Függőség 1-2✅

26. fejezet

Március van. Rengeteg minden történt február végén. Sok jó és sok rossz is. Jó, őszinte leszek, a rossz dolgok elnyomják a jókat. De, hogy ez mit is jelent? Elmagyarázom...

Nos, kezdem az elejétől. Apámmal valamilyen szinten kibékültem. Nem, ezzel nem azt mondom, hogy felhőtlen a kapcsolatunk, inkább úgy fejezném ki ezt az állapotot, ami közöttünk kialakult, hogy nem nagyon érdekli, hogy mit hogyan és miért teszek. Sikerült meggyőznöm, hogy 16 évesen had döntsem el, hogy hogyan akarom az életemet élni és, hogy kikkel. Nyilván nem örül, hogy Sammel jó kapcsolatot ápolok, de ez ellen nem tudok mit tenni. Egyéni szociális probléma, nem az én dolgom. Karen elfogadja a döntésemet, szerinte még mindig a tinédzser kori lázadásban élek. Úgy gondolja, hogy majd kinövöm, legalább is ezzel nyugtatja az apámat. Shawnon különböző érzések tükröződnek. Néha szomorú tekintettel illet, gyakrabban aggódó és nagyon ritkán düh csillan fel a szemében. Nem sokat beszélünk. Miért tennénk?

Nos, ennyi voltak a jó dolgok. A családunk épülőben van nem pedig romokban.

Következzenek a rossz dolgok.

Hunter és Luke összevesztek. Életemben nem hittem volna, hogy ez valaha lehetséges, hisz legjobb barátok már általános óta. Valahogy mégis megtörtént. De, hogy pontosan mi is történt?

Luke összejött egy csajjal és ezért Hunter el lett „hanyagolva" elmondása szerint. Luke és Vanessa rengeteg időt töltenek egymással, talán az egészségesnél is többet. De én nem szólok bele, az ő dolguk, hogy mikor és hol vannak együtt.

Kicsit azért sajnálom Huntert, mert Luke volt az a testvére, aki sose volt neki. Összetartoznak, együtt legyőzhetetlenek (és kibírhatatlanok) a hülyeségük miatt. Annyi faszságot találnak ki egy nap alatt, hogy simán kijelenthetem, hogy ők a hülyeség mértékegységei. Szerintem mások felülmúlni se tudják az ötleteiket, hiába próbálkoznak. És a legdurvább, hogy ők ketten még meg se erőltetik magukat, ez nekik rutinból jön. Durva lenne belegondolni, hogy miket találnának ki, ha használnák az agyukat is (azt az agyat ami már csak 1 agysejtből áll, de ha összeadjuk az már kettő, szóval fejlődő tendenciát mutatnának). Na de eltértem a tárgytól. Ott tartottam, hogy most, hogy Luke barátnőre lelt, Hunter sokkal nyugodtabb, nem hiperaktív,.. nem tűnik boldognak. Persze mikor Luke és Vanessa épp leállnak vele beszélni kedves, gratulál meg minden, de a hülye gyereke is látja, hogy bántja a dolog.

Nos, ez miatt következett az újabb gond. Hunter a csapatunkhoz (Sam és Én) csatlakozott, hogy ne unatkozzon annyira. Sam megkérdezte, hogy mi történt Hunter pedig elmondta. Ismerjük Samet ugye? Tudjuk, hogy nem a szavak, hanem a tettek embere. Általában érez egy ilyen...hogy is mondják...bizonyítási vágyat, hogy kiáll a barátai mellet, még akkor is ha egy olyan emberrel kell vitatkoznia aki a barátja. Mert tudja, hogy az a barát valamit nagyon elcseszett és próbálja észhez téríteni. Pont ez történt Hunter esetében is. Egyik nap elment Lukehoz és szépen kioktatta, hogy mégis milyen barát az aki egy csaj miatt hátrahagyja a többieket...stb. Sam tele van jó szándékokkal és ráadásul jól bánik az ilyen helyzetekkel. Tudja, hogy mikor mire hogy kell reagálni. Bár mondanám, hogy ő tartja össze a csapatunkat, de ez sajnos nem igaz, pontosabban csak részben.

