Reggel Black ébresztett fel, csipőmön elhelyezett kezével simogatott, ajkaival pedig csókokkal hintette be a nyakam. A gyengéd érintéseire elmosolyodtam, majd felé fordultam.
– Szép jó reggelt – mosolygott vissza és csókot nyomott az ajkamra.
– Jó reggelt – viszonoztam, majd ösztönösen feljebb húztam a lecsúszott lepedőt, ami meztelen bőrömet fedte. Black erre kisfiúsan elmosolyodott, elvette a kezemet a vékony anyag szegélyétől és lejebb húzta.
– Black – nevettem fel és megakadályoztam mozdulatait.
– Miért szégyellősködsz? Már rég láttam mindent – nevetett és ismét megkisérelte lehúzni, ezuttal is sikertelenül.
– Nem engedhetem meg, hogy megszokd a látványt – feleltem pimasz mosollyal az arcomon, majd magamra tekertem az anyagot és felálltam az ágyról.
– Merre találom a fürdőt?
– Elkísérlek, nehogy eltévedj – ő is viszonozta az előbbi arcmimikámat.
– Inkább hozz nekem ruhát. Mellesleg, csináltál palacsintát? – jutott eszembe a tegnap este tett ígérete.
– Persze, hogy csináltam. Nem rég végeztem vele, mert azt szerettem volna, ha frissen van készítve. Még meleg, szóval, ha sietsz, akkor még pont jó lesz – felelte, miközben ő is felállt az ágyról, majd elém sétált és ismét megcsókolt.
– Köszönöm – feleltem hálásan.
– Nincs mit. Bármikor csinálok neked palacsintát – mosolygott, majd eltűrt egy hajtincset az arcomból, ezzel a mozdulatával végigsimítva a bőrömet.
– Nem, nem a palacsintáról van szó. Köszönöm a tegnapot, a tegnapelőttöt... mindent – mondtam és megöleltem. Még mindig elképzelhetetlennek tartottam, hogy itt vagyok vele és sikerült megbocsátania nekem.
– Tudod, hogy sose utáltalak, ugye? Haragudtam rád, haragudtam Graysonra, de legikább saját magamra, hogy hagytam ezt megtörténni. Nem szabadott volna ott hagynom téged. Szét kellett volna vernem már akkor Graysont és tudatnom vele, hogy mégis kihez tartozol. Hibáztam, az egész az én hibám volt. Tudom, hogy nem mentség, de mióta a szüleim eldöntötték az Olasz utazásomat, teljesen becsavarodtam, hogy ott kell hagynom téged azzal a gyökérrel. Életem legnagyobb hibája volt, hogy elhitettem magammal, hogy bízhatok Graysonban, mert meggyőztél, hogy nincs köztetek semmi – itt megállt és összegyűjtötte gondolatait -, és mikor megláttalak vele, tudtam, hogy mindenről én tehetek. És akkor képtelen voltam beismerni magamnak, hogy kurva nagyot hibáztam – sóhajtott. Látszott rajta, hogy nem szívesen idézi fel a szakításunk emlékeit.
– Nem csak te hibáztál. Hallgatnom kellett volna rád, mikor azt mondtad, hogy mondjak fel. Igazad volt vele kapcsolatban, csak én túl önző voltam, hogy ezt elfogadjam. Akartam azt a munkát, mert azt volt az első munkahelyem. Lelkes voltam és nem hittem, hogy bármi gond adódhat belőle. Én is tévedtem, nem csak te. Nem vállalhatod magadra az összes hibánkat.
– Én voltam önző, mikor azt akartam, hogy mondj fel – felelte és két keze közé fogta az arcom.
– Nem voltál önző, hanem aggódtál. Féltél, hogy elveszíthetsz.
– Soha többé nem fogom megkockáztatni azt, hogy elveszítselek. Nem bírnám elviselni a hiányodat.
