-Csak ennyi lesz?-kérdezi az eladó kedvesen.
-Igen, köszönöm.
A boltból kilépve a kezemben az új játékkal ami hozzáteszem szerelem volt első látásra azonnal hazafelé vettem az utat. Otthon elhelyezkedtem a szobámban és elindítottam a játékot ahol elvileg zombikat kell legyilkolászni. De a képernyőböl furcsa fények jöttek ki szinte megvakítottak. Eltakartam az arcomat így nem igazán láttam mi történik. Mikor lecsillapodott a fényáradat pislogva nyitogattam a szemem, de rájöttem, hogy nem a szobámban vagyok. Egy hatalmas teremben voltam. A falak bíbor tapétával voltak borítva és arany indaminták futottak végig rajta. A mennyezeten egy hatalmas üvegcsilláron csillant meg a nap lemenő fénye. Mikor jól szétnéztem egy trónszerűséget pillantottam meg magam előtt és úgy tűnt hogy nem állt ott üresen. Egy kb velem egyidős lány ült rajta és engem figyelt, majd felállt és elindult felém. Így jobban szemügyre vehettem, egy lenge zöld ruhát viselt néhol páncél védte testét és az oldalán egy kard lógott. (Hajszíned) színű haja meg-meg csillant a még beszűrődő fényben. Ahogy belenéztem (Szemszíned) színű szemeibe azok rögtön elbűvöltek.
-Hogy hívnak, új játékos?-áll meg előttem.
-Kozume Kenma vagyok és hogy érted hogy új játékos.
-Egy olyan videojátékkal kezdtél el játszani ami beszippantja a játékosokat. Én már csak tudom, hiszen többször is tapasztaltuk már ezt. Én leszek az aki meg fog védeni ebben játékban, úgyhogy ne nagyon lepődj meg ha esetleg meghalok-mosolygott rám kedvesen miközben megpróbált mindent elmagyarázni.
-Aham, asszem értem-bólintottam egyet.
-Szuper-csapta össze tenyerét lelkesen.
-Akkor most mit is kell csinálnom?
-Menj aludni, gyere megmutatom a szobád-intett felém mire követtem. Nos a szoba az előző teremhez mérve szintén fényűző volt.
-Remélem tetszik.
-Megteszi-biccentek.
-Holnap kezdesz az első szinten. Tudod, zombikat kell gyilkolászni-neveti el magát mintha ez olyan vicces lenne.
-Öhm, okééé...
-Na, jó éjszakát.
-Neked is-fordulok a hatalmas ágy felé ami nagyon puhának tűnt ezért rögtön beledőltem és el is aludtam.
A csaj reggel is úgy nézett ki mint valami Disney hercegnő, madárcsicsergés, csodálatos haj, ruha és végtelen boldogság.
-Jó reggelt-köszön mikor kómásan ráveszem magam hogy kitegyem a lábam a szobából.
A nap pont úgy telt ahogy mondta . Legyilkoltunk több ezer zombit. Szerintem több kalóriát égettem a mai napon, ahogy a túlélésért küzdöttem, mint egy röpiedzésen ahol ráadásul még Kuroo sem hagy békén.
Szerencsére bőséges vacsira volt így annyit ettem amennyi csak belém fért.
-Na és milyen volt itt az első napod? Látom profi vagy az ilyen játékokban, ma vagy 50 szintet kivittünk. -kezdett el lelkesen csevegni.
-Nagyon nagyon nagyon nagyon fárasztó volt- válaszoltam neki, mire ő ismét csak nevetett.
-Egy kis kalória égetés sosem árt-kacagott, míg én életkedvtelen fejjel meredtem rá.
-Nekem már az is árt ha kilépek a szobámból.
-Akkor hogyan ölsz zombikat?
-Nálunk nincsenek olyanok-mosolyodok el halványan.
-Akkor te mit szoktál csinálni ha éppen nem játszol?-kíváncsiskodott.
-Próbálom túlélni az iskolát-nyögtem ki, mert már a gondolatára is elfáradtam.
-Az valami másik túlélő játék? Ott miket kell ölni, unikornisokat? Egy másik játékos megkérdezte hogy vannak itt olyanok is? Mármint akkor gondolom azok valami ijesztő szörnyek...-magyarázta a rettentően logikus gondolatmenetét.
