Függőség 1-2✅

30. fejezet

Otthagytam. Bár mennyire is szeretem, meg kell értenie, hogy nem holmi játék vagyok, amivel az elején törődik, majd a későbbiekben, ha ráun, eldobhat... Ember vagyok, vannak érzéseim, van lelkem... Tudom, hogy a mi történetünk végtelen, még akkor is ha nekünk, kettőnknek nincs olyanja, hogy történet. Lehet azt gondoljátok, hogy őrült vagyok, pedig nem csak reménytelenül szerelmes...

Akárhányszor is próbáltam kiábrándulni belőle, soha se jött össze, mert mindig találtam egy fontos emléket, ami felejthetetlen... pont, mint Ő. Maga a valója, a fizikai és szellemi énje, ellenállhatatlan. Minden megvan benne, amire egy lány vágyhat. Egy magam fajta lány persze, nem hiszem, hogy minden példa értékű, tökéletes, szorgalmas lánynak olyan az ideálja, mint Black. Nem biztos, hogy mindenki el tudna viselni egy olyan fiút maga mellett aki cigizik, drogozik és nem egy minta diák. Szerencs, hogy nem vagyunk egyformák. Én például nem bírnék ki egy unalmas fiút aki nem bűnözik egy kicsit legalább...

Belépve a házba megcsapott a pia szag. Enyhén felfordult tőle a gyomrom, annak ellenére, hogy előtte nem egy sört ittam meg. Black és köztem folyt beszélgetés enyhén kijózanított.

Visszaültem a körbe, hogy tovább játszhassak. 3 kör leforgása, 1 doboz sör és 2 rendes pohár vodka megivása után egy nem várt személy jelent meg Blackkel az oldalán. Most találgathattok, megvárom, míg kigondoltok egy személyt... Segítek, fiú... Meg van? Lukera gondoltál? Vagy Samre? Netalán Hunterre? Nos, aki Samre gondolt neki teli találat.

-Bulinak vége!-kiáltotta el magát Sam. Legalábbis valami ilyesmit mondhatott, nem teljesen értettem. Minden olyan lassú volt körülöttem, olyan homályos... Tompa volt a hang, mintha víz alatt lennék.

-Kit érdekelsz?-kiáltott valaki a vendégünknek.

-Na idefigyelj te idióta alkoholista fasz! Bulinak vége, különben hívom a rendőrséget.- ismét Sam beszélt. Eltelt pár perc míg a szavai eljutottak a tudatomig és értelmezni tudtam azokat. Rendőrség? Mi baja van ennek?

-Röhejes vagy búzaszál.-tápászkodott fel egy másik fiú és elindult Sam felé. Látszott rajta, hogy nem józan.

-Anyád a búzaszál te degenerált alkoholista hülye gyerek!-és Sam neki esett a fiúnak. Többek felálltak és nem egészen tudom, hogy hova mentek, de elmentek, köztük Shawn is.

-Mi az isten folyik itt?-kérdeztem miközben felpattantam a földről egy boros üveggel a kezemben, hogy kérdőre vonjam a fiúkat. Hiba volt, a boros üveg kiesett a kezemből én pedig éreztem, hogy mindjárt kiadom a taccsot. Nem tudom melyikük, de megragadta a kezemet, és elsietett velem a WC-hez. Hajamat felfogta egyik kezével, míg a másikkal nyugtatóan simogatta a hátamat. Közben minden italt és egyéb tartalmat kiadtam magamból. A végén letérdelve ültem a földön, majd hátra fordultam, hogy megnézzem, ki ő. Tippelnetek se kell, mind tudjátok. Ha nem, nem baj, úgy is megtudod, csak még húzom egy kicsit az időt a hatásszünet kedvéért. Belegondolva fölösleges húznom az időt, hisz biztos vagyok benne, hogy tudjátok. Na szóval, aki mögöttem volt az Sam volt...Nem ám, elhitted? Nem? Akkor jó, résen vagy. Egyértelmű, hogy Black volt az. Mindig ott van, ahol én. Mindig ott vagyok ahol Ő.

-Rendben vagy?-kérdezte.

-Milyen értelemben Black?-lassan, kimértem mondtam.

-Amire csak lehet érteni.-felelte lehajtott fejjel.

-Mire értsem pontosan?-kötözködtem. Azt hiszem, kezd idegesítő lenni a részeg Ev...

-Felejtsd el.-sóhajtott egyet.