Mióta Black eltűnt a társaságunkból szétoszlottunk. Az elején még Black Luke és Hunter alkotott egy csapatot, Sam és Én egy másik csapatot. Az idő elteltével Black még mindig Violettel volt, de Luke és Hunter kezdtek eltávolodni, mert Violet egyik osztálytársa (Vanessa) nagyon sokat beszélt Violetnek Lukeról...stb, és hát összejöttek. Ez után a csapatok a következők lettek: Black - Violet, Luke - Vanessa, Sam – Hunter - Én. De Hunter nem nagyon volt velünk, inkább egyedül deszkázott.

Most, hogy végre a családi hátterem javulóban van, a barátságaim kezdenek elromlani. Szerencsés helyzet ugye? Minden nap abban reménykedem, hogy egyszer minden rendbe jön, de azt vettem csak észre, hogy jót nem követ jó. Mondás szerint szivárvány után ne várj szivárványt, mert nem lesz.

Szar családi helyzethez kapcsolódtak a jó barátságok, most, hogy alakulóban van a családom, a barátaim kezdenek elszállingózni. Sokan bele se tudnak gondolni, hogy ezt menyire rossz megélni.

Térjünk át Blackre. Mit is mondhatnék? A napokban nem nagyon láttam, szerintem nem jött suliba, mondjuk, nem csodálkozom, biztos forrásokból tudom, hogy nem egyszer került illuminált állapotba, magyarán lerészegedett. De lehet, hogy volt suliban, csak nem jött ki a termemből. Nem mintha annyira érdekelne...jól van, nem tudok hazudni. Mindent leszámítva még mindig szeretem, csak próbálom elhitetni magammal, hogy nem azért, hogy kevésbé fájjon. Nem igazán válik be, de a szándék megvan, hogy nem akarok magamnak rosszat.

Az már más téma, hogy az élet mit ad. Azt nem tudom irányítani, de még rákészülni is lehetetlen, pillanatok alatt történnek meg a dolgok, amire nem számítasz. Black olyan, mint egy hurrikán. Nem tudhatod, hogy mikor csap le egy ártatlan, csendes falura a természeti katasztrófa. A hurrikán nem fog figyelni, hogy mit hagy maga mögött, pusztít, majd megy tovább. Ez az élet rendje. Szerintem lezárom a Black témát is.

Azt hittétek, hogy vége a rossz dolgoknak is ugye? Ki kell, hogy ábrándítsalak titeket (akik azt hitték).

Mostanában nem vagyok a toppon, de ezt ti is tudjátok. Nincs olyan nap, hogy Black ne férkőzne a tudatomba. Dekoncentrált vagyok, ez a jegyeimen is meglátszik. Rohamosan csökkent az átlagom az eddigi napokban. Nem segít, hogy a tanárok nem segítenek, hanem lázadásnak vélik. Azt hiszik, hogy megváltoztam és, hogy az iskola már nem érdekel. Tény és való, hogy nem ezt szokták meg tőlem, de kérem! Ne szívassanak már! Egyik órán felelek, másikon pedig írok! Nonstop! Lassan több jegyem van, mint bárki másnak összesen ebben az évben!

Lehet kevésnek tűnik ez, pár nap leforgása alatt, de higgyétek el, hogy ez mind lelkileg megterhelő.

Kifelejtettem, hogy azt leszámítva, hogy Shawnnal nem beszélünk, sok időt töltünk egymás jelenlétében. Együtt tanulunk a szobánkban, együtt kajálunk, suliba megyünk...és még vásárolunk is. Nem tudom, lehet azért igénylem a jelenlétét, mert nem nagyon van köze a barátaimhoz és valamiféle nyugtatást vagy inkább támaszt nyújt nekem. Mindenesetre most legalább normális velem Shawn.

Már nem Samnél vagyok értelem szerűen. Itthon a szobámban, Shawn társaságában, aki valamit írogat egy füzetbe és zenét hallgat. Egy hete vagyunk ilyen viszonyba, nem beszélünk, mert igazából egymás tekintetéből levágjuk, hogy mire gondol a másik. Nem tudom...lehet kezd kialakulni köztünk valami testvéri kapcsolat? Vagy csak kihasználja az alkalmat, hogy nincs a képben se Sam se Black?

Összességében ennyi történt február végétől mostanáig.