Péntek... az utolsó tanítási nap az érettségiig. Még mindig nem tudok belegondolni, hogy milyen következménye lehet annak, ha nem sikerül valamiből legalább a 4-es. Minimum egy egész hónapra elmegy, de az hagyján... egy teljesen más kontinensen lesz! NÉLKÜLEM!
Jó, hagyjuk. Legyünk pozitívak. Semmi ilyesmi nem fenyeget minket, hiszen Black azt mondta, hogy összességében tudja az összes tételt. Én hiszek neki és ha azt mondja, nincs szüksége ismétlésre vagy egy plusz egy órás tanulásra, akkor nem fogom erőltetni, mert mondom, hiszek benne. Biztos nem tenné meg velem, se magával, hogy itt van az esély, hogy tanulhasson, erre cseszik az egészre és hagyná, hogy több ezer kilométer elválasszon minket pont akkor, mikor a leghtöbb időt tudnánk együtt tölteni. Ha tudja akkor tudja, ha pedig nem, akkor tanul.
Végig ezen kattogott az agyam reggel, mert ismételten korábban keltem fel magamtól. Mitől lehet ez? Talán ennyire nagy hatással van rám Black vizsgája?
Fordulok egyet, hogy szembe kerüljek vele, majd nézem nyugodt arcát. Hány óra lehet? Öt vagy talán hat? Nem tudom, ezért fordulok egyet és megnézem a telefonomon az időt. Hajnali négy... korább van mint hittem. Letettem a telefont, majd ismét fordulok egyet, mire megérzem Black karját csípőmön és szorít egyet.
- Ne fészkelődj... - morogja álmában.
- Bocs. – feleltem és többet nem mozdultam bármennyire is kényelmetlen volt ahogy félig kifordulva keküdtem, de mivel ezt nem nagyon preferáltam, egy kis idő után egy utolsót fordultam és elhelyezkedtem. Aztán kitakaróztam. Utána pedig visszahúztam a takarót magamra... Sehogy se tudtam visszaaludni.
- Ev. Baj van? Miért nem alszol? – kérdezte Black, majd levezette karját derekamról és alkarján támaszkodva felém fordította fejét.
- Felébredtem. – feleltem.
- Azt rögtön gondoltam, miután tíz percig mocorogtál. – Miért nem aludtál vissza? Van valami? – kérdezte miközben egy hajtincset tűrt el arcomból. Csodálkoztam, hogy lát engem, hiszen a szobában korom sötét volt, egyetlen fényforrás a telefonunk volt, ami töltést jelezve világított.
-Gondolkodtam. – feleltem, de nem tudtam, hogy beavassam-e, hogy min járt az agyam.
- Harapófogóval kell mindent kiszednem belőled vagy játékos kedvedben vagy? Mert ha az utóbbi, orvosolhatjuk. – felelte de nem mozdult meg aminek őszintén örültem. Egy ideig még gondolkodtam, aztán végül még azt is elfelejtettem, hogy Black várja a választ tőlem. Lehet, hogy visszaaludt ezért meggondoltam magam és nem mondtam semmit. Készültem fordulni egyet, hogy én is elaludjak, de Black megszólalt.
- Ezt vegyem egy „nem"-nek? Nem akarod elmondani? – kérdezte.
- Jaj, én azt hittem, hogy elaludtál miután nem mondtam semmit. Gondolkodtam és elfelejtettem, hogy vársz a válaszomra és azt hittem elaludtál... - hadartam.
- Dehogy. Amíg van veled valami, addig nem alszom. Ha valamire szükséged lenne, képes lennék elmenni érte, hogy neked jobb legyen. Te vagy a legfontosabb, ne is gondold azt, hogy elalszom, míg nem tudom, mi aggaszt. Ha kell egész éjjel fent leszek és megbeszéljük. – mondta mire automatikusan elmosolyodtam és a szívem egyre gyorsabban kezdett verni. A tettek bizonyítják a szerelmet. Tényleg nem aludt el, míg gondolkodtam és még most is képes fent maradni, annak ellenére is, hogy felébresztettem és, hogy nagyon hamar vissza tudna aludni ilyen állapotban.
- Gondolkodtam... kettőnkről... hogy mi történhet velünk. Két opció van, vagy együtt tudjuk tölteni a nyarat vagy külön... és... - kezdtem a mondandómat de felbeszakított.
