Nalu - Színház az élet

35. fejezet: Újabb akadály

Néhány héttel később mondhatni a tél hirtelen köszöntött be hőseink életébe. Egyik nap még kellemes őszi idő volt, utána pedig már azt vette észre mindenki, hogy zord hideg idő volt. Ilyen még soha nem fordult elő, mint ha az idő is össze esküdött volna Natsu és Lucy ellen, akik az eltelt idő alatt oly sok fárasztó megpróbáltatáson mentek keresztül, hála Riko-nak és persze Loki-nak, aki megjelent az iskolában.

Natsu első ízben figyelmeztette persze Loki-t, ha csak egyszer is meglássa Lucy közelében, találkozik az öklével, de ezt láthatóan Loki nem fogta fel, mert továbbra is kerülgette a lányt. A cseresznyevirág hajú fiú csak azért tűrtőztette magát, mert nem akarta Lucy-t kellemetlen helyzetbe sodorni. Épp ezért csupán azt tehette, hogy ideje nagy részét a lánnyal töltötte, hogy Loki-nak még csak eszébe se jusson beszélgetésbe kezdeni vele.

Natsu erősen eltökélte, hogy bármi áron, de megvédi Lucy-t. Nem fogja hagyni, hogy Loki és Riko mesterkedései szétszakítsák őket egymástól, mert bizony Riko se hagyta abba továbbra se, hogy megszerezze Natsu-t. Kezdte azzal, hogy belépett a dráma szakra amivel megkeseríti Lucy életét, mert mindenbe beleszól, hogyan kéne mit csinálnia. Lucy persze Natsu nagy örömére nem vette fel a lapot és folyamatosan szembe szállt Riko-val. Szerencsére mindig Lucy-nek adtak igazat bármilyen elgondolást is próbált Riko megmásítani a színpadi szereplés során. Lucy nem adta fel, hogy lekörözze Riko-t és ezért Natsu büszke is volt rá.

Ahogy minden más dologban büszke volt rá. Nagy örömére Lucy újra olyan volt, mint mikor megismerte. Ha az kellett, akkor odaszólt neki erőteljesen esetleg még egy tockost is kapott tőle, ha olyasmit művelt vagy szólt, ami nem volt helyes. Natsu ettől mindig nevetett, amitől persze újra kapott egy fülest, de a fiú nem bánta, mert imádta, hogy a barátnője ilyen harcias. Néha direkt ugratta csak azért, hogy a lány kimutassa azt, hogy szembe tud vele szállni. Persze nem csupán ebből állt a kapcsolatuk, hiszen ettől függetlenül béküléseik után mindig úgy bújt hozzá a lány, mint egy cica, amitől Natsu-nak mindig százszor gyorsabban vert a szíve. Boldog volt a lánnyal, úgy, mint még soha senkivel.

A kosárcsapat kapitánya ezen elmélkedve ballagott a DÖK terembe és magában elvigyorodott mikor az jutott eszébe a frászt hozza a lányra egy kicsit. Szerette felbosszantani őt, mert olyankor olyan volt, mint egy vadmacska. Imádta, ahogy karmolni akarta, mert attól Natsu úgy érezte, hogy igazán él. Natsu ezen tetteivel, nem hazudtolta meg önmagát, mert a lány és mindenki más szemében is továbbra is a suli rossz fiúja volt.

A teremhez érve az ajtót nyitva találta ezért bekukkantott. Lucy egy papír fölé hajolva bőszen olvasott, amíg a mellette lévő ismeretlen lány várakozva nézelődött. Natsu egy darabig elmélázva figyelte barátnőjét ahogy dolgozik, majd csendesen bement a terembe. Az ismertelen lány ránézett és Natsu a szája elé téve ujját csendre intette őt, majd odaérve az asztalhoz felkapott egy széket és lovaglóülésben leült rá. Karjait a szék támlájára fektette és szótlanul figyelte Lucy-t, aki annyira belemélyedt a munkába, hogy észre se vette a fiút. Hunyorogva nézett egy bekezdést a szövegben, ami láthatóan gondot okozott neki.

Natsu végül előrehajolt és beleolvasott abba, hogy mit olvas, majd ujjával egy mondatra mutatott.

- Szerintem ez itt helytelen, mert egyetlen szabály sincs arra vonatkozóan, hogy tilos lenne az iskola területén kinyilvánítani véleményét, így tehát az, hogy valaki kiállt az iskola elé egy szónoklattal nem jelenti azt, hogy az iskola szabályai ellen vétett - mondta Natsu, mire a lány ijedten rákapta fejét.

- Natsu! Megijesztettél! - kiáltott fel Lucy.

- Mi az, kislány ennyire ijesztő vagyok? - kérdezte Natsu felhúzva szemöldökét, majd elvigyorodott. - Vagy esetleg olyan dolgokon jártak az édes gondolataid, hogy azt hiszed, ha tudnék olvasni a gondolataidban, akkor most nagyon, de nagyon lebuknál?