- Miért tetted? - már igen rég fel akarta tenni ezt a kérdést a vörös hajúnak, ki Camilla ártatlanságának elrablása után, az ágy szélére ülve fütyörészett és a saját csuklóját nézegette, mintha lenne rajta bármiféle iránymutató, közben türelmetlenül dobolt jobb lábával, mintha éppen a buszát várná, mi már így is sokat késett, ő pedig kint fagyoskodna a télies, zord időben.
A kérdés hallatán fejét oldalra billentette, közben sűrűn pislogott a tükör előtt álldogáló szőkeségre, ki összeszorított állkapoccsal, simított végig eddig fehér nyakán, mi tele lett lila foltokkal, hiszen a fiú se milyen ízben nem kímélte - harapdálta, szívogatta Camilla puha, selymes bőrét, mik így is vörösek voltak attól, ahogy Jerome a lány nyakára kulcsolta kezét, mikor úgy gondolta megfossza őt az élet érzésétől, mit maga sem tudta miért - de nem tett meg.
Nem tette, mert élvezte hogy Camilla Douglas, ki eddig a pillanatig gyűlölte és megvetette azért amiért egy igen veszélyes és megbízhatatlan alak, most úgy táncolt az ő kérésére, ahogy fütyült. Tudta nagyon jó, hogy a lány mélyen eldugott érzéseket táplált iránta, csak a szőke nem tudta hogy az érzés nem igazán kölcsönös. Jerome csupán játékszereként tekintett rá, egy olyan marionett babaként, kinek ha azt mondja, ugorjon kútba, azt is megteszi neki. Persze ez Camilla részéről nem volt így.
Ugyan most kissé össze volt zavarodva a bohócfiúval kapcsolatban, de ha a szíve nem is, az esze még a helyén volt. Továbbra sem bízott benne, továbbra is elakart szabadulni innen, hogy nehogy tovább mérgezze őt a fiú romlott személye, továbbra is úgy gondolta, nem volt helyes amit tettek. Mocskosnak érezte minden porcikáját, a hátán még mindig folytak lefelé az izzadságcseppek, bőre pedig égett Jerome kicsit sem finom érintéseitől, ezzel elérve hogy teste minden porcikája lángoljon. Érzései teljesen összekavarodtak benne, az ami az előbb történt köztük, úgy érezte muszáj lesz elfelejtenie. Hiszen egyszeri alkalom volt, nem igaz?
- Mire gondolsz? - Jerome mutatóujját az ajka elé helyezte, mintha gondolkodna, eljátszva az értetlent, persze pontosan tudta mire céloz a lány, mégis azt akarta hogy ő mondja ki - hogy tudatosuljon benne hogy maga az ördög tette magáévá.
Camilla kissé bambán pislogott előre, majd hátat fordítva tükörképének, a vörös felé fordult, ki hátra téve kezét megtámasztotta magát, közben széles vigyorra húzta ajkait. Csupasz felsőtestére mi úgy vonzotta a lány tekintetét, mint a fém a mágnest, csupán a csíkos ingét húzta rá úgy, hogy elérje, hogy Camilla-nak eszébe jusson mikor a fiú egész testét az övéhez préselte, hogy számára gyönyörű látványt nyújtott a Jerome testének minden idoma, izmai, min legszívesebben minden este végigfuttatná fehér vékony ujjait. Mélyről felszakadó sohaj tört utat magának ajkai közül.
- Miért feküdtél le velem?
Jerome elkerekedett szemmel nézett a lányra, mintha rácsodálkozna a feltett kérdés hallatán, majd egyik pillanatról a másikra eszeveszett kacagásba kezdett, mi arra késztette Camilla-t hogy tenyerét a fülére tapassza.
- Tévedésben élsz drága. Én nem lefeküdtem veled, hanem megdugtalak, a kettő között azért van különbség, nem igaz?
- De miért?
Jerome kicsit bosszúsan összehúzta szemöldökét. - Mert ha nem vetted volna észre, már az enyém vagy. Untatsz a felesleges szavaiddal, minek kérdezel ha úgy is tudod a választ, hmm?
Camilla éppen tiltakozásba kezdett volna, hiszen az ártatlanságán kívül semmit nem adott a fiúnak és nem is érezte úgy mintha az övé lenne, csupán össze volt zavarodva és válaszokat akart. Ennyi az egész.
Ismét egy újabb kérdés reményében, szóra nyitotta ajkait, de azonnal be is csukta ahogy a fehérre mázolt ajtó kivágódott. Camilla még sosem látta ezelőtt az ajtóban álló nőt, ki kissé sürgető arccal meredt a két fiatalra. Gyönyörű arca volt, bronz bőre és olyan gyönyörű fekete hosszú haja, mit Camilla azonnal megirigyelt tőle.
- Már megint mit műveltél Valeska? - húzta össze sötét szemöldökét, majd a lány felé bökött. - Ki ez a kis fruska?
- Ő az enyém Tabby. - vigyorgott elégedetten a fiú, mire Camilla felkapta a fejét, arcát kis pír öntötte el, Jerome szavait hallva.
- Akkor gyertek, Theo csak rátok vár! - csapta be maga után az ajtót, ezzel ismét magára hagyva a két fiatalt.
A fiú testét elöntötte az izgalom, azonnal felpattant az ágyról, és fütyörészve a nő után ment.
A lány viszont egy megboldogult sóhajt préselt ki magából. Érezte hogy a Theo-val való találkozásnak egyáltalán nem lesz jó vége.
Minden bátorságát összeszedve, remegő térdel indult meg az ajtó felé, minek megragadta kilincsét, még utoljára visszapillantott a szobába, mitől apró mosolyra húzta ajkait, majd becsapta maga után, úgy hogy beleremegtek az épület tökéletesre mázolt falai.