-Nehéz olyan dolgokat elfelejteni ami veled kapcsolatosak.-mondtam, majd rögtön megbántam. Nem voltam annyira részeg, hogy ne halljam és értelmezzem azt, amit mondok. Black rögtön felkapta a fejét és mintha valami ragyogni kezdett volna a szemében. Talán csodálat és meglepődöttség? Vagy lehet, hogy remény? Nem, biztos, hogy nem. Ez a baj velem, mindig túl gondolok valamit, elhitetem magammal, hogy az úgy van és a végén saját magam miatt csalódok, mert még köze se volt a dologhoz.

-Hidd el, ez kölcsönös.-mondta lehajtott fejjel újra.

-Srácok, mizu?-kérdezte Sam aki hirtelen megjelent az ajtóban.

-Semmi. Hozz kérlek Evelynnek vizet, míg beülünk a kocsiba.-felelte Black Sam felé nézve miközben felkapart a földről és fogott, hogy ne essek el a lábaimban. Ha tudtam volna ellenkezni, akkor se tettem volna meg. Olyan jó érzés volt, hogy Black igaz fél kézzel is de még is magához ölelt. Nem egészen értem, hogy Black milyen játékot játszik velem...

Black beültetett a kocsiba, majd megvárta Samet is aki az érkezését követően a kezembe nyomott egy palack vizet.

-Azt idd meg, mindet.-mondta és ő is beült a kocsiba. A kocsi elindult, nem egészen láttam, hogy hova megyünk, mert sötét volt, de mégis, valamiért ismerős volt ez a környék. Bár nagyon rég nem jártam erre, tudtam, hogy Blackék házához tartunk. 10 perc keretében meg is érkeztünk.

Kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk az ajtó irányába. Black kinyitotta az ajtót, majd előre engedett engem és Samet, aki végig segített.

-Megvagy?-suttogta Sam. Tudom, hogy miért kérdezte.

-Nem vagyok benne biztos.-suttogtam vissza és itt nem az alkoholra értettem, hanem arra, hogy éppen Black házában vagyunk, talán hajnali 2 óra lehet és fogalmam sincs, hogy mégis miért hozott ide, ha alapból van barátnője, mert szerintem nem kéne ilyen későn elhoznia egy buliról, ha csaja van. Nem egészen korrekt Violet szemszögéből nézve, legalább is én biztos nem örülnék neki.

-Mit kérsz enni Ev?-kérdezte Black.

-Semmit.-feleltem tömören.

-Olyanom nincs, viszont van szendvics, pizza, gyümölcs, joghurt...-és még sokáig sorolta volna, ha nem szakítom meg.

-Dobj össze valamit, nekem édes mindegy.-feleltem majd ledobtam magamat a kanapéra. Tökre fáradt voltam, mondjuk nem csoda, hiszen hajnali 2 óra van. Sam leült a lábamhoz és engem nézett.

-Mi van Sam?-kérdeztem.

-Semmi.-mondta és megrázta a fejét.

Kajálás után a fiúk elengedtek elsőként fürdeni, ruhát Blacktől kaptam kölcsön. Az elején nem akartam felvenni, de mivel a piaszagú ruháimban se maradhattam ezért még is úgy döntöttem, hogy felveszem. Nem volt választásom, Samnek se volt ruhája.

-Két ágy van...-kezdett bele Black de Sam azonnal félbe szakította.

-Én biztos, hogy nem alszom veled Black. Nem vagyok buzi.-felelte enyhe riadtsággal a hangjában.

-Én Sammel alszom.-jelentettem ki. Néma csend telepedett le közénk. Black arcán érzelem nem tükröződött, Samen viszont annál jobban észrevehető volt a meglepődöttség.

-Biztos? Kurva hangosan horkolok, meg lehet, hogy megrúglak.-próbált kifogásokat találni annak érdekében, hogy Black mellett aludjak, de nem vált be, mert tudom Samről, hogy nem horkol és nem is rugdalózik álmában.

-Nem gond.-mondtam Sam felé intézve a mondatomat.

-Khmm...-köhögött Black,-rendben.-mondta és hátat fordítva elindult a szobája felé. Mielőtt belépett volna még „Jó éjszakát" kívánt nekünk, de mindketten hallottuk a gúnyt benne.

-Megbántottad, tudod?-kérdezte Sam halkan, suttogva.

-Ő is engem, tudja? Nem hiszem. Nem tudom mit vár, barátnője van, biztos, hogy nem alszom mellette.-suttogtam és ott hagytam a folyosón. A szobába belépve bevetettem magam az ágyba és szerintem 2 perc után már aludtam is, mint a bunda.