Azt gondoltam, hogy a tegnapiak után valami majd megváltozik...Hogy talán a fiúk nem szarnak majd le. Milyen naiv vagyok még most is. Nem nagyon tanulok a hibáimból...
Shawnnal együtt indultunk iskolába, mint mindig. A monoton sétát Shawn szakította meg.
-Mizu?-kérdezte érdeklődve. A kettőnk közötti feszültséget akarta feloldani. Értékelem, hogy jó szándék vezérelte, de komolyan, egy ilyen kérdéssel tudott csak előállni? Jó, nem ítélkezem, legalább próbálkozik...
-Semmi különös, veled?-kérdeztem vissza, hogy ne legyek annyira udvariatlan.
-Semmi.-mondta.
-Hát ezt megbeszélzük.-nevettem.
Shawn egyetértően bólogatott és elmosolyodott. Ekkor egy autó fékezett le melletünk, Shawnnal odakaptuk a fejünket majd megláttam Bent.
-Sziasztok! Kell egy fuvar?-kérdezte kedvesen.
-Persze, köszönjük.-mondta Shawn úgy, hogy én alig fogtam fel, hogy most mi is történt. Mindegy is, beültünk Ben autójába, aminek köszönhetően percek alatt a sulihoz értünk. Nem lepődtök meg, ha azt mondom, hogy a fiúk a szokásos helyükön voltak ugye? Ja meg persze Violetet és Vanessát sem hagyhatom ki, hiszen ők már a csapat tagjai.
Kiszálltunk hárman az autóból, aminek a következménye az volt, hogy egy csomó szempár ránk szegeződött. Nem tudom miért, hiszen semmi feltűnőt nem csináltunk...És elkövettem egy hatalmas hibát magammal szembe...ránéztem a fiúkra, azon belül is Blackre. Láttam a tekintetében, hogy nem örül valaminek, szeme szinte szikrákat szórt a dühtől... és én abszolút nem értettem, hogy mi baja, hiszen nem én szarom le őket, nem én hagytam ott őket (Sam kivétel, mert ő rá bármikor számíthatok)...és talán a legfontosabb, nem én dicsekedtem, hogy pasim van. (Ez mind célzás Blackre, kivétel a pasis dolog, mert ugye neki csaja van-szerk.)
Nem törődve a szúrós és lenéző tekintetekkel, elindultam Bennel a bejárat felé, hogy előkészülhessek az órára, ugyanis szinte biztos voltam benne, hogy megint szopatni fognak a tanárok. Bizonyítási vágynak és az adrenalinnak köszönhetően az óra előtti idő alatt kellő mennyiségű tudást tudhattam magaménak. Szépen bemagoltam mindent, és milyen jól tettem! Mennyire jól tudtam, hogy felelés lesz! Szépen lefeleltem irodalomból egy négyesre, majd hallgathattam a szerencsétlen osztálytársamat felelni...szegény kegyelem kettest kapott.
Semmi extra nem történt ma a suliban igazából. Egyet leszámítva. Ben meghívott egy házi buliba. Nem nagyon voltam még buliban, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek, mert miért ne? Nincs senki, aki visszatartana.
/Néhány órával később/
Nagyban készülődők a bulira, kényelmes, de alkalomhoz illően választottam ruhát. Szolid, nem kihívó sminket varázsoltam az arcomra, csak azért, hogy kinézzek legalább valahogy. A hajamat is enyhén begöndörítettem. Ez mind legalább egy órámba telt, de szerencsére időben elkezdtem, hogy ne késsek el.
Mivel Ben a bátyámat is elhívta, ezért együtt mentünk Shawnnal. Bepattantam a kocsijába, majd elindultunk. Persze apánk azt hiszi, hogy egy iskolai program lesz a suliban, ott alvós meg minden. Ilyenkor jól jön, hogy apám sok filmet néz, mert simán elhiszi.
10 perc múlva már meg is érkeztünk a házi buli helyszínére. A zene hangosan dübörgött, diákok kiabálása hallatszódott ki. Igazi party hangulatot teremtettek. Shawnnal kiszálltunk a kocsiból majd elindultunk a ház felé. Mikor beléptünk, akkor tudatosult bennem, hogy alig vannak itt, talán 20-30 ember lehetett velünk együtt. Kintről úgy tűnt, hogy sokkal többen vannak, de mindegy.
-Szép jó estét drága barátaim.-köszöntött minket Ben miközben egy pohár bórt iszogatott. Tájékoztatott az alkohol hollétéről meg mindenről.
Végre egy olyan estének nézhetek elébe ahol kitárhatom szárnyaimat és ihatok. A fiúk társaságában soha se ihattam annyit, hogy illuminált állapotba kerüljek. Valamiért ettől az élménytől meg akartak fosztani. Amint Shawn eltűnt mellőlem megcéloztam a konyhát, azon belül is az italokat. Töményebbnél is töményebb italok sokasága volt felsorakoztatva oda. Szereztem egy poharat, majd szép lassan kóstolgatni kezdtem a számomra szimpatikus italokat. Egyik jobban csípte a torkomat, mint a másik. Egy idő után érezni kezdtem az alkohol hatását.
