Natsu és Lucy ott állt a pálya közepén és mindenről megfeledkezve elmerültek az édes csók ízében, miközben a gimi diákjai döbbent tekintettel bámulta a jelenetet. Szinte lefagyott mindenki attól a tudattól, hogy a suli rossz fiúja épp szerelmet vallotta gimi hercegnőjének. Egyszerűen hihetetlen volt számukra, hogy Natsu, aki mindig kerülte a szerelmet, most nyíltan kimondta az érzéseit. Senki nem tudta ezt megérteni.
Levy és Lisanna, akik Lucy lévén már tudtak a fiú érzéseiről, meg se lepődtek ezen a nyilvános bejelentésen. Egyszerűen tudták, hogy mindez előrelátható volt, főleg, hogy visszagondolva első találkozásukkor micsoda szikrák voltak kettőjük között. Látható volt, hogy ez a szikra egyszer majd lángra lobban olyan mértékkel, amit nem lehet, majd egyszerűen elfojtani. Ez történt a párossal is, akik folyton kerülték egymást és vitáztak, de végül a szívük volt az, ami parancsolt.
Celina és Juvia egymást átölelve ugráltak a boldogságtól, hogy Lucy végre hallgatott a szívére és önként adta át érzéseit Natsu-nak. A két lány tudta, hogy a suli rossz fiúja őszintén beszélt, mikor bevallotta érzéseit és hogy valóban szereti Lucyt. Nála jobb fiút el se tudtak képzelni Lucy mellé, hiszen nem csak helyes volt, de olyan védelmező ösztöne volt, hogy tudták bárkitől képes lesz megvédeni őt.
Natsu mindenről elfeledkezve csókolta a karjaiban lévő lányt és úgy érezte végre sikerül lassan ledobnia az álarcát, amit az eltelt évek alatt tett fel magára, hogy elrejtse bánatát. Lucy az a lány volt, akire egész életében várt, aki képes volt meglátni az igazi arcát a maszk mögött és azt lassan levenni arcáról, de oly gyengédséggel, amire még senki sem volt képes. Emiatt pedig örökre elnyerte a lány a szívét és senki nem veheti el tőle, mert küzdeni fog érte.
A cseresznyevirág hajú fiú végül lassan felemelte fejét a csókból és Lucy gyöngéden nézett fel rá, majd mintha csak ekkor tudatosult volna benne hol vannak elpirult, hiszen mindenki őket bámulta leesett állal.
- Te jó ég, mindenki minket bámul - bújt szorosan a fiúhoz, hogy elrejtse vörös arcát. - Ez annyira kínos - motyogta, mire Natsu felnevetett.
- Mondtam már, hogy imádom amikor elpirulsz, olyan édesen zabálni való vagy olyankor, hogy kedvem szerint mindig zavarba hoználak, hogy lássam a piros arcodat - súgta a lány fülébe, aki ezt kapkodó lélegzettel hallgatta. - Egyébként meg ne csodálkozz, hogy minket bámulnak, hiszen szó szerint a nyakamba ugrottál.
-Istenem, elsüllyedek szégyenemben, hogy én valóban megtettem ezt - motyogta a lány és Natsu szorosan magához ölelte őt.
- Az érzéseidet is szégyelled? Azt, hogy a nyakamba ugrottál, azt jelentette, hogy a szívedet adtad nekem, ugye így van? - emelte fel a fejét a lánynak, aki ránézett gyönyörű szemeivel Natsu-ra. - Mondd, hogy te is szeretsz - kérte őt.
- Igen, szeretlek, Natsu, hiszen akkor nem ugrottam volna a nyakadba itt mindenki előtt - mondta ki a bűvös szavakat a lány, amitől Natsu szíve repesni kezdett, hiszen a lány ugyanúgy szerette őt, mint ahogyan ő Lucyt.
- Akkor ez azt jelenti, hogy a barátnőm leszel annak ellenére, hogy én vagyok a suli rossz fiúja? - érdeklődött a fiú a maga megszokott vigyorával.
- Nem bánom, hogy rossz fiú vagy, csak ne vidd túlzásba és csak velem foglalkozz - fonta át a nyakát.
-Ez megoldható, hiszen rajtad kívül nincs és nem is lesz más lány az életemben - mosolygott rá gyöngéden, mire Lucy szeme könnyes lett a meghatottságtól. - Te vagy az életem mindörökre. Na, és most igazán meg akarlak csókolni szemtanúk nélkül - mondta, majd nevetve kiszaladtak a pályáról, miközben minden szem utánuk bámult.
أنت تقرأ
Nalu - Színház az élet
قصص الهواة"A szív a kulcsa mindennek. A szív okoz örömet, boldogságot, fényt és melegséget. De a szív okozhat fájdalmat, bánatot és sötétséget is, ha azt összetörik. Ez történt velem is. Mindenki elhagyott, akit szerettem, belelöktek egy mély szakadékba, ahon...
