Lucy a vele szemben álló Natsu-t nézte még mindig döbbenten, és nem tudta elhinni, hogy a nagymenő, beképzelt és még számos rossz jelzőkkel ellátott fiú, képes olyan egyszerű dologra, hogy köszönetet mondjon. Pedig pontosan ez történt és emiatt az a furcsa ötlet jutott az eszébe, hogy Natsu talán nem is olyan, mint mindenki hiszi.
Na, de miért tesz úgy? Miért viselkedik úgy, hogy sok embert eltávolítson magától ezzel a rosszfiús stílussal? Az a mosoly őszinteségre utalt, valóban hálás volt azért, hogy segített a lány neki. Lucy ezáltal betekintést nyerhetett az igazi Natsu életébe.
- Mi az? - nézett rá érdeklődve Natsu a lányra. - Megnémultál talán, cicám?
- Nem, dehogy, csak fura volt ezt a szádból hallani - mondta Lucy a fiút nézve. - Biztos, hogy te vagy Natsu, mert a gimi rossz fiújáról nem tudom elképzelni, hogy ismeri azt a szót, hogy "Köszönöm". Vagy az is lehet, hogy lázas vagy és félrebeszélsz.
Natsu először pislogott döbbentében, majd felnevetett. A lány érdeklődve nézett rá, mert nem tudta, milyen vicces dolgot mondott Natsu-nak, aki ettől nevetni kezdett. A fiú elengedte a szekrényt és megtörülte a szemét, amiből kicsordult a könny a nevetés hatására.
- Nem vagyok lázas, nem kell aggódnod - szólalt meg végre Natsu, miután kinevette magát. - Szerintem az udvariasság első szabálya, hogy megköszönik a másiknak, ha az valamit tesz értük. Erre tanított engem az anyám mielőtt még... - mondta Natsu, de váratlanul félbe hagyta a mondatot és elkomorult a tekintete. - Mindegy, szóval köszönöm.
Lucy a fiú komor tekintete láttán eltűnődött, hogy mégis mi váltotta ki nála a hirtelen hangulatváltozást. Az anyját említve lett rosszkedve, így talán az édesanyjával történt volna valami?
Lucy nem akart a fiú életében vájkálni, bár nagyon érdekelte mitől lett a fiú ilyen. A lány megfordult és végre kiszedte a holmiját belőle.
- Igazán nincs mit, elvégre nem csak a te hibád volt, hanem főleg Eric okolható a történtek miatt - zárta be a szekrény ajtaját Lucy, majd a fiúra nézett. - Azonban ez még nem jelenti azt, hogy legközelebb elnézem neked a verekedést.
- Oké, oké, felfogtam - vigyorgott felemelt kézzel Natsu. - Megígérem, hogy próbálom kerülni a konfliktusokat. Megfelel, cicám?
- Igen, megfelel, és ha lehetne ne cicázz engem, mert nagyon idegesít - nézett szúrós szemmel a fiúra.
- Na, de a cicám jelző pont rád illik, mert karmolsz mint egy macska. Bár nem úgy használod a karmaid rajtam, ahogy szeretném, de sose lehet tudni - kacsintott a lányra, amitől az felfogva Natsu szavainak értelmét elpirult.
- Mégis miket gondolsz rólam, te...te...perverz! - kiáltott fel Lucy és faképnél akarta hagyni, de a fiú megragadta a kezét. - Eressz el!
- Ne haragudj, túl lőttem a célon - nézett rá sajnálkozva a fiú, majd eleresztette a kezét. - Mit szólnál egy sétához suli után, hogy kiengeszteljelek? - tette fel a kérdést Natsu mosolyogva.
- Nincs szükség kiengesztelésre. A suli azon tagjától nem is vártam kevesebbet, aki már minden lánnyal kikezdett - nézett Lucy a fiúra szikrázó szemekkel. - Úgyhogy nem megyek veled sehova - fordult meg és készült elmenni, de Natsu eléje állt.
- Akkor azért gyere el velem sétálni, hogy meghálálhassam, amit értem tettél - mosolygott a lányra.
- Azzal tudod meghálálni, ha most engedsz órára menni és a hátralévő időben, amit az iskolában töltünk, végre békén hagysz - vágta neki a szavakat Lucy.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Nalu - Színház az élet
Фанфик"A szív a kulcsa mindennek. A szív okoz örömet, boldogságot, fényt és melegséget. De a szív okozhat fájdalmat, bánatot és sötétséget is, ha azt összetörik. Ez történt velem is. Mindenki elhagyott, akit szerettem, belelöktek egy mély szakadékba, ahon...
