Nalu - Színház az élet

21. fejezet: Nem épp baráti viselkedés

Natsu az ebédszünetben a gimi tetején állt és az alatta elterülő iskola udvarát nézte.  Azon elmélkedett épp, hogyan kérhetné meg Lucyt, hogy legyen a barátnője, de azt úgy, hogy szinte mindenki ott legyen és felfogja, hogy a lány már az övé. A korlátra fektette szabad karját, miközben a másikkal szendvicsét majszolta és erősen gondolkozott ezen. Egyelőre annyit tudott csak, hogy a meccs utáni pillanatot kéne kihasználni, mikor még minden diák a meccs izgalmát heveri ki éppen.

Na, de mit kéne mondania? Mégis, hogy kérje meg, hogy legyen a barátnője? Na, és ha meg is kéri, vajon igent mondd? A fiú fejében ilyen gondolatok fordultak meg, míg végül nagyot sóhajtva beletúrt a hajába.

- Hogyan kéne megtennem? - nézett fel az égre elgondolkozva.

- Attól függ, hogy mit? - hangzott fel ekkor Gray hangja és mikor hátrafordult, a barátai ott álltak a tetőtér ajtajában és mosolyogva nézték őt. - Halljuk hát, mi nyomja a szívedet - léptek hozzá a barátai.

Natsu végignézett a barátain, akik mindig mellette voltak legyen az bármennyire is rossz döntés. Gray, Sting, Jellal, Rouge és Gajeel elsős koruk óta a legjobb barátai voltak. Mindig mindent meg tudott osztani velük és ők mindig jó tanácsokkal látták el, amit bár nem mindig tudott betartani, de jól esett neki, hogy próbálták őt a helyes útra terelni.

Azonban bármennyire is jó barátai voltak, soha nem tudott igazán megnyílni nekik, amit sokszor nagyon bánt. Egyedül Gray volt az, aki tudott mindent a múltjáról, de ő tőle várhatóan soha nem árulta el volna el titkait. Tudta, hogy egyszer el kell mondania nekik fájó múltját, de egyelőre saját magának kell túllépnie rajta, és ha ez sikerült, akkor barátainak is elmondja.

Ha Lucy vele lesz és segít neki, tudta, hogy előbb vagy utóbb képes lesz túl tennie magát a múltján és végleg ledobja majd akkor az álarcát. Amikor pedig az megtörténik, akkor tényleg igazán meg tud nyílni a barátainak.

- Mi nyomja a szívemet? - kérdezte elmosolyodva Natsu, miután lenyelte a szájában lévő falatot  - Megmondom én, hogy az itt a nagy gondom, nem tudom mégis, hogy kérjem meg Lucy-t, hogy a barátnőm legyen.

Amint Natsu kimondta a szavakat a fiúk szinte tátott szájjal bámulták őt, majd döbbenten pislogtak párat. Egyszerűen nem tudták felfogni, hogy az imént elhangzott szavak most igazak vagy Natsu épp tréfálkozik. A cseresznyevirág hajú fiú látta barátai tanácstalanságát és a hasát fogva felnevetett az arcuk láttán.

- Mi olyan vicces, Cseresznye? - érdeklődött felhúzva szemöldökét Gajeel.

- Semmi...az arcotok...látnotok kéne magatok - nevetett Natsu továbbra is a hasát fogva, majd megkapaszkodott a korlátban és úgy nevetett tovább.

- Szerintem Natsu-nak megártott valami, vagy bolondgombát evett - jelentette ki Rouge komolyan, mire Natsu ha lehet még jobban nevetett, mint eddig.

- Egyetértek veled - mondta Jellal és megvakarta a fejét és gondolkodni kezdett. - Talán a fejére esett valami?

- Vagy egy lány ejtett valamit a fejére - vigyorgott Sting, mire a többiek helyeslően bólogattak. - Eltaláltuk ugye? Ezért mondtad, hogy Lucy-t meg akarod kérni, hogy legyen a barátnőd?

Natsu lassan abbahagyta a nevetést és a szemét törölgetve a könnyektől, amik a nevetéstől kicsordultak lassan a barátaira nézett. A fiú érdeklődve várták, hogy vajon mit mondd Natsu, de ő csak széttárta a karját.

- Hát, fiúk, azt hiszem eltalált engem Ámor nyila, azért mondtam azt, amit mondtam – húzta mosolyra ajkait a fiú.

- Micsoda? – kérdezték egyszerre döbbenten a barátai, mert egyszerűen nem tudták elhinni, hogy a rossz fiú, aki azt mondta soha nem fog senkit szeretni, most mégis bevallotta, hogy beleszeretett egy lányba.