Nalu - Színház az élet

34. fejezet: Megvédelek örökre!

Lucy el se hitte volna, ha nem a saját szemével látta volna, hogy egykori szerelme állt velük szemben. Natsu-hoz bújva próbálta elhitetni magával, hogy csupán képzelődik és valójában nincs is ott a fiú. A képzelete játszik vele gonosz tréfát, hiszen miért pont akkor jelenik meg mikor a legboldogabb az életében. Kizárt, hogy csak úgy váratlanul megjelenjen, elvégre eddigi évei alatt egyszer se találkoztak. Igen, ez mutatja, hogy csupán képzelődik.

Lehunyta hát szemét és Natsu nyakának hajlatába fúrta arcát, hogy elhessegesse magától a furcsa képet, miszerint Loki ott áll velük szemben.

- Lucy? - hangzott fel ekkor újra Loki hangja és a lány idegesen megrándult. - Kérlek, nézz rám és beszélj velem. Tudom, hogy egy barom voltam, azért, amit tettem veled, de engedd meg, hogy mindenért bocsánatot kérjek.

Mégse képzelődött. Ott volt Loki, az ex-barátja. Nem akarta ezt. Nem akart ránézni, még csak azt se akarta tudni, hogy létezik. Egyszerre csak újra a múltban találta magát, mikor Loki megalázta és erőteljes káromkodás és sértegetés után kidobta a szűrét. Mindezt csupán azért, mert Lucy nem akart vele lefeküdni. Ám a lány jól tudta, hogy az csak kifogás volt. Loki azért szakított vele, mert megunta, hogy Lucy meg akarta őt változtatni, hogy ne csináljon olyan ostobaságokat. Pedig ő csak nem akarta, hogy börtönben végezze, mert amiket tett előbb-utóbb ahhoz vezetett volna. Lucy nem bírta ezt elviselni, azért akarta jobbá tenni, de Loki inkább kidobta őt.

Most már áldotta a szerencséjét, hogy megszabadult tőle, elvégre ki tudja milyen rossz irányba terelődött volna az élete, ha vele maradt volna.

Natsu megérezhette kínlódását, mert gyöngéden a tarkójára csúsztatta kezét és simogatni kezdte, hogy elűzze a feszültséget belőle. Ettől az apróságtól Lucy megnyugodott, és visszatért a jelenbe. Nincs értelme a múlton rágódni, hiszen Natsu itt volt vele, aki sokkal többet jelentett számára, mint Loki régen.

- Ne szólj hozzá! Még csak rá se nézz, te idióta! Számára te halott vagy! - hangzott fel Natsu kemény hangja, ami nagyon ingerült volt. Nem tetszett neki Loki megjelenése és nem tetszett neki, hogy Lucy elkezdett visszabújni a csigaházába. Oly sok időbe telt neki, hogy elérje a lány megbízzon benne, erre jött ez a szemét és lehet mindent tönkre fog tenni. Ám azt nem hagyja.

- Ezt szerintem neki kéne eldönteni, nem gondolod, nagymenő? - forgatta meg szemeit látványos gúnyolódással a másik fiú. - Neked semmi közöd ehhez!

- Nincs közöm hozzá? Hogy nekem nincs közöm ehhez az egészhez? - kérdezte Natsu, majd felnevetett hangosan, mint ha valami jó viccet hallott volna.

- Neked meg mi bajod van? Valami vicceset mondtam? - kérdezte Loki sértett arcot vágva.

- Igen, mondhatni. Ez jó vicc, de komolyan - nevetett és hasát fogta, majd mikor végre lenyugodott Loki-ra nézett. Kezét elvette Lucy tarkójáról és gyengéden megfogva derekát maga mögé tolta a lányt ezzel megvédve őt. Lucy érdeklődve nyitotta ki szemét és kissé remegő testtel figyelte, ahogy Natsu közelebb lépett a másik fiúhoz, hogy szavait nyomatékosítja. - Nézd, nem mondom el kétszer, ezért jobb, ha elsőre felfogod azzal a megzápult agyaddal. Lucy a barátnőm! Így tehát, ami vele kapcsolatos, ahhoz nagyon is van közöm, főleg, ha egy olyan tuskót kell helyreigazítani, aki csaknem tönkretette Lucy életét. Miattad, egy barom miatt, aki úgy gondolta jó szórakozás, ha összetapossa egy védtelen lány szívét, aki nem tudta magát megvédeni, egy teljesen sérült lány lelkét kellett meggyógyítanom és helyrehoznom annyira, hogy végre megbízzon valakiben. Szóval, hogy megértsd mit akarok ezzel mondani, baromarcúkám! Tartsd magad jó távol Lucy-től, mert ha egyszer is meglátom, hogy a közelébe mész és beszélni akarsz vele, akkor nem csak beverem a képed, hanem úgy megalázlak, hogy senki sem fog téged felkaparni a földről! - lökte meg a mondandója végén Loki mellkasát, aki a lendülettől két lépést hátralépett, és csak nagy nehezen tudta megtartani az egyensúlyát. Natsu gúnyosan elhúzta ajkait ezek láttán.