Camilla nem hitte hogy egy szórakoztató, csodás est is tragédiába torkollhat.
A cirkusz a mulatságról, az ámulatról és a nevetésről szólt számára, ezért újongott mikor a Haly's Cirkusz Gotham városába érkezett. A nézőtér középső helyén kucorogva, a titokzatos idegentől kapott rózsával a kezében üldögélt barátnője Danielle oldalán, aki unottan eszegette a kezében szorongatott rózsaszín vattacukrot. Camilla viszont csillogó szemmel nézte a porondon történteket, ahol éppen az akrobaták szórakoztatták a közönséget ámulatba ejtő tehetségükkel.
Camilla a bohócokat várta. Maga sem tudta miért, de szerette a bohócokat. Mindig vidámak az élet minden helyzetében, mosolyognak, mosolyt csalnak az emberek arcára. Habár tudta, hogy a bohóc ruhát viselő férfi nem biztos hogy boldog, de épp ezért tetszett neki annyira " Olyan mint mi. Mint itt mindenki. Mosolyognak de nem biztos hogy az ajkaik őszinteséget tükröznek."
Mikor a bohócok megjelentek a porondon, nevetve fogadta a közönség.
Ők is mosolyogtak, a szemükben viszont égett a gyűlölet. A színpadon hatalmas verekedés tört ki. Camilla az ajkai elé kapta a kezét, kis tenyerével megszorította a kezében tartott rózsát, minek tüskéi újra felszakították bőrét.
- Na ezt nevezem én igazi műsornak! -mosolygott Danielle barátnőjére, aki szemmel láthatóan élvezte a cirkuszi balhét.
A lány csalódottan összepréselte ajkait. Nem ezt várta a ma estétől.
- Gotham-i rendőrség! Senki ne mozduljon! - állt fel a tömegben egy fekete öltönyös férfi. Camilla jól ismerte őt. James Gordon nyomozó is tiszteletét tette a ma esti előadáson és kapva az alkalmon, szórakozásából ismét munkaügyet csinált, azzal hogy magasba emelte jelvényét.
A mellette kukoricát majszolgató kicsit napbarnított, fekete hajú nő még új lehetett a városban, Camilla még sosem látta ezelőtt.
- Tünjünk el innen! - ragadta meg a lány karját Danielle és felrángatta őt a vörös színű ülésről.
Mielőtt elfajulhatott volna a helyzet elhagyták a piros, fehér csíkos sátrat. Szedték a lábukat, gyorsan elhagyták a cirkusz területét, a vörös hajú lány pedig csalódottan, szomorúsággal a szemében pislogott hátra.
Nem így kellett volna véget érnie.
Az eső szemerkélni kezdett. A két barátnő szaporább léptekkel siettek a belváros felé, ahonnan majd egy egy taxi segítségével biztonságban hazaérhetnek.
Az eső már szakadt. Egy rendőr autó húzott el a két lány mellett.
Csak egy pillanat.
Egy pillanatra látta őt.
Fátyolos tekintettel, szemei szomorúan révedtek kifelé a rendőrautó ablakán. Egy pillanatra mintha a tekintete összefonódott volna a lányéval.
- Ez nem a srác volt, aki a kezedbe nyomta a rózsát? - lökte meg a vállát Danielle. A lány megtorpant és a kezében szorongatott gyönyörű virágot nézte.
Vörös szirmai még mindig kecsesen ki voltak nyílva, zöld, tüskés szárára viszont már rátapadt a lány vére.
Egy halk sóhajt préselt ki magából.
- De igen. - sütötte le a szemét - Ő volt az.