Miután kiderült, hogy nem esett se Hunternek se Lukenak komolyabb baja, Blackkel megbeszéltem, hogy ma inkább otthon aludnék, így hazakísért. Kéz a kézben haladtunk az utcán és közben a holnapi napon kezdődő diákmunkámon agyaltam. Kicsit izgultam, mert nem tudtam, hogy mire számítsak. Reggel hétre kellett odaérnem a kávézóba, ami számomra rettenetesen korán volt, hiszen alig fordult elő velem eddig a nyáron, hogy kilenc előtt kikeltem volna az ágyból. Szerencsére a részleteket a főnökömmel már korábban megbeszéltük, így nem lesz más dolgom, mint bemenni és mondani a pultnál álló alkalmazottnak, hogy diákmunka miatt vagyok itt. Utána elvileg eligazítanak egy szintén diákmunkás alkalmazotthoz, aki elméletileg a „főnököm" lesz. Ő fog segíteni a dolgokban.
- Holnap átjöjjek munka után? – kérdezte Black mikor megálltunk az ajtónk előtt.
- Délután három után átjöhetsz, ha akarsz. Itthon leszek. – feleltem elmosolyodva, majd egy csókot nyomtam az ajkaira, mire ő csípőmnél fogva magához húzott.
- Négyre átugrom. – mondta miután elváltak ajkaink.
- Rendben. – bólintottam, majd hosszú szerelmes szemkontaktus után elengedtem kezét és beléptem a házunkba.
Meglepő módon remek illatok fogadtak a konyhából.
- Itthon vagyok! – kiabáltam.
- Gyere a konyhába! – kiabált nekem Shawn.
Kérésének eleget téve, besétáltam, majd egy nem megszokott látvány fogadott. Shawn éppen sütött.
- Hát te? – kérdeztem elmosolyodva.
- Sütit csinálok. És te leszel az első tesztalany, aki megkóstolja, hogy ehető-e. – tájékoztatott tervéről.
- Nincs ellenemre, kicsit éhes vagyok. – rántottam vállat, majd leültem az asztalhoz.
Shawn nem sokkal később elém rakott egy muffint.
- Azt hittem, hogy valami nagyon ördöngösség sül a sütőben. Muffint én is tudok csinálni.
- Inkább egyél. – engedte el a füle mellett kicsit szúrós megjegyzésemet. Lehúztam a papírt, majd beleharaptam a barna tésztába. Csokis volt és meglepően jó.
- Hol vetted a tésztát? Mert ez félkész tészta ugye? Csak ki kellett sütnöd. – kötözködtem.
- Menj már! Én csináltam egyedül. – mondta büszkén.
- Nagyon finom. – bólintottam.
Miután befejeztem az evést és segítettem elmosni és elpakolni Shawnnak az edényeket, felmentem az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe, hogy hajat mossak. Viszonylag hamar végeztem, így a nap végén befeküdtem az ágyamba. Még elalvás előtt olvastam egy keveset egy Stephen King könyvből. Mikor letettem a könyvet az órára néztem, mely éppen este kilencet mutatott.
Készültem elaludni, de pont kopogtak az ajtómon. Meglepően Karen nyitott be. Mint már korábban meséltem Karen gyereket vár apámtól és ez már látszott is rajta. Elméletileg augusztus közepére várható a kis csöppség, vagyis kevesebb, mint egy hónap van vissza, hogy napvilágot láthasson az öcsikém.
- Jaj, látom már alváshoz készülődtél. Nem akarok zavarni, mindössze sok sikert akartam kívánni holnapra az első munkanapodhoz. Majd figyeld meg, milyen jó lesz. – mosolygott.
- Köszönöm Karen, én is remélem, hogy olyan jó lesz, ahogy mondod. – mosolyogtam vissza.
Igen, az idő elteltével kialakult Karennel és Shawnnal is egy rendes családi kapcsolatom. Karen már fele annyira se zavart, mint a legelején. Shawnnal pedig elértük azt a szintet, hogy rendesen báty és húgként tekintünk egymásra. Minden bosszúságot elfelejtettünk és tiszta lappal indultunk. Shawn mindig vigyáz rám, beszélget és segít, ahogy csak tud, ha olyanról van szó.
Nehezen hiszem el, hogy boldog családként élhetünk, mert őszintén nem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik anyum halála után. De most már elfogadtam a dolgokat és sikeresen tovább léptem.
- Hagylak aludni. Aludj jól. – mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót miután és is viszonoztam kedves szavait.
