Nalu - Színház az élet

4. fejezet: Mitől lett ilyen?

Natsu a fekete hajú fivérét nézte, aki beljebb lépett és odament egyenesen az öccséhez.

Zeref Dragneel, Natsu mostohabátyja volt. Szintén abban az árvaházban nevelkedett, mint Natsu és Erza, és miután örökbe fogadta őt a Dragneel család addig kérlelte új szüleit, míg Natsut is magukhoz vették. Bár a szülei elmondása szerint egyáltalán nem bánták meg, mert nagyon szerették Natsut.

- Azt csiripelte egy kismadár, hogy az öcsém már megint balhézott, úgyhogy idejöttem megnézni - mondta mosolyogva Zeref. - Ám szerencsére ahogy látom, csak Erzával akarjátok egymást kinyírni - nevetett fel a fiú.

- Tévedés, én csak nemrég jöttem ide. A kölyök már megint verekedett - mondta Erza, majd Natsu-ra nézett. -  Natsu, hányszor kell neked még elmondanunk, hogy...

- Már megint a régi nóta - forgatta meg a szemeit Natsu. - Mindig csak ezzel jöttök, hogy fékezzem az indulataimat, de nem vagyok hajlandó gyáva nyusziként meghátrálni, ha valaki sérteget engem - mondta felvillanó dühvel a szemében a fiú.

- Öcskös, ennek nem lesz jó vége... - kezdte volna Zeref, de Natsu feltartotta a kezét jelezve hagyja abba, amit elkezdett.

- Hagyjatok már ezzel. Ez az én életem, és nagyon elegem van, hogy mindig mindenki meg akar engem változtatni - nézett rájuk egyre haragosabban. - Ha nem tetszik a viselkedésem, akkor ne gyertek a közelembe. Úgyis mindig mindenki elhagy engem, nem nagyon izgatna ha ti is megtennétek.

Natsu ezzel elhagyta a termet és Zeref szomorúan nézett utána.

Lucy döbbenten figyelt a távozó Natsu után, és úgy hitte, hogy utolsó mondatainak jelentősége volt. Valaki vagy valakik elhagyták őt, ami azt érte el, hogy Natsu ilyen lett.

- Komolyan mi van ezzel? Egyre rosszabb lesz a viselkedése. Zeref, tenned kell valamit - fordult Erza a fekete hajú fiú felé.

- Ma semmiképp nem fogok. Talán elfelejtetted, de ma van annak a napja - borult el az arca Zeref-nek. - Az a nap, amikor Natsu elvesztette azt a személyt, aki a legfontosabb volt számára - sóhajtott nagyot a fiú.

- Istenem, ez kiment a fejemből. Azt hiszem tényleg jobb, ha most magára hagyjuk - szomorodott el szintén Erza.

- Elnézést kérek az öcsém viselkedése miatt. Nem rossz fiú ő, csak túl lobbanékony és hamar elpattan nála a cérna - fordult hirtelen Zeref a többiek felé.

- Semmi baj, bár elég nehéz bevallanom, de most nem az öcséd kezdte ezt az egészet - mondta Lucy nagyot sóhajtva.

- Tessék? Nem Natsu kezdte? - kérdezte döbbenten Erza és Zeref.

- Nem, Eric a családját sértegette, és szerintem erre mindenki bepöccene - mondta Levy mérgesen.

- Utána meg majdnem megütötte Lucyt, aki közéjük állt, de Natsu megvédte őt. Annyira aranyos volt - áradozott Lisanna, mint mindig és Levy csatlakozott hozzá az álmodozásban.

- Ez igaz? Az öcsém tényleg ezt tette? - kérdezte Zeref még mindig döbbenten.

- Igen, az öcséd megmentett, amiért tulajdonképpen még nem is adtam neki köszönetet - mondta Lucy tépelődő hangon. - Na, de azért mégis csak behúzott egyet Eric-nek, amit viszont a Diákönkormányzat elnökeként nem igazán torelálok. Figyelmeztettem, hogy még egy hasonló eset és a tanács elé tárom az ügyét - tette csípőre a kezét a lány.

- Megértettük, és megpróbálunk vele beszélni - mondta elmosolyodva Zeref, majd a  vörös hajú lányra nézett. - Erza, menjünk.

Erza és Zeref elmentek és Lucy a barátnőihez ment.