- A legelején pont ezért nem akartam elmondani neked. Több terhet tettem ezzel a válladra. Túl sokat aggódsz. Mindent megteszek, hogy itt maradjak, de nem tudom mi lesz. Ha úgy kell lennie maradok, ha pedig nem akkor megyek. megoldkuk ketten, rendben? Csak kérlek, bízz bennem. Ezt az egyet kérem tőled, hogy bízz bennem.
- Én bízok benned, de félek. Péntek van. Van még egy hétvégéd és a hetet úgy kezded, hogy magyar érettségi. Hogy bírod ennyire nyugodtan kezelni ezt? – kérdeztem hadarva.
- Mi lenne veled, ha én is így bepánikolnék? Jobb két rémült fiatal vagy elég egy is? – kérdezte miközben végigsimított a karomon.
- Jobb egy. – feleltem kicsit elszégellve magam.
- Tudod, hogy mindent meg fogok tenni a négyesért. – felelte mire rögtön észbe kaptam.
- De eszedbe se jusson puskázni! Az törvényellenes vagy mi!
- Nem fogok. – felelte nevetve. – Próbálj meg elaludni, rendben? – kérdezte mire magához húzott, adott egy csókot, végül pedig elhelyezkedett alváshoz.
- Köszönöm. – feleltem halkan.
- Ne köszönd. Ez alap, hogy ilyenkor megnyugtatom a barátnőmet. – mondta majd hajamba puszilt és elaludt.
Reggel gyorsan elkészülődtünk, majd elindultunk a suli felé. Kéz a kézben sétáltunk, miközben zenét hallgattunk egy megosztott fülessel. Út közben találkoztunk néhány ismerőssel, köztük volt Sam is és az a lány akivel tegnap láttam. Blackkel köszöntünk nekik, mire ők is visszaköszöntek. Ez azért jó jel nem? Nem haragszik, hanem... igazából nem tudom. Nem utálhat végülis minket, mert ő döntött úgy ahogy.
- Black, nem tudod véletlenül, hogy ki az a lány akivel Sam van? – kérdeztem.
- Évfolyamtársa, azt hiszem a neve Emily. – válaszolta.
- Szerintem ebből lesz valami. – kezdtem hangosan gondolkoni.
- Ennek örülni kell, nem? – kérdezte Black kicsi mosollyal az arcán.
- Igen. Ha továbblépet mindezon ami az elmúlt hónapban történt, akkor csak örülni lehet. – feleltem bár egy kicsit azért hamis voltam. Kicsit hiányzott Sam a csapatból...
A suliba beérve a szokásos történt. Leteltek az órák, mentünk utána a srácokkal a pályára, majd hazamentünk.
Blackkel megbeszéltük, hogy nálam töltük az estét.
- És van valami ötlet, hogy mit csinálunk? – kérdezte.
- Akarsz játszani? PS4? – kérdeztem megrántva a vállamat, mert hirtelen nem jutott jobb az eszembe.
- De csak ha Black Ops 4 és zombi. – szabta a feltételeket Black mosolyogva.
- Rendben. – mondtam, majd beindítottam a konzolt és Black kezébe nyomtam az egyik kontrollert. Innentől kezdve vagy három órát játszottunk úgy, hogy Black karjai közt feküdtem miközben játszottunk.
A játék végén letettem a kontrolert, majd valamilyen oknál fogva, de kijelentettem, hogy nekem többé ninbcs csuklóm, mert tönkrement a sok játéktól.
- Ha ez nyugtat, nekem sincsen már. – mondta nevetve, majd szájához emelte a kezem és egy nagy puszit nyomott a csuklómra.
- Át kéne majd hívni Lukeot és Huntert is játszani valamikor. – gondolkodtam.
- Mondjuk holnap? – kérdezte Black csillogó szemekkel.
- Nem akrod átismételni majd a tételeket? – kérdeztem kicsit szigorúan.
- Át fogom őket nézni. – mondta biztatólag, mire egy kicsit meg is nyugodtam.
Sziasztok! Meg is hoztam a folytatást karácsonyi ajándékként💕 Remélem tetszeni fog nektek és hagytok magatok után egy csillagot ⭐ és egy kommentet💕 Nagyon sokat jelentene és nagyon boldoggá tennétek ha leírnátok mit gondoltoltok a történetről, annak ellenére is ha már egyszer kifejtettétek💕💕
Boldog Karácsonyt Mindenkinek💕😍
Vigyázzatok magatokra💕💕
Hamarosan jelentkezem a folytatással💕