Nos, ami másnap reggel történt az kiverte nálam a biztosítékot...
Olyan nyolc óra körül ébredtem fel arra, hogy lent hangos kiabálás folyik. Első megoldási kísérletem az volt, hogy a párnát sajgó és lüktető fejemre szorítottam, ám nem szűrte ki teljesen a hangos kiabálást. Mikor már vagy tíz perce tartott a zaj és a fejem is egyre jobban fájt a hangoktól felkászálódtam az ágyamból, amelytől egy pillanatra elfogott a hányinger.
Mivel lentről hangos csörömpölés hallatszott fel, miszerint el tört valami, mindent elfeledve felálltam és lesiettem, hogy megnézzem mi történt.
Ami a szemem elé tárult az valami brutálisan durva volt. Sam éppen támaszkodik fel a konyhapulttól, mert felvethetően Black nekilökte. Aztán Black ismét lökődni kezdte legjobb barátját és valami ordított.
-Mégis mi a szart gondolsz? Mi a szarért itattad le Evet?-hallottam mérges kiabálását.
-Hogy miért bazdmeg? Azért, mert rohadtul leszartad az elmúlt hónapban és csak megsúgom, hogy Ő akart inni. Én csak segítettem neki elkérni a célját! Ha figyelsz rá és normális barátnőként tekintesz rá ez baszottul nem történt volna meg szóval ne engem hibáztass, miközben te vagy a hiba forrása Black!-üvöltött Sam.
-Nem tudnátok befogni?-kérdeztem halkan, mert majdnem szétrobbant a fejem kiabálásuktól. Halk mégis határozott kérésemre mindketten elhallgattak és felém fordultak. Mindkettejük arcán a meglepődöttség, aggodalom és a megkönnyebbülés látszódott.
-Sam, van energia ital?-kérdeztem, mert tudtam, hogy milyen szarul festek másnaposan. Talán hasonlítok egy mosott szarra...
-A hűtőbe tettem.-mondta majd kimászott Black szorítása alól, aki végig engem pásztázott tekintetével.
-Ev...-kezdte de félbeszakítottam.
-Mit csináltál Sammel?-kérdeztem.
Black erre nem válaszolt, csak egy hatalmasat nyelt.
-Sajnálom.-mondta és még mindig egy helyben állt és nézett engem.
-Igen. Sajnáld is...-mondtam de nem kellett volna, mert azért ez mégis bunkó volt... Láttam Black csalódott arcát, de még így is úgy voltam vele, hogy megérdemli, hogy most egy kicsit Ő „szenvedjen".
Közben Sam kijött a konyhából egy doboz Monster energiaitallal és aszpirinnal.
-Tessék, egy energia ital, hogy túléld a napot és egy fájdalomcsillapító.-mondta és átnyújtotta az említett dolgokat. A gyógyszert bevettem, majd utána nekikezdtem az energiaitalomnak miközben besétáltunk a nappaliba Sammel, Blacket otthagyva...
-Mi történt?-kérdeztem suttogva.
-Gondolom valahogy rájött, hogy ittunk és reggel berontott ide, miközben kávét csináltam és elkezdett lökdösni, meg mondogatni, hogy mégis mit képzeltem, hogy leitattalak téged.-mesélte.
-Értelek.-mondtam, mert közben Black is befáradt a nappaliba és leült velem szembe.
-Ev. Tényleg nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltalak, csak azért, mert az érettségire készültem. Szörnyen utálom most magamat.-mondta miközben ujjait tördelte idegességében.
Én csendben figyeltem rá és hallgattam, hogy mit mond.
-Szeretnél esetleg csinálni ma valamit?-kérdezte félve. Jogos volt a félelme, azt kell, hogy mondjam... Ezek után lehet azt hiszi, hogy szakítani fogok vele és ezért nem mondok neki semmit.
-Nem. Nem szeretnék mást csinálni, mint feküdni és aludni.-feleltettem ki. Másnaposan az ember mit tudna csinálni, de most komolyan?
-Értem.-mondta olyan szomorú éllel a hangjában, hogy még egy kölyök kutyus is sírt volna rajta...
Csak nem hiszi azt, hogy szakítok vele! Basszus, hol van az a magabiztos, figyelmes, vad s egyben lágy Black akivel én együtt voltam?! Jobban szemügyre véve az arcát, felfigyeltem karikás szemeire, remegő és cserepes ajkaira, kócosabbnál is kócosabb hajára... Miért tettem ki egy ilyen helyzet elé? Mit tettem vele?
Pontosítva... Mit tettünk egymással?! Szinte érzelmileg leromboltuk egymást egy hónap alatt...
-Megértem ha... ha szakítani akarsz velem. Megszereztelek, de nem tudtalak megtartani. Nagyon sajnálom és hidd el, ha vissza tudnám pörgetni az időt, mindent máshogy tennék.-csuklott el Black hangja egy pillanatra.
