-Akkor indulhatunk?-kérdeztem miután hidratáltam magamat a vízzel.
-Persze.-mondta, majd vállamnál fogva magához szorított és hosszasan megcsókolt.-Köszönök mindent!-mondta utána.
-Nem kell megköszönnöd.-mondtam mosolyogva.
-De igen. Szerintem mások dobtak volna engem és őszintén, én azt hittem pár pillanatig, hogy dobni fogsz engem.-mondta.
-Tudom.-mosolyogtam sejtelmesen.
-Jaj, te lány! Annyira szeretlek.-mondta majd hátrarántott engem az ágyra és szorosan ölelgetett. A pillanatot a telefonom csörgése szakította meg. Kivettem a zsebemből, majd felvettem és beszóltam.
-Mi van Sam?-kérdeztem nevetve, mert idő közben Black elkezdett csikizni engem.
-Te most itt hagytál engem másnaposan?-kérdezte meglepetten.-Mit nevetsz?
-Aludtál, honnan kellett volna tudnom, hogy nem alszol estéig? Black csikiz engem.-mondtam miközben tovább röhögtem.
-Ohhh.... Megzavartam valamit?-kérdezte miközben a hangja átváltott komolyra.
-Mi? Nem, dehogy!-röhögtem tovább.
-Persze, persze. Hagylak is titeket. Szia.-köszönt el, majd letette anélkül, hogy szólhattam volna valamit tiltakozásként.
-Black fejezd be. Sam azt hiszi, hogy csinálunk valamit-visítoztam tovább.
-Miért, szerinted ez semmi?-kérdezte, majd abbahagyta és rátámadt az ajkaimra.
-Szeretlek Ev.-mondta a szemembe nézve.
-Én is szeretlek Black.-mondtam én is, majd megcsókoltam.
-Tudod mit szeretnék?-kérdezte Black miközben megcsókolta a nyakamon az érzékeny bőrt.
-Mit?-kérdeztem vissza.
-Szeretném, hogy Sam gyanúja beigazolódjon.-mondta tovább csókolva a nyakamat.
-Black...
-Nem kell, ha nem akarod. Nem fogom erőltetni.
-Akarom.-mondtam majd letámadtam ajkait, hogy hosszas csókcsatába invitáljam őket. Eközben Black a pólóm alatt a csípőmet fogta és apró körökkel jutalmazta cselekedetemet, majd feljebb húzza a testem takaróját.
Segítettem lehúzni a fejemről, de még mielőtt teljesen levehettem volna, Black megragadta, majd elhajítja a szoba sarkába. Tovább csókolta ajkaimat, majd áttért ismét a nyakamra. Ajaki becézgették bőrömet, majd elkezdte szívni, ezzel megjelölve, hogy bizony én csakis az ővé vagyok.
A hőmérséklet egyre melegebb lett a szobában, csak a csókok közti lihegésünk töltötte be a néma szobát.
-Biztos akarod Ev?-kérdezte lihegve miközben felült rólam. Ott feküdtem alatta nadrágban és egy szál melltartóban. Black mohón végigmért, közben majd kiestek a szemei a helyéről.
-Igen Black.-feleltem egy sóhaj kíséretében. Féltem, ha hangosan válaszolok, megtöröm a csendet, és elveszik ez a varázslatos érzés.
Egy pillanatig se bírtam tovább, felültem, majd ismét Black ajkainak estem, közben pólójától szabadítottam meg, ami szintén a szoba túloldalán landolt.
Black keze végigsimult hátamon, melytől kirázott a hideg. Gyomrom görcsösen összerándult az érintésétől. Úgy tart és vigyáz rám, mintha egy porcelánbaba lenné, ami bármelyik pillanatban kettétörhet. A szokatlan helyzettől eltekintve kicsit sem éreztem magam kellemetlenül.
Black lassan visszafektet az ágyra, közben végig szemeimet pásztázza. Lélegzete felperzseli a bőrömet. Sokadjára megcsókol, ám ez már másabb. Ez sokkal több érzelmet tartalmaz, hevesebb és érzékibb. Mintha csókjaimra éhezne, és mintha sosem telne be velük, egyre többet akar. Ajkaimról nyakamra csúszik, majd egyre lejjebb halad.
