Nalu - Színház az élet

25. fejezet: Bízz bennem!

Natsu Dragneel és Lucy Heartfilia.

A rossz fiú és a jó kislány.

A suli nagymenője és a suli hercegnője.

Ők ketten a lehető legrosszabb párosítás. Most mégis ezek ketten ott álltak a temető közelében lévő ösvényen és egymáshoz bújva, a másik ajkaira tapadva forrón adták át magukat a mindent elsöprő érzésnek, a szerelemnek. Csókjaik özönében vallották meg mindketten igaz érzéseiket. Habár kettőjük közül csak Natsu mondta ki a bűvös "Szeretlek" szót, de a fiú anélkül is tudta, hogy Lucy is szereti őt. Nem volt szüksége szavakra. Neki elég volt az, ahogy a lány nézte őt, megölelte, megcsókolta, mert attól egész belsője melegséggel telt meg. Sok idő múltán most érezte azt, hogy igazán él és hogy sikerült kijutnia a sötét veremből.

Végül csak felemelték fejüket a csókból és Natsu letörölte a lány könnyeit, amik a boldogságtól csordultak ki. Natsu bevallotta, hogy szereti. Ki ne sírná el magát ettől a szótól?

- Most már legalább tudom, hogy mivel tudlak könnyekre fakasztani. Elég kimondanom, hogy szeretlek - kuncogott a fiú és megpuszilta a durcás arcot vágó Lucy homlokát. - Ne durcizz.

- Akkor ne mondj nekem ilyeneket - suttogta a lány, majd csillogó szemekkel felnézett Natsu-ra. - Tényleg igaz, amit mondtál? Tényleg szeretsz?

- Igen, szeretlek, bébi - mosolygott a szőke hajú lányra és gyöngéden végigsimított a hátán fekvő haján. Játszadozott vele egy darabig, majd keze felcsúszott a tarkójára birtoklóan ezzel jelezve, hogy a lány hozzá tartozik.

- Natsu, én...

- Ne - tette ujját a lány ajkára elhallgattatva őt. - Kérlek, ne mondj semmit. Az, hogy én feltártam érzéseim irántad, még nem jelenti azt, hogy neked rögtön válaszolnod kell. Gondolkodj róla és mikor holnap a tervem szerint megkérdezek tőled valamit, akkor kérem csupán a válaszod. Előbb nem. Ne nyugtalankodj emiatt. Aludj rá egyet és holnap majd minden eldől. Rendben? - mosolygott a lányra és megcsókolta arcát. Lucy mosolyogva bólintott, de már most tudta a választ. Nincs szüksége időre, mert teljes szívével szereti a rossz fiút. - Ez persze nem garancia arra, hogy holnap békén is hagylak. Minden szünetben zargatni foglak és elérem, hogy elveszítsd a fejed tőlem - kacsintott a lányra Natsu, aki ezen felkuncogott.

- Rendben - mondta Lucy.

Natsu ezután mosolyogva megfogta a lány kezét és elindultak újra. A hazafelé vezető úton nem sokat beszéltek kettőjükről, csak a suliról és a másnapi meccsről. Élvezték egymás társaságát és mikor el kellett válniuk egymástól, csak nagyon nehezen sikerült. Lucy nagy sóhajtás közepette lépett be a kapun és a fiú csak ekkor dobott neki csókot búcsúzóul.

- Holnap találkozunk - mosolygott a fiú, majd lassan hátat fordított és elment.

A lány még sokáig nézte távolodó alakját és kezét a mellkasára téve boldogan elmosolyodott. A fiú szereti őt. A rossz fiú, aki eddig még senkinek se vallott szerelmet, neki igenis bevallotta gyengéd érzéseit iránta. Csodálatos érzés magáénak tudni a szívét és tudta, hogy ha holnap megmondja neki szereti, akkor Natsu is ilyen csodásan fogja érezni magát.

Lucy ezen gondolat után végül bement a házba.

********

Másnap

Az órák hamar elteltek és Lucy nagy bánatára, szinte alig látta egész nap Natsut, mintha kerülte volna pedig azt mondta a szünetekben zargatni fogja. A lány nem értette mégis mi történhetett, elvégre Natsu előző nap szerelmet vallott neki, most pedig láthatóan kerülte őt. Remélte, hogy nincs nagyobb baj a háttérben, hiszen azt mondta minden szünetben zargatni fogja őt.