Nalu - Színház az élet

15. fejezet: Randi a Vidámparkban

Natsu ott állt a tetőn és az előtte álló szépséget figyelte, aki bizonytalan tekintettel nézett vissza a vigyorgó fiúra. A cseresznyehajú fiú lassan közelebb lépett Lucy-hez, majd egészen közel hajolt hozzá, hogy ajkuk szinte súrolta egymást.

A fiú várt, hogy mit tesz Lucy, akinek ugyan pipacsvörössé vált az arca és szaporább lett a légzése is, de tartotta a pozícióját és nem mozdult egy tapodtat sem. Nem akarta egy újabb hibával tetézni már így is bonyolult kapcsolatukat . Be akarta bizonyítani Natsu-nak, hogy igenis hajlandó vállalni mindent azért, hogy a fiú megbocsásson neki.

Natsu megfogta a lány állát és felemelte azt, így szempárjaik találkoztak. A fiú újabb vigyorra húzta ajkait és Lucy valamiért rosszat sejtett ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy most jön a bosszú ideje? Lehet, hogy nem bocsát meg neki, de előtte jól megleckézteti? Nem tudta, mit higgyen, főleg úgy, hogy Natsu olyan sejtelmesen nézi őt. Mire készül?

A fiú egyre jobban bámulta Lucy ajkait és bár a terve az volt, hogy kissé megleckézteti a lányt, azért amit vele tett, de a lány ajkai láttán a legszívesebben megcsókolta volna és mindent elfelejtett volna a karjaiban.

Ezt azonban nem teheti meg, nem használhatja ki az alkalmat, mert azzal csak Lucy félelmeinek adna okot, hiszen a lány pont amiatt akarta távol tartani őt, mert félt hogy Natsu is csak a listájára akarja tenni.

Igazság szerint van ebben valami, hiszen amikor elment sétálni Lucy-vel valóban a terve az volt, hogy meghódítsa a lányt, mert neki eddig senki se tudott ellenállni és ez bosszantotta őt. Azonban a séta közben rájött a lány talán soha nem lehetne csupán egy futó viszony. Képtelen lenne vele úgy bánni, mert Lucy felolvasztotta kissé a szívét és ettől a lány máris a különlegesek közzé emelte magát.

Natsu végül elengedte a lány állát és kissé hátralépett, hogy Lucy levegőhöz jusson, mert láthatóan feszélyezte a túlzott közelség. Amint Natsu ellépett a lány kifújta a levegőt, de továbbra is piros arccal nézett fel rá.

- Szóval, mi az a feltétel, Natsu? - érdeklődött végül a lány. - Mit kell tennem ahhoz, hogy megbocsáss, mert gondolom tennem kell valamit.

- Jól mondod - bólintott a fiú, majd karba fonta kezeit maga előtt. - Ha valóban azt akarod, hogy megbocsássak, és be akarod bizonyítani, hogy nem érdekel téged mások szóbeszéde, akkor gyere el velem egy randira. Egy igazi randira - mosolygott Natsu a lányra.

- Egy randi? Úgy érted, mi ketten? - lett vörös a lány arca.

- Persze, mi ketten. Miért talán egy randi nem két személyről szól? - nevetett a fiú, mire Lucy bólintott. - Szóval, ez a feltételem. Eljössz velem egy randira és én megbocsátok, cicám. Vállalod?

Lucy tudta, hogy hibát követ el, ha elfogadja a fiú randihívását, hiszen azzal ellenkezne saját szabályaival, hogy soha többé nem megy randira rossz fiúval, de ha ez az ára, hogy Natsu megbocsásson, akkor vállalja. Nagy levegőt vett és a cseresznyevirág hajú fiúra tekintett barna szempárjával.

- Rendben van, elmegyek veled randira, Natsu - mosolygott a fiúra a szőke hajú lány és Natsu vigyorogva bólintott jelezve, hogy elfogadta. - Egy feltételem azonban nekem is van, kérlek, ne hívj többet cicának, mert komolyan nem szeretem - halkult le a hangja Lucy-nek és a fiú megértette, hogy fájó emlék jutott az eszébe.

- Megértettem, nincs több cicázás - mosolygott a lányra. - Akkor, hogy ezt megbeszéltük, és beleegyeztél a randiba, hétvégén elviszlek. Megfelel, ha érted megyek, vagy találkozzunk máshol? - tette fel a kérdést és kíváncsian várta a lány reakcióját.

- Gyere értem - sóhajtott megadóan Lucy és a fiú tudta, hogy ezzel a lány egy apró lépcsőfokot tett meg feléje.

- Rendben, akkor szombaton reggel nyolckor ott leszek nálad? Megfelel? - kérdezte Natsu és mikor a lány bólintott megfogta a kezét, amitől persze Lucy piros lett, mint a főtt rák. - Öltözz csinosan, szeretem ha a társaságomban lévő lányok csinosak - kacsintott a lányra, majd megcsókolta a kezét.