Nalu - Színház az élet

5. fejezet: Következmény

Natsu a szőke hajú lányt nézte, aki kissé elfordult, amint rávillantotta mosolyát. Ez furcsa volt neki, hiszen minden lány elolvadt a mosolyától, de ez a lány teljesen más volt, mint a többiek. Olyan volt, mintha a lány a legszívesebben nem szívna vele egy levegőt, vagy felkötné őt a legközelebbi fára, amennyire ki tudta olvasni a nézéséből. 

Valami miatt nagyon nem csípte őt a lány, és ez annyira szokatlan volt, hogy úgy hitte végre van valami az életében, ami miatt érdemes bejárni az iskolába. Neki még egy lány se mondott nemet, és ez felettébb tetszett neki. Unta már a könnyen megkapható lányokat, valami olyanra volt szüksége, amitől a vére felpezsdült, és a lánnyal való vitatkozástól ezt érezte.

Sajnos azonban nem fog sokáig tartani ez az állapot, mert előbb vagy utóbb, Lucy is a karjaiba omlik, mint ahogy minden lány, és ettől majd elveszti iránta az érdeklődését.

Bár ahogy a szinte gyilkos tekintetét látta, nehéz dió lesz őt betörni, de nincs semmi ami számára lehetetlen lenne. Ő a suli rossz fiúja, akiért oly rengeteg lány rajong és aki annyi lányt megkaphat, amennyit csak akart. 

Lucy is az övé lesz, és ebben nem tudta semmi megállítani őt.

Makarov igazgató Lucy-re nézett, aki kissé "Meghalsz, ha közelebb lépsz hozzám" tekintettel méregette Natsut, amin persze a fiú csak mosolygott. Az igazgató még el is csodálkozott volna ezeken a pillantásokon, ha nem lett volna épp nagyon mérges. 

- Köszönöm, Lucy, most elmehetsz. Amint Natsu-val végeztem visszajöhetsz - mondta az igazgató és erre Lucy meghajolt, majd lassan elment Natsu mellett, aki csak szexi mosollyal az arcán nézett rá.

Lucy mérgesen elfordította a fejét, majd kiment az irodából és leült az előtérben egy vörös huzattal bevont fotelbe. Keresztbe tette lábait és az ajtót nézve várakozott, hogy Natsu kilépjen rajta. 

- Vajon milyen büntetést ad neki az igazgató? Lehet, hogy beverte Eric orrát, de nem ő kezdte. Na, de miért érdekel ez engem? Felőlem azt tesznek vele, amit akarnak. - tűnődött magában a lány és, hogy elterelje gondolatait a fiúról elővette a telefonját, hogy a barátaival csevegjen, míg várakozott.

Makarov odabent ezalatt Natsu-ra nézett, aki szinte unott képpel nézett rá. A férfi már jól ismerte a fiút, hiszen Natsu apja az egyik legjobb barátja volt, ám amikor a férfi elhagyta családját,  elveszítette Natsu és az anyja nyomát, akik máshova költöztek. Nem találta őket sehol, pedig barátja helyett, aki oly rút módon cserben hagyta őket, ő akart gondoskodni róluk. 

Azonban nem találta őket, és mikor egy nyomozó segítségével végre rájuk lelt, Natsu anyja már halott volt, a fiút pedig örökbe fogadták. Makarov megfogadta, hogyha már nem tudott Natsukón, a fiú anyján segíteni, akkor segít Natsu-nak. 

Az első évben még minden rendben volt vele, ám a következő évben ilyen lett, a suli rossz fiúja, és bárhogyan is próbálkozott nem tudta kideríteni, mi történt vele. Nagyon szeretett volna segíteni neki, de Natsu mostanában túl messzire ment, amit nem hagyhatott többé figyelmen kívül.

- Igazgató, mondja már mi a szitu, mondtam, hogy sietek - mondta Natsu és karba fonta kezeit.

- Natsu, egy madárka csiripelte, hogy verekedtél megint, pedig azt mondtam, hogy következményei lesznek, ha mégis megteszed - mondta Makarov igazgató nagyot sóhajtva. -  Nos, megkapod. Habár először ki akartalak csapni, de az nem lenne számodra nagy büntetés. Úgyhogy a büntetésed felfüggesztés egy hónapra a kosárcsapatból - mondta ki végül a végső döntését a férfi. 

- Tessék? - kerekedett ki a szeme Natsu-nak, majd az asztalra csapott. -  Na, de ezt nem teheti. A bajnoki selejtező egy hónap múlva kezdődik és ha felfüggeszt akkor nem tudok a bajnokságra készülni - mondta idegesen.