– Szeretlek Black – feleltem és szorosan megöleltem, arcomat a mellkasába furtam és hallgattam szívének dobogását. Black a fülembe súgta, hogy ő is nagyon szeret, majd ezt követően elsiettem zuhanyozni, mielőtt még lerántotta volna rólam a takarót.
Éppen a forró víz alatt áztam, mikor kopogtak az ajtón. A zuhanyfüggőnyön kidugtam a fejem, majd megláttam Blacket, kezében a ruháimmal.
– A bőröndöd megvan, de jobban szeretem, ha az én ruháimat hordod, ígyhát inkább azt hoztam – felelte és letette a mosógép tetejére, majd lerántottta magáról a felsőjét egyetlen egy mozdulattal. Összevont szemöldökkel figyeltem mozdulatait, mindaddig, míg a nadrágját is levette. Ezt követően muszáj volt megkérdeznem, hogy mit csinál.
– Lefürdök – felelte és levette az utolsó ruhadarabját is.
– De még én zuhanyzok– feleltem kipirult arccal. Eszembe jutott a tegnap este és nem tudtam levenni a szemem Blackről.
– Pont ez a lényeg bébi. Mellesleg, tetszik a látvány ugye? – kérdezte kacér mosollyal az arcán. Hogy tetszik-e? Oh, hát az nem kifejezés...
– Na, totyogj arrébb – felelte és elhúzta az egész függönyt, majd belépett mellém, engem kitúrva a meleg vízsugár alól.
– Hé! Ez nem fair! Engedj vissza a meleg víz alá! – mérgelődést tettettem, keresztbefontam a karom magam előtt, eltakarva a főbb látnivalót Black elől.
– Gyere – nevetett fel, majd karomnál rántva magához húzott és mellkasára vont. Ahogy a vizes börünk, úgy tapadtak az ajkaink is egymáshoz. A levegő fülledt volt, mindent pára lepett el, mintha köd ereszkedett volna le közénk. A csókunk hasonlóan a tegnapihoz, tele volt szenvedéllyel. Black a hátamat simogatta, míg én a hajába markoltam és igyekeztem uralkodni az érzéseimen.
– Black – szóltam hozzá két csók között, mire csak hümmögött egyet.
– Le kell állnunk – feleltem lihegve. A hirtelen jött vágya felém, nem volt megszokott...
– Miért? – kérdezte, majd a homlokomnak támaszotta a homlokát és úgy nézett rám, mintha hatalmas akaraterőre lenne szüksége, hogy ne támadjon rám abban a pillanatban.
A kérdésére én magam se tudtam a választ. Szerettem volna Blackkel értékes időt is tölteni, nem csak csak a testi vonzalomnak áldozni minden időnket. Black az oldalamra helyezte kezeit, simogatta azt és várt a válaszomra. Forró lehellete megcsapta az arcomat minden légvétele után és tudtam, ha ellent tudok állni ennek a szenvedélynek, akkor mindennek.
Black – mikor megunta a várakozást -, egyszer csak vállamnál a falnak tolt és csókolni kezdte az ajkaimat, majd áttért a nyakamra. A hideg fal érintésére felszisszentem és kicsit elhúzódtam a faltól, de Black visszanyomott.
– Black – suttogtam csukott szemekkel miközben vállára helyeztem a kezem és próbáltam egy kis távolságot kialakítani közénk, de makacs volt és nem adta egy könnyen magát.
– Nem tudok leállni Ev. Képtelen vagyok – motyogta mámortól ködös tudattal. Tudtam, ha valahogy nem állítom le, végig ezt fogja csinálni. Értékeltem, hogy ennyire vonzódik hozzám és érez valami leállíthatatlant a közelembe, de ez kezdett kicsit sok lenni nekem a tegnapiak után. Olyan sok érzelem hullámzott bennem még, hogy éreztem egy belső feszítést a lelkemben, ami miatt sokkal érzékenyebb lettem. Megviselt a szakításunk, utána pedig hatalmas öröm jött az életembe, miközben nem sikerült teljesen megemésztettem az átmeneti veszteséget, és tudtam, hogy, ha Black minden nap, minden órájában le akar feküdni velem, az nem fogja helyrehozni a sebeimet. Arra volt szükségem, hogy Black ne csak a testemet, de a lelkemet is érintse meg. A lelkünknek kell egy hullámhosszon lenni, nem a testünknek.
