Függőség 1-2✅

76. fejezet

Miután Black elment Grayson láthatóan feszült lett. A kezében tartott tollat annyira szorította, hogy az ujjai teljesen elfehéredtek és komolyan attól féltem, hogy eltöri azt a szerencsétlen golyóstollat. Nem tudtam mihez kezdjek, így csak ennyit mondtam:

- Hátra megyek a raktárba és hozok poharakat és szalvétákat – mondtam és már indultam is de utánam szólt.

- Hozz ki kávékapszulákat is és kávéport is – mondta, de nem nézett fel. Ha tapintani lehetne a feszültséget, ami Graysonból áradt, akkor szerintem már megfulladtam volna, annyira sűrű volt és erőteljes.

- Rendben – feleltem és már el is iszkoltam, hogy ne kelljen tovább a társaságában lennem. Hátha egy kicsit lenyugszik, mire visszaérek.

Hátul a raktárban találkoztam Rosezal. Éppen összeszámolta, hogy miből mennyi van és azt egy papírra összesítette. Tudtam, hogy ez azért kell, hogy a megrendelésbe, amit Grayson intéz, e lehető legkevesebb felesleges dolog kerüljön.

- Szia! – köszöntem neki, mire ő is mosolyogva visszaköszönt. Roseról egyébként csak annyit kell tudni, hogy egy évvel fiatalabb nálam és Grayson sulijába jár. Viszonylag csendes lány de jól végzi a dolgát.

Miután felkapkodtam a szalvétákat, poharakat és a kávékat, teli kézzel szlalomoztam a polcok között, hogy nehogy valamit elejtsek ugyanis, akkora toronymagasságú terhet cipeltem, ami miatt az orromig se láttam. Kiérve a raktárból meghallottam Grayson hangját, nem is olyan távolról.

- Jézusom – szólt hirtelen, majd leemelte a szemem előtt heverő kávésdobozokat. – Azért ennyire nem kellett volna felpakolnod, bőven van még idő nyitásig. Fordulhattál volna kettőt is és akkor talán még láttál is volna – felelte de a végén már mosolygott.

- Hát, most már mindegy. Idehoztam és nem estem el a saját lábamban se. Mi ez ha nem tehetség? – kérdeztem vissza nevetve, miközben lepakoltam a pultra a dolgokat utána pedig a helyére raktam őket.

- Igazad van. Egy igazi őstehetség vagy. Nagyon ügyes vagy, hogy nem estél el.

- Hát látod – mondtam mosolyogva. Már nem tűnt annyira feszültnek és ennek örültem.

Mindent összekészítettünk még nyitás előtt. Én félrevonulva az öltözőbe, magamra vettem a kávézó logójával ellátott kötényt, mert már előfordult, hogy majdnem rám öntötték az italukat és Grayson tanácsára azóta magamon viselem a kis ruhadarabot, amely többé-kevésbé megvéd a kávéfoltoktól.

Kilépve az öltözőből láttam, ahogy Grayson a kis nyitva táblát megfordítja, ezzel jelezve az arra fele mászkálóknak, hogy bizony, ez a kávézó nyitva van.

Amint elsétált Grayson az ajtóból, be a pultba, az első vendég az ajtóra felszerelt harangocskát megszólaltatva kitárta az ajtót. Szépen odasétált a pulthoz, ahol én is voltam, majd leadta Graysonnak a rendelést.

- Egy eszpresszót kérek karamell ízesítéssel és tejszínnel – felelte mosolyogva Black, majd miután nekiálltam készíteni, leült egy jól látható helyre. Néhány perccel később elkészítettem Black italát és már vittem is neki. A szemem sarkában láttam, hogy Grayson rajtunk tartja a szemét és eléggé rosszkedvében van. Remek, ismét nézhetem egész nap azt amit reggel.

- Tessék. Egy eszpresszó karamell ízesítéssel és tejszínnel – mondtam és Black elé helyeztem a poharat de még nem mentem el. Még volt mit megbeszélnünk szerintem.

- Miért csinálod ezt? – kérdeztem zavarodottan.

- Mégis mit? Nem jöhetek be kávézni egyet? – kérdezte de tudtam, hogy csak viccel, mert utána elmosolyodott.