Czgzs68 kérésére❣
-Katsu, hagyjál aludni-szóltam rá a macskámra aki éppen elkezdett az egyik hajtincsemmel játszani.
-Most már tényleg, hagyd abba-ültem fel hirtelen, majd az órára pillantottam.-B@ssza meg! El fogok késni a suliból. Katsu, imádlak!
Ezzel a mondattal siettem ki a szobából, hogy felkapjam a ruháim és reggelizzek is valamit. Katsu természetesen utánam sündörgött és miközben habzsoltam a műzlim megállt mellettem és elkezdett fújni rám jelezve hogy ő is éhes. Adtam hát neki kaját és tejet, hogy lenyugodjon a kis agresszív.
Ezután csak felkaptam a cipőm és rohantam a suliba.
-Katsu, délután jövök, légyszi ne szedd szét a házat-köszöntem el lakótársamtól. Egy kis albérletben lakok közel az UA hősképző épületéhez. Egy másik városban éltem ezért így oldottam meg hogy idejárhassak. Egyedül a macskámat hoztam magammal, aki egy agresszív kis dög de imádom.
-Kiri, bocs a késésért csak elaludtam-álltam a kapuban várakozó vöröshajú fiú mellett.
-Semmi baj, már megszoktam. Megint a macskád keltett mi?-nevette el magát.
-Kivételesen, finom módon.
-Mi csinált már megint?
-Most csak a hajammal játszott, de ha nem kap időben kaját fúj rám-sóhajtottam egy nagyot.
-Ez is csak egy macska, csak egy kicsit nagyobbacska-viccelődött Kiri.
-Tényleg nagyobb az átlagos cicáknál nem vitatom, dehát kanmacska-vontam vállat.
-Oda vissza vagy érte-kacsint egyet a fiú.
-Imádom azt a kis dögöt-mosolyodok el én is.
Mikor hazaérek egyből elkezdem keresni Katsut.
-Katsu, gyere elő hazajöttem!
Ám válasz nem érkezett. Belépve a nappaliba csak annyit látok hogy megy a TV és egy idegen srác alszik teljesen meztelenül a kanapén.
Pislogás nélkül meredek rá.
-Oh, ilyen hamar hazaértél?-nyitja ki szemeit lustán.
-Ki a jó ég vagy te?
-Nem ismersz meg?
-Válaszolj rendesen, vagy különben...ööö, leütlek egy serpenyővel?
-Most nagyon be vagyok szarva-gúnyolódik.
-Egyébkémt is mit csináltál a macskámmal, hol van Katsu?
-Én vagyok Katsu-jelenti ki.
-Aha, én meg Orbán Viktor.
-Tényleg én vagyok az, te hülye liba-mondja majd átváltozik és megjelenik előttem Katsu, majd újra a fiú.
-Basszameg-tátom el a számat.
-Igen, de nem adnál valami ruhát?
-Honnan szedjek neked férfiruhát, francba. Várj egy picit, mindjárt hozok neked valami felvehetőt-modnom majd elszáguldok a saron lévő ruhaboltba és veszek egy csomó férfiruhát. Az eladónő teljesen hülyének néz, de sietek vissza.
-Hoztam neked ruhákat-nyújtom felé elfordulva vörös fejjel.
-Kösz, aztán adj kaját.
-Velem te csak ne beszélj így!
-Fffffff!
-Te most komolyan fújtál rám?-kérdezem, majd elrögöm magam.
-Khm, na, azért csak macska vagyok-motyogja majd elmegy felöltözni én meg összedobok valami uzsit.
-Egész jó-nyammog ötperccel később.
-Na akkor meséljél csak.
-He?
-Ne hidd hogy megúszod, velem élsz majdnem hat éve, még meztelenül is láttál, basszus, most mesélsz nekem kicsit-jelentem ki felháborodottan.
-Nincs semmi különös, sokan születnek macskaként és később át tudnak alakulni emberré, én is ilyen vagyok. Bár jobb lett volna ha nem egy ilyen pancser nőszemely fogad örökbe mint te.