-Vigyázok rád.-mondta majd megszabadított a ruháimtól [...]
Egymás mellett fekszünk lihegve. Én csukott szemmel próbálom felidézni a történteket, majd megérzem, ahogy Black végigsimítja arcomat, mire kinyitom szemeimet és ránézek.
-Köszönöm.-felelte Black.-Jól vagy?
-Én köszönöm. Igen, jól vagyok.-mondtam, majd fejemet mellkasára raktam. Hagytam, hogy Black ráterítse a takarót meztelen hátamra, majd azon keresztül simogatott.
/3 nappal később/
Black elhatározta, hogy csak minden harmadik napon fog tételeke kidolgozni és tanulni. A többi napja többnyire rólunk szól és a fiúkról. Mellesleg fiúk... Hunter szerezett egy barátnőt magának, de néha töltik együtt az idejüket. Magyarán nem pártolják a „fojtsuk meg a másikat, mert vele akarok lenni" dolgot. Tisztában vannak, hogy mindenkinek van magánélete és szerintem ez rendben is van.
Blackkel éppen kézen fogva sétálunk az iskolához, ahol a szokásos törzshelyünk van, majd oda is érünk Samékhez.
-Hunter. Hogy találtál rá a nagy Ő-re?-kérdezte Luke lelombozódva.
-Nagyon egyszerűen. Shift + Ő.- felelte nevetve. Igen a reggeli hangulat mindig ilyen.
-Sziasztok!-köszöntem kedvesen. Hunter és Luke szokás szerint leintettek. Sam tekintete viszont először az összekulcsolt ujjainkra tévedt, majd rám nézett és aztán köszönt. Kicsit fura volt, bár ezt szerintem ráfoghatjuk a reggelre.
A suliban nem volt semmi, ami említésre méltó lenne, szóval vágjunk bele a délutánba.
Black elment érettségi felkészítőre, én meg mentem a srácokkal a szokásos helyünkre. Út közben elszívtam egy szál cigit, majd előrementem ahol a fiúk is mentek. Beálltam Sam mellé, aki éppen az üvegét akarta kivenni a táskájából kisebb sikerekkel. Nem mondtam semmit, egyszerűen segítettem neki és kivettem az üveget, majd átnyújtottam neki.
-Köszi-felelte, majd kinyitotta. Amint letekerte az üvege tetejét megcsapott az alkohol illata. Nem... biztos csak rosszul éreztem. Sam biztos nem vinne suliba alkoholt. Simán felfüggeszthetnék, vagy rosszabb, ki is csaphatnák ezért!
-Sam, mit iszol?-kérdeztem félve a választól.
-Vodkát. Kérsz?-kérdezte úgy, mintha tényleg azt hinné, hogy inni fogok belőle. Teljesen komolyan kérdezte.
-Dehogy kérek! Normális vagy? Vodkát viszel iskolába? Neked teljesen elment az eszed? Ki is csaphatnak, ha rájönnek!-akadtam ki teljesen.
-Nem jönnek rá.-felelte merő egyszerűséggel.
-Hogy lehetsz benne ennyire biztos? Ha azt iszod, alkohol szagú lesz a leheleted! Simán kiszúrják te idióta!
-Észrevették? Nem. Akkor meg hagyd, hogy megigyam.-mondta majd tovább sétált engem otthagyva. Nem érettem, hogy miért csinálja ezt, az elmúlt három napban biztos, hogy ugyan ezt tette.
-Mi bajod van?-kérdeztem mikor utol értem.
-Semmi. Nem lehet szeretni az alkoholt?-kérdezte enyhe éllel a hangjában.
-De, csak mértékkel. Hány napja vedelsz?-kérdeztem, mert tudtam, hogy minden nap részegre issza magát otthon. Látszik rajta, hogy másnap pocsékul van, de akkor is csak iszik... Meg akarja magát ölni alkoholmérgezésbe vagy mi a faszom van vele?
-Egypár... három asszem.-felelte elég nagy gondolkodás után. Hallani lehetett, ahogy forognak az agykerekei.
-Miért is?-kérdeztem összehúzott szemekkel.
-Mert jól esik.-felelte leszarom stílusban.
