Nalu - Színház az élet

16. fejezet: Érzések

Ott ült két elveszett lélek az óriáskeréken és elmerültek a mámorító csókban, amitől úgy érezték újra élnek. Két fiatal kiknek sorsa végre most közös útra lépett, nem foglalkozott most semmi mással, csak az oly régóta vágyott csókkal.

Natsu, ki elvesztett mindenkit, aki számára fontos volt, most szinte úgy kapaszkodott a szőke hajú szépségbe, mint egy tengerben fuldokló ember a hánykódó hajóba. Persze vigyázott arra, hogy ugyan nagyon közel legyen a lányhoz, mégis gyöngéden tartja őt karjaiban, hiszen nem akarta őt összetörni. A lány lett az ő mentőöve, ezért bármit megtett volna azért, hogy kincsként érezze magát a csók közben.

Lucy lehunyt szemmel viszonozta a csókot, amiről nem is hitte volna, hogy ilyen gyöngéd és édes lehet. Sok mindent el tudott volna képzelni Natsu-ról, hisz a suliba érkezése óta rengeteg pletyka keringett róla, köztük az is, hogy mennyire félvállról veszi a lányok érzéseit, szórakozott velük, egy-két csók elcsattant, de soha nem vette őket komolyan. Ezért nem is hitte volna, hogy ennyire odafigyel arra, hogy jól érezze magát.

Gyöngéd és szinte játékos csók volt, olyan táncra invitálta a lányt, amire eddig senki más nem volt képes, és a szíve veszettül vert emiatt a boldog érzés miatt.

Natsu végül lassan felemelte a fejét a csókból és a lány kissé kipirult arccal nézett rá. A fiú Lucy homlokának döntötte a sajátját és kezével a lány hátára simuló hosszú haját simogatta.

Szinte meglepődött saját tettén, hiszen nem szokott ő ilyen bensőséges mozdulatokat tenni egy csók után. Rendszerint elküldi őket, vagy ő lép le azzal a szöveggel " Később hívlak, bébi". Nem szokott így ölelkezni a lányokkal, Riko óta legalábbis nem.

Ez jelentené azt, hogy ketrecbe zárt szívét, Lucy-nek lassan sikerül kinyitnia? Ezt nem kéne engednie, hiszen ő eredetileg szórakozni akart a lánnyal, nem pedig beengedni a szívébe.

Nem engedheti oda be, mert azzal saját törvényeinek mondana ellent és ráadásul még mindig félt. Most kéne befejezni ezt a kapcsolatot, amíg lehet. Igen, ezt fogja tenni. Amint vége a randinak és hazakísérte őt, kiveri a lányt a fejéből, amíg nem késő.

Natsu ezt eldöntve lassan felemelte fejét és arra készült, hogy elhúzódjon, de ekkor a lány halk sírását hallotta meg. Döbbenten nézett a könnyeit törölgető lányra és nem értette mi történt. Miért záporoznak ennyire a könnyei?

- Lucy? Mi a baj? - kérdezte Natsu egyre döbbentebben. - Miért sírsz? Valami rosszat tettem? Hiba volt a csók, ugye?

- Nem - rázta meg a fejét a lány. - A csók volt eddigi életem, legszebb csókja - emelte fel lassan a fejét Lucy és a fiúra nézve nézve könnyes szemmel elmosolyodott.

- Ha ez igaz, akkor miért sírsz? - törölte le gyengéden a lány még megmaradt könnyeit Lucy szeme sarkából. - Nem kezd el senki csak úgy sírni, ha nincs valami baj.

- Tudod, csak eszembe jutott, hogy még egyetlen fiútól sem kaptam ilyen figyelmet, mint amit tőled kaptam - mondta Lucy és halványan elmosolyodott. - Pont tőled, akiről a legkevésbé se vártam, hiszen te vagy a suli rossz fiúja és olyan pletykák keringtek rólad, hogy nem érdekelt téged egy lány érzése sem. Mégis csók közben azt éreztem, hogy ez egyáltalán nem igaz. Úgy tartottál, mintha egy értékes váza lennék, és nem csupán egy lány a többi közül. Még attól a fiútól sem kaptam ilyen gyöngédséget, aki..

- Aki? - nézett érdeklődve a lányra Natsu. - Kire céloztál ezzel, Lucy?

Lucy nagyot sóhajtva elfordult, mert nem akart fájó múltjára emlékezni, de a fiú megfogta az állát és maga felé fordította így kénytelen volt belenézni Natsu kíváncsi tekintetébe. A lány nem tudta mit tehetne. El mondja fájó titkát, hogy miért félt Natsu közelébe menni, mióta csak megtudta, hogy létezik?