-Haaaaa? Te szemét kis dög, befoghatod a pofádat, mit gondolsz ki a f@szomtól kapod a kaját? Hálátlan dög-vágom hozzá.
-És ki az aki felébreszt hogy ne késs el minden reggel a suliból?- vág vissza.
-Hát marha nagy felébresztés az hogy az arcomba tolod a hátsód-pirulok el.
-Ch, hagyjuk, hidd el nélküled is jól meglennék-mondja magabiztosan.
-Én is-felelem határozottan.-Mindegy csak ezt mások ne tujdák meg, oké?
-Oké.
-Most pedig menjünk aludni mert az a mai nap már sok volt-indulok meg a szobám felé. Katsu is követ.
-Mi van?-pillant rám, mikor hátranézek.
-Ugye nem gondolod hogy velem fogsz aludni?
-Mér, eddig is veled aludtam.
-Jó jó, de ez így már más-vörösödök el.
-Hagyjad már magad, inkább emeld meg a segged és haladjál.
-De...
-Akkor viszlek én-kap fel hercegnő pózban, majd ledob az ágyra és bemászik mellém.
-Jó éjt Katsu-suttogom néhány perc múlva álmosan, majd felé fordulva magamhoz ölelem és hamar el is alszok.
Reggel arra kelek, hogy vaalaki ordibál.
-Kelj már fel, hallod, te hülye liba?- hallom a hangot, majd a fejembe nyom egy párnát.
-Katsu!!!!
-Haladjál már mert megint el fogsz késni!
-Ah, jó hogy mondod-pattanok fel, majd hozzákezdek szokásos reggeli rutinomhoz.
És ez így megy heteken át, ő felkeltett én meg etettem.
Egyik nap mikor hazaértem már rögtön elkezdett kritizálni és basztatni, pedig aznap kurva szar napom volt.
-Örülj hogy még nem raktalak ki innen-vágom a fejéhez mikor már nagyon felidegesített.
-Hidd el sokkal jobban boldogulnék nélküled-válaszol.
-Hidd el öt percig sem bírnád nélkülem, akármilyen keménynek is mutatod magad-vágom a fejéhez.
-Jó, akkor én leléptem te meg csinálj amit csak akarsz, hülye ribanc-csapja be maga után az ajtót. Én meg bízva abban hogy visszajön folytattam a semmittevést.
Bár néhány órával később már kezdtem kicsit aggódni, de inkább elmentem lefeküdni, mert úgy gondoltam reggelre biztos visszajön. Reggel kinézve az ablakon láttam hogy zuhog az eső és Katsu sehol. Sietve kaptam magamra egy pulcsit és a nyuszis papucsomban szaladtam ki a zuhogó esőbe Katsu után kutatva.
-Katsu!Katsu!-próbáltam meg túlkiabálni az esőt, nem törődve azzal hogy biztos lekésem a sulit.
Végigfutottam az egész városon és végül az egyik mellékutcában megtaláltam Katsu macskaformában a földön ülve, sápadtan, remegve.
-Katsu!-kiáltottam el magam sírva, mire felkapta a fejét és elkezdett felém rohanni, közben átváltozva.
Amint hozzámért, szorosan megöleltem, amivel nem nagyon tudott mit kezdeni de ügyetlenül visszaölelt.
-Igazad volt-súgta a fülembe.
-Neked is-toltam el kicsit magamtól, felsimítva kezem amibe belenyomta arcát és mintha elkezdett volna dorombolni.
-Imádlak, Katsu-suttogtam, majd hirtelen a testem magától cselekedve összeérintettem szánkat.
Katsu meglapődött de egy idő után beletúrt vizes és kócos hajamba elmélyítve a csókot.
-Ne hagyj el soha többet-kértem miután szétváltunk.
-Te meg ne küldj el-vágta rá.
-Te meg ne kritizáld a főztömet.
-Te meg ne aludj olyan sokat.
És így végigveszeledve az utat, kéz a kézben mentünk haza, egy jó kis megfázással együtt.