Nalu - Színház az élet

33. fejezet: Váratlan találkozás

Lucy érdeklődve várta, hogy Aina elmondja azon titkát, hogy mégis hogy lehet ő Natsu húga. Még csak sejtése sem volt afelől, hogy mégis Natsu és Aina hogy lehetnek testvérek, hiszen a fiú elmondásából az anyja korán meghalt és mivel apja elhagyta őket árvaházba került, ahonnan a Dragneel házaspár fogadta örökbe. Nem egészen értette, hogy Aina hogy lehet akkor Natsu húga.

Aina lassan nagyot sóhajtott, majd újra a korlátra támaszkodva lenézett a pályára és az ott kosarazó Natsut figyelte azokkal a szemekkel, ami mások számára úgy tűnhetett, mintha szerelmes lenne a fiúba. Lucy odalépett mellé és kíváncsian várta, hogy a lány elmesélje a történetét, miközben a pályán futó szerelmét figyelte.

- Azt hiszem Natsu történetét ismered, hogy a bátyám boldog volt a szüleivel, de aztán apánk elhagyta őt és az anyját, aki emiatt inni kezdett és végül ebbe halt bele - mondta Aina és a szőke hajú lány bólintott jelezve, hogy ismeri a történet ezen szálát. - Én mondhatni szerencsétlen módon jöttem létre, a szüleim nem szerették egymást, mondhatni csupán egy tévedésből lettem, egy ballépés körülményei miatt.

- Egy tévedésből? - lepődött meg a lány és Ainára nézett. - Úgy érted, hogy Natsu apja félrelépett a te anyáddal? Erre céloztál?

- Na, igen, nem csodálom, hogy az egyik legokosabb lány vagy a suliban. Igen, erre céloztam - mosolyodott el halványan. - Anyám egy levélben leírta, hogy apánk valami miatt csúnyán összekapott Natsu anyjával és emiatt anyámhoz ment vigasztalódni. A szüleim évek óta ismerték egymást, barátok voltak és mindent tudtak egymásról, mindent megosztottak egymással. Aznap a szüleim sokat ittak, mindketten szenvedtek és végül az alkohol hatására egymás karjaiban végezték. Másnap megbánták a történteket és apánk visszament Natsuék-hoz. Nem tudhatta, hogy abból az egy éjszakás kalandból gyermeke született és soha nem is tudhatta meg, mert anyám nem sokkal a születésem után beteg lett és meghalt. Árvaházba kerültem ahonnan a Saiki házaspár fogadott örökbe.

- Szóval ezért hívnak téged Saiki-nek, a nevelő szüleid után - mondta Lucy és a barna hajú lány ránézve bólintott.

- Amikor elég nagy lettem a nevelő szüleim odaadták nekem a levelet, amit anyám írt nekem a halála előtt. Az árvaházban adták nekik és a szüleim úgy gondolták jogom van tudni a születésem körülményeit - sóhajtott fel Aina. - A levélből meg tudtam, hogy apámat Igneel Doraguniru-nak hívták, aki egy bizonyos Natsuko Konishi nevű nő férje volt. A születésem körülményeit is a levélből tudtam meg, amit anyám reszketeg írással osztott meg velem. Végül azt is megtudtam, hogy van egy testvérem, aki nem más, mint Natsu. Meg akartam találni a testvérem, még ha az apám nem is érdekelt engem, de a testvéremet meg akartam ismerni. A nevelőapám ezért, aki rendőr sikeresen kinyomozta, hogy hol laktak és így tudtam meg Natsu életéről mindent. Kis időbe telt ugyan, de végül nevelőapám rátalált a bátyámra, aki ugyan nevelő szülei nevét viselte, de a születési papírjai szerint Natsu Doraguniru- nak hívtak, így ebből rögtön tudtuk, hogy ő az én bátyám. Amikor a suliba érkeztem első dolgom volt, hogy megkeressem őt és mikor először megpillantottam a bátyám csak arra vágytam, hogy átölelhessem és beburkolhassam magam a melegébe, a testvéremet akartam. Azonban tudom, hogy nem lesz könnyű a bizalmába férkőznöm és ráadásul amint megtudja, hogy a testvére vagyok biztos látni se akar majd többé, hiszen ha az apját gyűlöli engem se biztos, hogy elfogadna.

Aina ennél a pontnál Lucy-re nézett és a szőke hajú lány meglátta szemeiben a könnyeket, ami arra késztette őt, hogy megnyugtassa és biztosítsa arról, hogy minden rendben lesz. Átölelte Ainát, aki először meglepődött a lány tettétől, majd viszonozta az ölelést. A lány, aki elveszített mindent, mióta csak megszületett nem tudta többé visszafojtani fájdalmát és könnyeinek szabad utat engedve sírva borult Lucy vállára.