Nalu - Színház az élet

28. fejezet: Boldogság

Natsu és Lucy miután a csókot nagy nehezen befejezték és a fiú végül az öltözőbe ment, hogy átöltözzön, Lucy a folyosón várakozva nézett ki az ablakon. Még mindig nem tudta elhinni, hogy a suli rossz fiúja a barátja lett, hogy szereti őt és ezt mindenki előtt képes volt bevallani. Sose gondolta volna a nagymenő fiúról, hogy ennyire romantikus fajta, hogy ennyire ki meri mutatni az érzéseit.

Az előző barátja, Loki sose tett volna ilyet, hiszen emlékei szerint szinte titok volt, hogy együtt jártak. Soha nem vitte olyan helyekre, ahol felismerték volna őket. Belegondolva már akkor gyanakodott, hogy Loki nem szereti, de Lucy túlságosan odavolt érte, hogy ezen igazán elgondolkozzon.

Most már tudja, hogy Loki csak azért volt vele, mert hírnévre és pénzre vágyott általa. Ő bolond hányszor adott kölcsön neki, amit a mai napig nem kapott vissza, de még akkor se gondolt arra, hogy Loki csak a pénze miatt volt vele. Még akkor sem gondolt arra, mikor egyre jobban eltávolodott tőle. Hiba volt, hogy megbízott benne.

Azonban bár a múltja kegyetlen volt hozzá, úgy látszik végül mégis csak lehet boldog, hiszen Natsu megtestesíti mindazt amire vágyott. A fiú szerette őt, boldoggá tette, tisztelte és megbízott benne, hiszen elmondta az élete azon eseményeit, ami oly fájdalmas volt számára. Ez jelentette azt, hogy Natsu-nak tényleg fontos volt. Lucy emiatt szeretett bele a fiúba.

A lány eddig jutott az elmélkedésben, mert az öltöző ajtaja ekkor kinyílt és kiléptek a kosárcsapat tagjai. Lucy-t meglátva mindenki mosolyogva intett neki, és a lány kissé zavartan intett vissza nekik.

- Szóval, nagy játékos lehetsz, Lucy Heartfilia, ha sikerült a kapitányt legyőznöd és olyasmire rávenned, amit egyébként soha nem tett volna meg. Minden elismerésem elnök - vigyorgott rá Gajeel, mire a lány kissé értetlenül nézett rá.

- Ha ez bók akart lenni, köszönöm - mosolygott a magas fiúra Lucy, mire amaz felnevetett.

- Húzd meg magad, Gajeel, a barátnőmmel beszélsz - lépett mögé Natsu és a fejére csapott egyet.

- De hát én bókoltam neki, haver - nézett rá Gajeel.

- Bókolj inkább a lánynak, aki tetszik neked és ne az én csajomnak. Na, nyomás - intett a kezével vigyorogva Natsu, mire amaz szalutált egyet és a csapattal együtt lassan elsétáltak.

Natsu ezután végre a lányra nézett, aki kissé zavartan nézett rá, hiszen még mindig nehezen hitte el, hogy a fiú valóban a barátja. A cseresznyehajú fiú látta rajta a zavartságot és sejtette is, hogy mi az oka, ezért csak odahajolt hozzá és finoman átölelve derekát lágyan megcsókolta.

Lucy megdöbbent ugyan a váratlan csóktól, de lehunyt szemmel boldogan viszonozta a mindent elsöprő csókot. Átfonta a fiú nyakát és megadta magát a pillanat varázsának, ami még percek múltán sem múlt el miután Natsu felemelte a fejét.

- Szia, remélem nem baj, hogy loptam egy csókot az én imádni való barátnőmtől, akit nagyon szeretek és akinek nem győzöm bizonyítani, hogy csak ő kell nekem - mosolygott a lányra szélesen a fiú, mire Lucy elpirulva bújt a mellkasához.

- Te is tudod, hogy sose baj, csak nekem ez még annyira fura, hogy a barátnőd lettem és ezt ráadásul az egész suli előtt kérdezted meg - motyogta a lány és Natsu halkan felkuncogott a lány zavartsága hallatán.

- Nem tudom, mondtam már, hogy milyen aranyos vagy, mikor elpirulsz a zavartságtól?- hajolt közel a füléhez. - A legszívesebben mindig mondanék vagy tennék valamit hogy ilyen piros legyen utána az arcod - kacsintott Lucy-re Natsu, aki erre elfordította fejét egyre vörösebb fejjel.