Nalu - Színház az élet

19.fejezet: Mélypont

Lucy csendesen, magában morfondírozva és zaklatott érzésekkel a szívében követte a cseresznyevirág hajú fiút, aki szintén némán ment előtte. A gimi azon részéhez érkezve, ahol a tiltott ajtó állt, már jól tudta, hogy hova fognak menni.

A tetőre.

Ha Natsu nyugalomra vágyott, mindig ide ment fel. Mint a diákönkormányzat elnöke figyelmeztetnie kellett volna, hogy nem jó ötlet a tetőre menni, hiszen az tiltott volt a diákok számára, azonban, mint a lány, aki aggódott Natsu-ért egy szót se szólt emiatt. Ezért továbbra is némán követte a fiút, fejében pedig újra felvillant Natsu és Riko múltja.

Amikor Natsu közölte vele, hogy Riko, aki a példaképe volt, valójában a fiú volt szerelme volt, úgy érezte, mintha kirántották volna alóla a talajt. A lány gyönyörű volt, tökéletes alakkal rendelkezett, tehetséges színésznő és táncos volt. Egy szóval tökéletesen Natsu-hoz passzolt. Megértette, hogy Natsu miért szeretett bele.

Ő maga a nyomába se érhet Riko-nak.

Natsu lassan felvezette a lányt tetőre, majd odafenn továbbra is csendesen a korláthoz lépett. Végül elengedte a kezét, majd a sajátját a korlát hűvös anyagára szorítva nagy levegőket véve lehunyta szemét és próbált meditálni. Nagyon ideges volt Riko hirtelen megjelenése miatt, de mivel nem akart kiakadni Lucy előtt, inkább a légzőgyakorlatot választotta, amit egykoron az edzője tanított neki. Az edző nem akarta, hogy folyton verekedésbe keveredjen, ezért megtanított egy módszert neki, hogy vezesse le a dühét.

Néhányszor mélyet szippantott a levegőből, majd kinyitotta a szemét és első pillantása a mellé lépő Lucy-re esett. A lány nem mutatta, de biztos volt benne, hogy kissé megrázta, hogy ilyen állapotban látta őt. Lucy azonban most is meglepte őt azzal, hogy mögéje lépett és szótlanul átölelte.

Natsu meglepettségében benn tartotta a levegőt a tüdejében egy darabig mert félt, hogy ha kiengedi, akkor a lány elröppen, mint egy ijedt madár. Ám végül csak kiengedte, hiszen nem akart ő megfulladni, majd lassan megfogta Lucy kezét és ajkához húzva megcsókolta csuklóját.

- Köszönöm, most már jól vagyok. Bocsánat, ha megijesztettelek - nézett hátra a lányra a válla fölött.

- Nem ijedtem meg. Inkább aggódok - felelt halkan a szőke hajú lány.

- Nem kell aggódnod. Jól vagyok. Tényleg - bizonygatta a lánynak. - Csupán meglepett, hogy újra láttam őt - mondta Natsu, majd továbbra is a lány kezét fogva megfordult és a barna szempárba tekintett.

- Nagyon szeretted őt, ugye? - kérdezte Lucy könnyedén, de a fiú tekintetét nem kerülte el, hogy mennyire nehezére esett ezt feltenni.

- Szerettem? Igen. De, hogy nagyon, azt nem hiszem - vont vállat fejét megrázva, majd lassan leült a földre és mivel fogta a lány kezét, ő is kénytelen volt követni példáját. Ám Natsu meglepte azzal, hogy az ölébe vonta, mert nem akarta, hogy a hideg földön üljön. Lucy elmosolyodott ezen a nemes gesztuson. - Igen, kapcsolatunk kezdetén valóban úgy éreztem, hogy ő az igazi. Úgy robbant be az életembe, mint egy üstökös. Gyorsan és halálbiztosan csapott le rám mondhatni. Akkor még nagyon más voltam, ezért nem értettem miért pont engem választott. Azt gondoltam, hogy újdonság vagyok neki, hogy nemet mondtam, ezért nagyon sokáig ellenálltam neki. Végül lassan elérte, hogy másképp nézzek rá, majd végül járni kezdtünk. Hónapokig abban a tudatban voltam, hogy szeretem őt, de rájöttem, hogy nem így van. Erre viszont nagyon kemény lecke után jöttem rá. Amikor szakított velem egy olyan átlátszó hazugsággal, hogy már nem vagyok izgalmas számára, hogy már nincs meg a szikra, már tudtam, hogy sose szerettem igazán, mert én sose éreztem azokat, amikről beszélt.