-Nem ilyen vagy Black. Ismerlek. Elhiszem, hogy érettségi van, de te sose tekintettél erre másként mint egy dolgozatra, amit elég legalább kettesre megírnod, hogy átmenj. Valaminek történnie kellett.-mondtam halkan de kimérten.
-Nyomás alatt voltam. A szüleim ugye nincsenek itthon, mert üzletemberek. Felhívtak egy hónappal korábban, hogy tájékoztassanak a terveikről. Azt mondták, ha nem teszem le az érettségimet legalább egy négyessel, lőttek a szabad utamnak és velük kell mennem. Nem maradhatok, annak ellenére, hogy tizennyolc éves vagyok.-felelte miközben végig a szemembe nézett.
-Nem akartalak elveszíteni, ezért tanultam gőzerővel éjjel-nappal. De elcsesztem, rohadtul. Egy hatalmas barom voltam, aki önző módon csak magára gondolt.-felelte
-Black, miért nem mondtad el ezt az egészet?-kérdeztem értetlenül.
-Nem akartam, hogy ezen idegeskedj. Tudod, hogy kettes és hármas tanuló vagyok. Egy négyest szinte lehetetlen összehoznom. Nem akartam, hogy aggódj kettőnk miatt.
Eközben a beszélgetés alatt Sam bedobta a takarót és horkolva aludta a kanapén mellettem, nem is tudom mióta. egyszerre fordultunk Blackkel a horkoló barátunkra, majd Black felvetett egy ötletet.
-Ha akarod, átmehetünk hozzám.-mondta még mindig idegesen. Félt, hogy nem szándékozom a közelében tartózkodni kettesben.
-Mehetünk.-bólintottam rá.
Minden cuccommal átsétáltunk Black házához. Egy hónap után ismét beléphettem ebbe a zónába.
A konyha felé fordultam, ahol papírok hevertek össze-vissza az asztalon és a földön egyaránt.
-Mi történt itt?-kérdeztem csodálkozva.
Black benézett a konyhába, majd zavartan a tarkójához nyúlt, majd azt mondta, hogy kicsit idegbajt kapott tegnap este mikor írtam neki... nem is emlékszem, hogy írtam bárkinek is...
Válasza után rögtön a telefonomért nyúltam ahol ellenőriztem, hogy mit írtam, kinek. Black volt az első áldozta, a második meg Hunter.
-Sajnálom.-feleltem lehajtva a fejemet. Szégyelltem magamat, hogy ennyire leittam magamat. Illuminált állapotba kerültem, egy hatalmas baromság miatt. Inkább elmenekültem a valóság elől, minthogy szembenézzek vele és kérdőre vonjam Blacket, hogy mégis miért nem figyel másra a tételek mellett.
Felmentünk Black szobájába ahol az ágyon üldögélve élveztük egymás jelenlétét. Egy hónap elteltével, már az is elég volt, hogy Black ágyán ülhetek vele szembe és csendben bámulhatom tökéletes szemeit.
-Tudod, segíthetek a tételek kidolgozásában. Biztos van olyan téma amit nem rég tanultam például töriből...
-Tudod, megbántam, hogy ilyen sok időt pazaroltam az érettségire. Azt az időt veled kellet volna töltenem.
-Figyelj, egyáltalán nem akarok belepofátlankodni az érettségire való felkészülésedre, de tény, hogy nem pihentél, hanem folyton tételeket dolgoztál ki. Ha nem pihened ki magad, olyan primitív hibákat fogsz elkövetni szóvelin és írásbelin, hogy lesül majd az arcod.-mondtam ki nyersen, ami láthatóan nem zavarta. Teljesen egyet értett velem.
-Tudom, már most olyanokat rontok, hogy még egy első osztályos is kinevetne. Komolyan, ki képes elrontani azt, hogy 8x8?-kérdezte miközben hátra vágódott az ágyán, miközben arcát kezeibe temette.
-Neked mennyi lett?-kérdeztem halkan kuncogva.
-Szerinted? 16.-mondta sóhajtva.
-Erről beszélek. pihend ki magad ezen a hétvégén, utána pedig együtt dolgozunk a felkészüléseden. Ne aggódj, mert tudom, hogy képes vagy rá. Hiszek benned és a képességeidben.-mondtam biztatva.
-Itt alszol ma velem?-kérdezte reménykedve.
-Nem.-erre a kijelentésemre egy pillanatra megdermedt, de csak azért, mert nem tudta, hogy még nem fejeztem be a mondandómat.-Te alszol nálam, hogy ebből a környezetből is elszakítsalak egy kicsit.-mondtam kedvesen.-Mellesleg kaphatnék egy pohár vizet? Az alkohol kiszárított azt hiszem.
-Persze.-mondta majd fel is ugrott egy pillanatra és hozott a konyhából vizet nekem.
-Köszönöm.-mondtam mikor átnyújtotta a hideg poharat.