe.

– Nem-nem, én vagyok a legalkalmasabb, hogy megállapítsam, miben néz ki Ev a kelleténél is sokkal jobban – válaszolta és lezárta a témát. Elértük a célunkat, ezek után meg se fordult a fejében, hogy elmeneküljön.

Mikor megérkeztünk a szalonhoz, kiszálltunk az autóból. Black megragadta a kezem és egymás mellett lépkedtünk az üzlet felé. Belépve egy aranyos kis csengő jelezte érkeztünket, mire a sorok között egy kedvesnek tűnő eladó lelkes arca csillant fel.

– Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte és odamászott hozzánk a sok ruhán keresztül.

– Jó napot! Koszorúslány ruhát keresünk lehetőleg piros színben – mondta Karen és rám nézett mosolyogva.

– Csodás, abból van bőven választék – mosolygott élénken, mint aki annyira örül, hogy betévedtek a szalonjába. Rögtön el is indult, mi pedig követtük.

Rengeteg csodás ruha tárult a szeme elé. Szinte tátott szájjal totyogtam a sorok között, mindaddig, míg a piros és bordó ruhákhoz nem értünk. Na, akkor Blacknek és nekem is elállt a lélegzetünk.

Azonnal kiszúrtam egy kicsit bordósabb árnyalatú térdig érő, hosszúujjú szoknyát viszonylag mély kivágással, melyet egy ködösített anyag takart. Az ujjától egészen a derekamig csipke borította, utána pedig következett a szoknyarész, mely kicsit fodros volt. Több rétegből állt, de egyetlen csipke se csúfította el. Gyönyörű volt, azonban, mikor le akartam venni az fogasról Karen már leszedett egyet és a kezembe nyomta, hogy próbáljam fel. Az is nagyon szép volt, élénk piros színben pompázott, viszont egyszerűbb volt a szoknyarésze és hosszabb is volt.