-Jól van. Kaphatnék egy kortyot?-kérdeztem ám eszem ágában sem volt inni. A tervem a következő volt, megszerezni tőle a piát és kiborítani azt a keveset is ami maradt. Milyen barát lennék, ha hagynám őt a mélybe ereszkedni?
-Tessék.-nyomta a kezembe. Erre vártam. Megfogtam majd egyszerűen megfordítottam az üveget és hagytam, hogy a Newton törvénye érvénybe lépjen és kiboruljon a vodka belőle.
-Neked teljesen elmentek otthonról? Baszki!-kelt ki magából Sam.
-Nem fogom, hagyni, hogy leidd magad!-feleltem nyugodtan.
-Persze, mikor együtt ittunk akkor hagytad. Most milyen érdekes, ha nem akarsz bebaszni, akkor már én se tehetem?
-Nem elég neked, hogy minden nap iszol?-kiabáltam rá.
-Nem! Képzeld nem elég!-felelte, majd dühöngve irányt változtatott és otthagyott engem.
Jobbnak gondoltam nem utána menni, hátha idővel lenyugszik és feltűnik neki, hogy csak jót akartam neki.
Hunterékkel maradtam a pályán estig. Végig a telefonomat szorongattam, hátha jön egy üzenet, vagy esetleg hív valaki. Esetleg valami felkerül a közösségi oldalakra Samről...
Miután hazamentem beszéltem Blackkel egy órát, majd elköszöntem tőle, mert indultam aludni. Abban a pillanatban, mikor lehunytam szemeimet, megcsörrent a telefonom. A félhomályban a telefonomért nyúltam, majd szemügyre vettem a képernyőt, ahol Sam neve jelent meg. Habozás nélkül felvettem.
-Mi ez a hangzavar Sam?-kérdeztem és próbáltam kiszűrni Sam hangját a hangzavarból.
-Állati buli van itt.-röhögött fel. Túl lassan és érthetetlenül beszélt ahhoz, hogy józan legyen. Ezt nem hiszem el! Elment egy buliba inni és felhív engem! Most lett elegem!
-Hol a fenébe vagy Sam?-kérdeztem mérgesen.
-Tudod... a suliban minden ki erről a buliról beszélt...
-Akkora egy idióta vagy.-morogtam az orrom alatt, majd letettem a telefont. Másodpercek alatt felöltöztem és indulásra kész voltam. A „mentsük meg Samet hadművelet" életbe lépett.
Lopakodva kijutottam a lakásból, majd célegyenest a két utcával arrébb levő buliba indultam. Annyira siettem, hogy a telefonomat is sikeresen otthon hagytam...
Mikor odaértem, beléptem az alkohollal túlfűtött emberek közé és elkezdtem keresni Samet. Rendes barát vagyok azért ugye? Képes vagyok késő este kilopakodni otthonról, hogy megállítsam a lassan alkoholfüggő barátomat, hogy még mélyebbre süllyedjen. Azért kiérdemlem az év legjobb barátja díjat nem?
Samet a konyhában, a piák mellett találtam meg, mily meglepő nemde?
-Sam! gyere haza velem.-álltam oda mellé és kivettem a pohár sört a kezéből.
-Dehogy megyek, nem látod, milyen jól érzem itt magam?-kérdezte ijesztően lassan.
-Hulla részeg leszel, ha tovább iszol Sam! fejezd be és gyere!-kiabáltam rá könyörgően.
-NEM! Nem megyek sehova! Inni akarok!-kiabált rám.
-Ki vagy te és mit tettél Sammel? Három napja megállás nélkül iszol! A suliba is piát viszel basszameg! Senki se tudja miért teszed! Szerintem még te se tudod az okát! Képtelenség, hogy ilyen hirtelen alkoholfüggő váljon belőled! Lehetetlen! Mi a faszom ütött beléd Sam?-kérdeztem kiabálva. teljesen kikeltem magamból.
-Hogy mi ütött belém? Te! Te vagy az oka mindennek! Te ütöttél belém basszameg!-kiabálta, mire leblokkolódtam. A szavai lassan jutottak el a tudatomig. Csodálkozva meredtem rá mire Sam megállt és szomorúan lehajtotta a fejét.
-Szerelmes vagyok beléd Evelyn.-ejtette ki a szavakat ajkain halál nyugodtan.