Végül senki sem nézett be hozzám, így beállítottam az ébresztőmet reggel hatra, majd hagytam, hogy belecsobbanjak tudatalattim fantáziájába.
Másnap reggel korán felkeltem, hogy legyen időm elkészülődnöm. Kikeltem az ágyból, majd rögtön a fürdő felé indultam. Egy gyors zuhany után magamra kaptam a kiválasztott ruháimat, majd lementem a konyhába. Elkészítettem a reggelimet, mely rántottából és egy bögre, forró kávéból állt. Miközben a reggelimet ettem lejött Shawn az emeletről.
- Szia, Hugi. Várod már a melót? – kérdezte mosolyogva.
- Szia Shawn. Hát igazából kicsit izgulok, de várom. Kíváncsi vagyok milyen lesz. – mosolyogtam vissza, majd belekortyoltam a kávémba.
- Hát mindenesetre sok sikert. – mondta majd kinyitotta a hűtőt, hogy valami ehető után nézzen.
A koszos tálamat és bögrémet a mosogatóba tettem, majd elköszöntem Shawntól és elhagytam a házat.
Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a meleg, bár ennek ellenére egy kis szellő is társult a kilépőmhöz.
A kis kávézó nem volt messze tőlem, talán tízpercnyire lehetett. Hamar odaértem, még nyitás előtt, így pár percet várnom kellett, hogy a pultban tevékenykedő fiú észrevegyen és beengedjen. Mikor észrevett, azonnal odasietett, majd ajtót nyitott nekem.
- Szia, a kávézó még zárva van, nyolckor nyitunk. – mondta, gondolom a betanult szöveget.
- Szia, diákmunka miatt jöttem.
- Áh... Akkor biztos te vagy Evelyn. Grayson Wood vagyok és hozzám vagy beosztva. – mondta miközben beengedett az ajtón.
- Örülök, hogy megismerhettelek Grayson. – mosolyogtam.
- Én is Evelyn. – mosolygott vissza.
A megismerkedés után Grayson körbevezetett és elmondta, hogy hogyan működnek a dolgok itt. Azt is megtudtam idő közben, hogy nekem mindössze annyi lesz a dolgom, hogy miután ő felvette a rendelést a pultnál, nekem csak ki kell vinnem az italokat.
- Ha valamiben segítség kell, a pultnál leszek. – mondta, majd ezzel a kijelentésével megfordította az ajtón a nyitva táblát. Mostantól pedig hivatalosan is elkezdődött az első munkanapom.
Délig nem is volt megállás. A vendégek folyamatosan özönlöttek be az ajtón. Siető, öltönyös férfiaktól elfoglalt, elegánsba öltözött nőkig mindenki megfordult itt. Még néhány korombeli is betévedt egy-egy limonádéért vagy jeges teáért.
Idő közben megismertem a többi alkalmazottat is bár velük annyira nem sikerült jóba kerülnöm, mint Graysonnal. „Felettesként" rendesen odafigyelt a munkámra, hogy jól csinálom-e a dolgokat, nem mintha nehéz lenne megjegyezni, hogy melyik asztalhoz kell kivinnem az italokat.
- Ebédszünetre azért megállsz ugye? – kérdezte Grayson mikor kivittem a jelenlegi rendelésekből az utolsót.
- Már annyi az idő? Fel se tűnt. – mosolyogtam. Jól esett a tudat, hogy megállhatok egy fél órára, mert esküdni mernék, hogy az eddigi eltelt idő alatt többet sétáltam, mint valaha egész életem alatt.
- Na, gyere. – mondta miközben kitette a pultra az „ebédszüneten vagyok, fél egykor visszajövök" táblát, majd az ajtóra is kitette a jelzést, majd hátravitt a konyhába. A többiek már ott voltak és fánkot ettek. Köszöntünk nekik, majd Graysonnal leültünk egy asztalhoz, amin egy doboz fánk volt nyitva.
- Jó étvágyat. – mondta, majd megvárta, míg veszek fánkot és csak azután választott ő is.
- Jó étvágyat. – viszonoztam.
- Jól el fogsz fáradni a nap végére. – állapította meg a tényt, amit már én is tudtam magamtól.
- Legalább majd jól alszom este. – válaszoltam miután lenyeltem a falatot.
- És meddig fogsz dolgozni itt? – kérdezte. Nyilván a részletekbe nem volt beavatva, mindössze csak annyit tudott, hogy ő felügyeli a munkámat, mert ő már jártasabb itt.