-Evelyn, gyeree. Felelsz vagy merszezés vaan.-mondta Ben miközben elkezdett húzni engem. A nappaliban egy hatalmas körbe leültünk, majd elkezdődött a játék.
Az első kört Ben kapta és mivel merni akart, azt a feladatot kapta, hogy nyalja meg mellette ülő lány arcát. Az első merések sose szoktak valami ütősek lenni, majd a közepe fele, mikor mindenki teljesen ellazult, akkor fognak jönni a durvábbak. Ugyan így van a feleléssel is. Jó néhány merés lezajlott addig, míg én kerültem sorra.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte egy fiú.
-Merek.-feleltem vakmerően, mert azt hittem, hogy valami nagy feladatot kapok. Hát nem nagyon. Kaptam egy poharat, ami tele volt öntve alkohollal, amit le kellett húznom. Nem nagy feladat volt. Miután kiadtam a feladatot a mellettem ülő fiúnak felálltam nagy nehezen, majd kibotorkáltam a friss levegőre. Egyenesen nem bírtam menni és mindenből sokkal többet láttam, mint amennyit szabadott volna. A sötétben nem sokat láttam, ezért is történt az, hogy megbotlottam. Itt következik az a rész, hogy elesek, csak hogy ebből nem lett semmi. Valaki megfogott és elég stabilan tartott, amit nem értettem, hiszen itt mindenki részeg szinte. De ő nem volt az. Azt se tudtam, hogy ki ő.
-Haver...most már elengedhetsz, nem fogok randizni a betonnal, bármennyire is belé botlottam.-feleltem zavartan.
-Ev, nem kéne itt lenned.-hallottam az ő hangját. Nem hiszem el, hogy neki mindenhol ott kell lennie.
-Mit keresel te itt? Azonnal engedj el.-mondtam miközben valahogy ellöktem magam tőle, aminek szintén az lett volna a következménye, hogy felnyalom a földet, de ismét megfogott.
-Nem vagyok én játék, hogy mindig meg kell fognod. Ha elesek, majd felállok és utána szépen el is sétálok.-feleltem, de továbbra se engedett el.
-Nem engedhetlek el, még egyszer nem.-mondta halkan miközben megbánóan lehajtotta a fejét? Nem értettem, de nem nagyon érdekelt.
-Mellesleg, engem is meghívtak.-felelete.
Black bevitt a nappaliba és onnantól folytatódott a felelsz vagy merszezés. Black előtt olyan feladatok voltak, mint például megenni egy kisebb lapot, vagy egy percig visszatartani a levegőt de még olyan is volt, hogy nyald végig a falat a konyháig. Ezek után következett Black.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte azt hiszem Kevin. Őt pont ismertem, legalább is egyszer beszéltem vele, még akkor, mikor összeveszte a fiúkkal a pc-s ügyön. Aznap reggel lökött majdnem fel.
-Felelek.-hallottam Black hangját enyhén tompán.
-Hányszor voltál szerelmes?-kérdezte. Erre mindenki elhallgatott. Mindenki kíváncsi volt, hogy a nagy Black, az iskola „rosszfiúja" hányszor volt szerelmes. Nem könnyen kapható, azt mindenki tudja, a táncosok is a suliban, ők próbálkoztak a legtöbbet a pletykák szerint.
-Egyszer.-mondta a választ és rám nézett. Valamiért hencegni akar, hogy ott van neki Violet. Csak azt nem tudom, hogy miért csinálja ezt velem. Miért dörgöli az orrom alá azt, hogy szereti Violetet? Mi az isten faszát ártottam én neki? Gondolat menetemet egy kérdés szakította meg.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Black.
-Felelek.-válaszoltam. Nem volt már kedvem merni.
-Gyere velem.-mondta és felállt.
-Dehogy megyek, nem mertem, felelek.-hangsúlyoztam ki a döntésemet.
-Ne zavarjon, ez hozzá tartozik, gyere.-mondta és karomnál fogva, gyengéden felhúzott a földről. Hagytam, fölösleges lett volna ellenkezni, nem részeg és magabiztos. Úgy is úgy lett volna ahogy akarja. Kisétáltunk az utcára, ahol leültünk a földre, miután Black egy pulcsit leterített.
-Na mi lenne az a kérdés?-türelmetlenkedtem. Hisz még mindig játékban voltunk. Ez mind a játék része...
-Kiben bízol meg?-kérdezte.
-Senkiben.-feleltem.
-Miért?-kérdezte.
-Mert mindenki előbb vagy utóbb hátba szúr. Nekem erre nincs szükségem. Főleg nem a barátaimtól...Mert akit legjobban szeretek, hátba szúrt és az a seb még mindig vérzi és vérezni is fog egy ideig...-mondtam majd felálltam és visszaindultam a házba. Black szomorúan, lehajtott fejjel ült ott tovább mozdulatlanul... Mindazok után amin átmentem, még így is pocsék volt Blacket így látni. Lefagyva, és mintha elveszett volna...