Donaa_lol kérésére❣
-Onii-chan, kiakasztasz!-ordítottam le rögtön a bátyám fejét amikor meglátogathattam a diliházban.
-Bocs, Név, de úgy gondoltam ez így a leghelyesebb-vont vállat egykedvűen.
-Milyen lelkiismeretes lettél-húztam el a számat.-Komolyan mondom, egyre problémásabb vagy.
-Név én...
-Sajnálhatod is, teljes mértékben kiidegeled anyát, aki már teljes lelkironcs így is. Egyre komolyabb vádakkal kerülsz ide, most egy embert öltél meg, mi lesz a következő tömeges kivégzést fogsz végrehajtani, ha? Egyáltalán figyelsz arra ami körülötted folyik? Olyan önző egy dög vagy, már a legnagyobb ellenséged is több figyelmet kap tőled mint én, a saját húgod-szipogtam teljesen kiakadva.
-Név, én tudom hogy elcsesztem, nagyon is, de a múlton nem tudok változtatni. Sajnálom-hajtotta le a fejét.
-Egyetlen egy utolsó, kib@szott esélyt kapsz-fenyegettem meg, mire rögtön felderült egy kissé.
-Most például szívesen megölelnélek-mosolyodott el.
-Eddig lett volna rá elég időd-csóváltam a fejem.
-Tudom-fordította el a fejét bűnbánóan.
-Hoztam neked sütit-szólaltam meg, hogy megtörjem a depis légkört.-Csak mielőtt megkapod átvizsgálják.
-Jaja, biztos valami fegyvert akartál nekem becsempészni, igaz?
-Még szép, dehát lebuktam és most oda a vadonatúj puskám-helyeseltem drámaian. Ekkor összenéztünk és mindkettőnkből kirobbant a nevetés.
-Elnézést hogy megzavarom önöket, de Kazutora-sannak újabb látogatói vannak-nyit be az egyik őr.
-Semmi baj, küldje be őket-intek felé, mire az csak bólint és szélesebbre tárja az ajtót. Mikor meglátom a belépő személyt leesik az állam.
-Mikey?-pattanok fel meglepetésemben, mivel az ajtóban Sano Majiro áll személyesen, aki nem más mint életem nagy szerelme. Mármint gyerekkori crushom, csak kicsit nagyobban és jóval helyesebben. Mikor rámnéz fekete szemeivel és halványan elmosolyodik, a szívem elkezd hevesebben verni (Doki, doki), fülig pirulok és úgy elkezdek izzadni mint egy ló.
-Yo, Név-chan.
-Maji-chan, rég láttalak-rebegem megpróbálva lenyugtatni magam.
-Szasztok-lép be Ken-chan is, meg vele együtt egy ismeretlen srác.
Leülnek mindhárman és komoly beszélgetést kezdeményeznek Hanemiyával, de nem tudok rendesen figyelni, mert minden figyelmemet elvonja az hogy Maji-chan is itt ül.
-Név, Név, oi Név-szólongat Ken-chan, mire feleszmélek a bambulásból.
-I-igen?
-Jól vagy? Olyan vörös az arcod, ha meleged van nyugodtan menj ki-mér végig egy pimasz mosoly kíséretében. A fene vinné el, persze hogy tudja hogy bele vagyok zúgva Mikeyba.
-Kicsit kimegyek levegőzni, akkor. Onii-chan, jó egyél és vigyázz magadra-köszöntem el majd, kiviharoztam a teremből leülve az egyik padra az épület előtt. Itt kissé kifújtam magam. A múlt mintha lepergett volna a szemem előtt. Az első találkozásom Majival, amikor megvédett néhány felsőbbévestől. A közös fagyizások, meg minden. Csakis azért nem találkoztam vele többet mert segítenem kellett anyának, miután apa elhagyott minket, a bátyám pedig elkezdett züllött életmódot folytatni.
Ahogyan így gondolkodtam, egy fekete ruhás alak ült le mellém.
-Jobban vagy?
-Maji-chan?!
-Bocsi, megijesztettelek?-vigyorodik el.
-Talán egy kicsit-pirulok ki ismét.
-Engesztelésül, meghívhatlak egy kávéra?
-Te ilyen piti dolgokban utazol?
-Tessék?
-Mármint, régen egy egész éttermet képes voltál kifosztani,most meg egy kis kávéval is beéred?-mosolyogtam rá, imádtam piszkálni.
-Csak tesztelni akartam mennyire emlékszel, meg a kávé kissé elegánsabb-motyogta kissé leégve.
-Nem kávézok, mert a koffein függőséget okoz.
-Komolyan?
-Mi lett volna ha ezt mondom?
-Ne piszkáljál már folyton, akkor úgy kérdezem hogy szeretnél eljönni kajálni egyet?
-Megkívántam a katsudont, de egy ramen sem lenne rossz-húztam tovább az agyát.
-Akkor ezt megbeszéltük, a vendégem vagy-kacsintott rám ,majd szólt Drakennek a tervéről.
-Hölgyem-nyitja ki előttem az étterem ajtaját.
-Micsoda úriember-viccelődtem.
Innentől kezdve, konkrétan az egész napot végigbohóckodtuk. Mochit majszolva álltunk meg az egyik hídon ahonnan csodálaltos kilátás nyílt. Maji felült a vastag korlátra én meg lecsücsültem mellé.
-Finom ez a mochi-nyammogtam megtörvén a csendet.
-Jó volt a mai nap?
-Ja, nagyon klassz volt. Sokkal fiatalabbnak éreztem ma magam-mondtam felszabadultan.
-Igen, mert te olyan örge vagy-kuncogott.-Egyébként megkóstolhatom?
-A mochit? Persze-nyújtom felé az édességet, de ő eltolja a kezem és a számra hajol. Meglepetésemben elejtem a kezemben tartott mochit, ami a vízbe esik.
-Finom-motyogja mihelyt elválik az ajkaimtól.
-Maji...-nem hagyja hogy befejezzem mert ismét megcsókol, ezúttal kissé akaratosabban. Elveszek a csókjában és pillanatokon beül visszacsókolok összekulcsolva ujjainkat.
-Szeretlek Név-chan-vál el tőlem mosolyogva és kisimít egy hajtincset amit a szemembe fújt a szél.
-Én is már nagyon régóta-mosolyodok el én is.
-Akkor ugye leszel a barátnőm?
-Csak ha te is a pasim-nevetem el magam.
-Juhé-kiáltja el magát, amin ismét csak nevetni tudok.
-Maji-szólítom meg hirtelen.
-Hm?-pillant rám kissé lejjebb adva lelkesedéséből.
-Semmi, csak gyakorlom a nevedet-rontom el egyből a romi pillanatot.
-Gonosz vagy Név-chan-öleli át a derekamat.-De ettől függetlenül is te vagy a napfény az életemben.
Ettől a fiútól én oda-vissza vagyok. Egyszerűen csak imádom😋☺