– Black – feleltem elcsukló hangon -, kérlek, hagyd abba – mondtam halkan. A túlérzékenység miatt olyan gondolatok verekedték be magukat a fejembe, amiknek nem lett volna ott helyük. Minden elbizonytalanított, ami Blackkel volt kapcsolatos. Annyi sok szépet mondott, mikor kibékültünk, most pedig csak magára gondol. Mi van, ha csak ezért kellettem neki? Nem tudtam, hogy hirtelen mi bajom lett, de a mellkasom hullámozni kezdett a visszafojtott sírás miatt.
Black felnézett rám és csak akkor realizálodott benne, hogy mi is történik velem. Abban a pillanatban felegyenesedett és kicsit hátrébb állt tőlem. Próbáltam mély levegőt venni és lenyugtatni magam, hogy a gondolataim mindössze csak a félelmeim szüleménye, de nem sikerült. Black irántam érzett érséseit hirtelen átváltotta a félelem a fejemben.
– Jézusom Ev... ne... ne haragudj. Nem akartam rád erőltetni semmit. Kérlek, ne haragudj – hadarta Black kétségbeesve és elhúzódott tőlem.
– Semmi baj – feleltem és kicsit elfordultam tőle, hogy ne lássa a testem minden négyzetméterét. A légzésem még mindig nem volt egyenletes, sokkal inkább zaklatott.
– Nem tudom mi ütött belém. Elvesztettem az eszem. Azt hittem te is akarod... - mentegetőzött. Ha most megharagszik rám, nem tudom, hogy mi lesz velem.
Kellemetlenül éreztem magam, fogalmam se volt, hogy erre mit mondjak, így csak kiléptem mellőle a zuhany alól és magamra tekertem egy törülközöt, majd kisiettem a helyiségből a nekem szánt ruhákkal. A szobában magamra kaptam a ruháimat, utána pedig elfoglaltam a helyem az ágyon. Igyekeztem megfejteni, hogy mi volt az a hirtelen jött és még most is tartó érzés, amit Black váltott ki belőlem.
Percek teltek el, mire Black is visszajött. Az arcáról áradt a büntudat és távolságtartó is lett.
– Sajnálom Ev, ne haragudj rám, kérlek. Nehéz nem elvesztenem az eszem, mikor rólad van szó. Tudom, hogy túllöttem a célon és nem akarom, hogy azt érezd, kihasznállak. Szeretlek és tisztellek, amiért így is kellem neked. Azok után is, hogy mit tettem veled. Sokkal jobb embert érdemelsz magad mellé, mint én. Aki nem követ el ennyi hibát és jobban törődik veled – mondta szomorúan. Felnéztem rá és akkor láttam meg, hogy lényegében úgy remegett a keze, mint a kocsonya, szemei pedig csillogtak. Nem bírtam a látványát, hogy ennyire felzaklatta őt is ez, így inkább lehajtottam a fejem. Kétes érzések alakultak ki bennem. Szerettem Blacket de volt egy negatív érzelem is bennem felé.