-Nem, unikornisok nem léteznek és azok amúgy nem szörnyek, hanem cuki színes lovak amelyeknek egy szarv van a homlokán. És az iskolában tanulunk unalmas dolgokról amire semmi szükségünk sem lesz az életben-mondtam el a fájdalmas igazságot.
-Óóó. Amúgy te nagyon helyes vagy-mosolyodott el szélesen témát váltva, mire én csak lehajtottam ENYHÉN vörös fejemet.
-Khm, köszi te is szép vagy.
-Úúú, tényleg? Eddig még senki sem mondta ezt nekem! Olyan cukiiii vagy-pattogott mellém és megölelt. A fejem konkrétan égett.
-Hát ő, én, megyek a-aludni-dadogtam majd leléptem mielőtt még jobban leégetem magam.
Körülbelül minden nap így telt. Midnenről megkérdezett . Még azt is megkérdezte mi a szerelem!!! Hát ha akkor bárki is látta volna az arcomat biztos hogy jót röhögött volna rajtam. Minden nappal egyre közelebb éreztem magam a lányhoz. Konkrétan több dolgot tudott rólam mint a szüleim vagy bármelyik barátom. Talán az együtt töltött idők alatt mosolyogtam a legtöbbet. Sajnos azonban kezddtek elfogyni a szintek és holnapra biztos kijátszom az egészet. Egyszerűen félek, félek attól hogy el kell vállnunk egymástól. Lehet hogy egy játék karakter de egyszerűen olyan jól érzem magam mellette mint még soha senki mellett.
-Min gondolkozol?-érintette meg a vállam finoman.
-Ja, semmi, semmi, csak néhány kis cucc...-motyogtam.
-Az jóóóó... De ugye tudod hogy holnapra biztos kiviszed ezt a játékot-hozta fel A témát.
-Igen-sóhajtottam a szemeibe nézve.
-Hiányozni fogsz-szomorodik el hirtelen, mire én minden gondolkodás nélkül magamhoz ölelem.
-Te is-suttogom a fülébe, hiába nem látom az arcát, de érzem hogy ő is elpirult.
-Kenma figyelj egy kicsit jobban-kiállt rám Név, mert ma vagy tizedjére nyírt ki majdnem egy zombi.
-Bocsi.
-Ajh, mégis mi van veled ma?-sóhajtja megölve még vagy 3 szönyet.
És akkot elértünk az utolsó szinthez.
-Gratulálok játékos elértél az utolsó szinthez. Amennyiben megnyered a játékot hazamehetsz-szólal meg a gépies hang.
Folytattuk a játékot, de a vége felé már alig bírtuk. Név mindig ott volt mellettem és védett engem.
Sajnos nagyon hamar vége lett az egésznek. Egyszer csak megint valami nagyon fényeset pillantottam meg.
-Kenma-san-szólít meg Név.
-Igen?
-Szeretlek Kozume Kenma-mosolyog rám.
-Én is téged de...
-Viszlát-suttogja.
-Neeeee-üvöltöm el magam miközben elnyel az a fényes valami.
Mikor kinyitom a szemem ismét a szobámban találom magam. A játék széttörve hever a padlón. Tehát nem csak álmodtam az egészet, ám ez csak még jobban elkeserít. Sosem fogom elfelejteni azt a lányt akibe először voltam szerelmes.
Kis kalandom után, legnagyobb bánatomra, ugyanúgy kellett suliba járnom. A mai nap is csak ugyanolyan átlagosnak tűnik mint a többi. De mikor belép a tanár és mondja hogy valamit szeretne bejelenteni máris tudtam hogy ez mégsem egy átlagos nap.
-Szeretném bemutatni nektek az új osztálytársatokat-mondja, mire belép egy lány.
(Hajszíned) színű haja megcsillant a neoncsövek fényében. Felnézett az osztályra. Hatalmas (Szemszíned) színűt íriszei teli voltak vidámsággal. Egyből megismertem a lányt. Szemeivel megkeresett engem és szélesen elmosolyodott.
-Sziasztok. Teljes Név vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek titeket...
Konnichiwa~
Megírtam egy újabb részt. Elnézést kérek amiér tilyen sokáig tartott, de nagyon elfoglalt voltam a sulival, ezért lehet kissé összecsapott is. Ennek ellenére remélem tetszik😘
További szép napot és vigyázzatok magatokra😁😊
(❤💋)
(Awwwww😍🥺)
(Kuroo mégis mire vetted rá Kenmát?🤔😂)