- Egy hónapig, vagyis augusztus huszonnyolcadikán lesz az utolsó napom. – válaszoltam.
- És melyik suliba jársz? Ha jól tudom, most leszel tizenegyedikes. Bár nem mintha nehéz lenne kiderítenem, hogy hova jársz, mert csak két normális középiskola van a városban és nem abba jártál ahova én.
Tény és való, hogy tényleg csak kettő normális közép suli található a városban, mert a többi kisegítő vagy magániskola.
- Ezek szerint már végeztél? – kérdeztem, mert kezdett ismerős lenni. Mintha valahol már láttam volna.
- Igen, most érettségiztem. – bólintott.
- Értem és véletlenül nem fociztál? – kérdeztem, mert mintha láttam volna idén nálunk őt az ellenfél csapatában.
- De igen, és idén voltam is nálatok a csapatommal. – bólintott.
- Akkor onnan voltál annyira ismerős. - eszméltem rá.
- Na, ennek örülök, hogy ismerős vagyok. – mondta mosolyogva.
Továbbiakban ettünk még fánkot és beszélgettünk, majd miután vége lett az ebédszünetnek, mentünk vissza dolgozni.
A továbbiakban még többet sétáltam, mert érdekes módon délután sokkal többen jöttek kávézni, mint reggel, így mire végeztem háromkor a lábam le akart szakadni a helyéről.
Graysonnal leváltottuk magunkat a műszakosokkal, így mi szabadok voltunk. A hátsó ajtó felé menet aláírtuk a jelenléti ívet, majd végleg lezárhattam az első munkanapomat, amint kiléptem az kávézó hátsó ajtaján.
- Na, milyen volt az első munkanapod? Hogy tetszett? – kérdezte Grayson sétálás közben.
- Tetszett, jobb volt, mint vártam, annak ellenére, hogy a nyáron eddig életemen nem keltem ilyen korán és nem sétáltam ennyit egy nap alatt. – nevettem.
- Majd hozzászoksz, ne aggódj. – mosolygott, majd egy kereszteződésnél elköszöntünk egymástól, ugyan is Grayson a másik irányba lakott, mint én.
Hazafelé menet betettem a fülesemet a fülembe és beindítottam youtube-ról egy random lejátszási listát, melynek az első száma Russ - Aint Nobody Takin My Baby volt.
Miközben sétáltam elgondolkodtam, hogy mennyire jó volt ma valami értékelhetőt csinálni. Produktív voltam ahhoz képest, hogy a nyáron eddig semmi olyat nem csináltam, amire büszke lehetnék. Jó érzéssel töltött el, hogy dolgozhattam még akkor is, ha elfáradtam.
Hazaértem három után tíz perccel, így még volt bőven időm Black érkezéséig. Mikor beléptem az ajtón Shawnnal találtam szembe magam, aki éppen kijött a konyhából.
- Hugi, kérlek, csinálj nekem pogácsát. – mondta köszönés és egyéb érdeklődés nélkül.
- Hugi most ért haza élete első munkanapjáról és még egy ártatlan kis „milyen volt a meló" kérdést sem kapott, de máris be akarod állítani a konyhába. Szép is vagy Shawn. – cukkoltam.
- Milyen volt a meló Ev? – kérdezte édes mosolyra válta.
- Nagyon jó, de elfáradtam. – mosolyogtam.
- Akkor segítek neked a sütésben. – ajánlotta fel azonnal Shawn.
- Csak a pogácsán jár az agyad? – kérdeztem nevetve, majd bementem a konyhába miután lepakoltam és neki álltam a sütésnek.
Egy bő fél óra múlva már a sütőből vettem ki a kész pogácsákat, aminek Shawn azonnal neki esett.
- Imádlak Hugi. – mondta majd megölelt. Örültem, hogy a meló után a sütéssel még boldoggá tehettem a mostohabátyámat. Elégedett voltam a napi aktivitásommal, így mindent elfelejtve, felmentem az emeletre, vettem egy nagyon gyors zuhanyt és befeküdtem az ágyamba azzal a céllal, hogy pihenek egy kicsit, de sajnos vagy nem sajnos ez a tervek kudarcba fulladt, mert elaludtam.
Sziasztok!
Meghoztam a folytatás! Remélem tetszett ❤😍
Kérlek komizz és csillagozz! 🥰💖😍
Mi a véleményetek Graysonról? 😏💓