– Black, ne mond ezt. Te is tudod, hogy ez nem igaz. Nem tudom mi volt ez az előbb, egyszerűen megijedtem. Annyi minden kavarog bennem, sok ez nekem egyelőre. Nem tudok egyszerre több erőteljes érzést feldolgozni magamban. A szakítás... az eszméletlenül fájt és annak ellenére, hogy kibékültünk, nem tudtam eléggé feldolgozni magamban ezt, csupán eltakartam és igyekeztem elfelejteni, hogy mik kavarognak bennem. A tegnap csodálatos volt, tényleg. Nem tudtam, hogy az ember képes ennyi örömöt befogadni magába, miközben tele van a veszteség ingereivel – itt egy kis szünetet kellett tartanom, hogy összeszedjem a gondolataimat -, ez a két egymást ütő érzés nem tud megférni bennem – sóhajtottam. Nem néztem rá, a kezemet bámultam, amit tördeltem idegességemben.
– Ígérem, hogy soha többé nem csinálok ilyet, uralkodni fogok saját magamon. Nem akarlak elveszíteni. Mégegyszer nem – rázta a fejét és végül leült mellém. – Sajnálom, rendben? Adj ki magadból mindent, ha az segíteni fog. Meghallgatlak, és itt leszek támasznak neked. Nem terveztem ma menni sehova. Pihenünk ma még, hogy kiheverd a hosszú utazást és ezt, rendben? Minden úgy fog történni, ahogy szeretnéd – mondta majd kezeit kezeimre helyezte, hogy abba hagyjam azok tördelését.
– Köszönöm – feleltem és vállára hajtottam a fejem. – Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam.
– Ne kérj bocsánatot, nincs miért. A pokolba löktelek és miután sikerült kijönnöd onna, nem figyeltem eléggé rád. Azok a sebek melyeket az én ejtettem rajtad, nem gyógyultak be és nem foglalkoztam velük. Nem tudhatom, hogy miként élted át azokat a napokat, ezért se lett volna szabad ennyire gyorsan haladnom. Időt fogok adni és rengeteg szeretetet, hogy méltónak érezhessem magam melletted. Tudom, hogy egyelőre nincs jogom semmit se kérni tőled, mert már az is hatalmas dolog, hogy itt vagy velem, de ha mégis, annyi kérnék, hogy legyél velem őszinte. Bármi zajlik benned, emészt vagy bármi más, szólj. Beszéljünk róla. Nekem te vagy a legfontosabb, még akkor is ha nem mindig sikerült ezt éreztetnem veled. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyunk már ugyan azok a személyek, mint a szakítás előtt, viszont ez nem feltétlenül jelent rosszat. A lehető legjobban szeretnék veled bánni – mondta, majd a végén megölelt és egy csókot nyomott a fejem bubjára.
– Nem szeretnék most erről beszélni – motyogtam és felültem. Örültem, hogy Black ennyire komolyan veszi ezt a helyzetet és nem próbál idétlen dolgokkal nyugtatni.
– Rendben. De tudd, hogy nekem tényleg bármit elmondhatsz – bólintott megértően.
– Szeretlek Black. Az érzéseim nem változtak meg feléd, csak egy kicsit megijedtem – ismételtem meg magam.
– Nem akartalak megijeszteni. Nincs miért féled tőlem. Nem fogok olyat tenni, amit te nem akarsz – mondta és összekulcsolta az ujjainkat. Erre csak szorítottam egyet a kezén válaszként.
– A palacsinta ki fog hűlni, ha nem megyünk le megenni őket – mondta egy kisebb szünet után, mire elmosolyodtam. Lementünk együtt a konyhába, majd a langyos palacsintákat eszegetve elmerültünk egymás tekintetében.
A feszült hangulat lassan oldódni kezdett és a korábban kialkult kisebb pánikomnak se láttam már nyomát. Black képes volt megnyugtatni és biztosítani abban, hogy én vagyok neki a legfontosabb és ezt a szakításunk óta most először éreztem igaznak.
Sziasztok!💝
Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész. 🥰💖Kérlek komizz 🖋és csillagozz⭐💌💗
Nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre!🥺💕😊
Ha pedig a facebook csoporthoz szeretnél csatlakozni a profilom alatti linken megteheted💖🤗 A legújabb rész előtt mindig megosztok egy idézetet belőle, érdemes csatlakozni🥰🥰