Nalu - Színház az élet

6. fejezet: Fájó érzelmek

Lucy tanácstalanul nézett Natsu távolodó alakja után, és mikor már nem látta őt, akkor kezdett el gondolkozni, mit kéne tennie. Tényleg hibázott mikor betörte annak a fiúnak az orrát, de nem tette volna meg, ha nem sértegette volna a családját.

Natsu álma, hogy híres kosaras legyen, és nem veszítheti el annak lehetőségét, hogy be is teljesíthesse, csak mert egy fiú kiprovokálta azt az ütést. Ráadásul megmentette őt Natsu, nehogy Eric ütése eltalálja őt, ezért mindenképp valahogy helyre kell hoznia, hiszen nem érdemli meg azt a büntetést.

Lucy nagy levegőt vett, majd bekopogott újra az igazgatóhoz. Miután belépett meghajolt az igazgató előtt, aki kíváncsian nézett rá, mit akar még mondani neki a lány.

- Igazgató úr kérem, ne büntesse meg ilyen keményen Natsu-t, mert nem ő tehet az egészről - mondta végül Lucy felnézve az igazgatóra. - Eric sértegette a családját és Natsu erre beverte az orrát, de nem tette volna meg, ha Eric nem mond csúnya dolgokat. Ráadásul megvédett engem is, mikor Eric majdnem megütött - kelt Natsu védelmére a lány.

- Értem, szóval a családját sértegette - mondta Makarov tűnődve. - Elhiszem, hogy erre bepipult, hiszen jól tudom milyen nehéz neki a családi háttere. Na, és hogy megvédett téged, az egy plusz pont, de attól még megütötte azt a fiút - sóhajtott az igazgató.

- Tudom, hogy azért büntetés jár, de ne így - védte továbbra is a fiút. - Kérem. Ezzel elveszti az esélyét arra, hogy bekerülhessen egy sport fősulira.

- Honnan tudsz te arról? - lepődött meg a férfi.

- Natsu mesélte, hogy ez a vágya, de mivel a bajnokságon nem biztos, hogy kiemelkedően tud majd az egy hónapos büntetés miatt játszania a pályán, így elveszti az esélyét arra hogy kiválasszák - mondta a lány és remélte ezzel már meggyőzte az igazgatót.

- Istenem, Natsu, mindig olyan keménynek mutassa magát, de tudom, hogy a szíve mélyén megmaradt annak a jófiúnak, akit gyerekkorában megismertem, de miután az történt a családjával megváltozott lélekben - sóhajtott nagyot a férfi. - Rendben, igazad van, de akkor mégis milyen büntetést adjak neki? Mert nem úszhatja ezt meg.

Lucy elgondolkozott, végül támadt egy ötlete, hogy kerülhetné el Natsu azt a kemény büntetést.

- Igazgató úr, szerintem a közösségi munka elég büntetés lenne a számára - mondta Lucy, mire Makarov elgondolkozott ezen. - Na, és véleményem szerint Eric-nek is ugyanazt kéne kapnia elvégre ő kezdeményezte a verekedést, ő is hibás ebben az egészben.

- Ez egy ragyogó ötlet, Lucy. Átgondolom az egészet, mégis milyen közösségi munka legyen. Köszönöm szépen, senki sem tett még ilyet Natsu-ért - mosolygott a férfi.

Lucy mosolyogva elköszönt, majd kiment az irodából. Tudta, hogy helyesen cselekedett, hiszen mindenkinek jár egy második esély.

Ezután Lucy lassan a barátnőihez ment, akikkel hazaindult, elvégre az óráknak vége volt. Péntek lévén a klubbok később kezdődnek így még van idejük hazamenni és enni, majd úgy visszamenni a suliba.

Natsu eközben lassan bandukolt hazafelé, hiszen a büntetés végett nem mehetett az edzésre. Nem tudta, mit kéne csinálnia, hiszen hazamenni nem volt kedve, főleg úgy, hogy a fájdalom szétfeszítette a lelkét.

Szerette a nevelőszüleit és tényleg hálás volt mindenért nekik, amit érte tettek, mióta örökbe fogadták, de ők mégse az igazi szüleik. Az ő drága édesanyja már nincs vele, akivel mindig mindent megtudott beszélni.

Nagy szüksége lett volna most az anyjára, de ő már meghalt. Natsu ilyenkor úgy érezte mindig, hogy legszívesebben sírna, de azt nem engedhette meg magának.