Nalu - Színház az élet

1. fejezet: Első találkozás

Valaki megvert egy gonosz napon,
Valaki elment, hogy örökre várjam
S hiába vár a ciprus és halom
S az éktelen sötét az éjszakában,
E bánatot magammal hurcolom...

                                                                      (Juhász Gyula)

"Légy erős. Légy bátor. Légy kitartó. Lassanként így éred el a célod."

Ez volt a mottója a  Fairy Tail nevezetű Gimnázium-nak és ezzel az apró szöveggel ösztökélték az iskola tanulóit arra, hogy merjenek tenni valamit az életükért. Makarov igazgató célja az volt, hogy a fiatalokat elindítsa a felnőtté válás rögös útjain arra, hogy igazán éljenek és ne hagyják ki a lehetőségeket.  Épp ezért alapította ezt a gimnáziumot, ami Magnolia szívében helyezkedett el, hogy segítsen a fiataloknak.

A gimnázium hatalmas és fenséges épülete kimagaslott a város hozzá aprónak tűnő épületei közül. Az épület két emelet magas volt és szélessége is legalább olyan nagy volt. Sárga falai, fehér ablakai és ajtói voltak, amitől még különlegesebbnek számított, hiszen nem mindennapi látvány volt az egyhangú fehér épületek között. Egy hatalmas kosárpálya helyezkedett el közvetlenül az épület mögött, ami nem is csoda, hiszen a gimnáziumnak saját kosárcsapata volt és már egy jó ideje veretlen bajnoki címmel rendelkezett. A kollégium nem messze a gimnázium épületétől egy cseresznyevirágfasor mögött bújt el a kíváncsi szemek elől. 

Ez a látvány fogadta a gimnázium tetején ácsorgó cseresznyevirág hajjal rendelkező fiút, aki a gimnázium egyenruhájában nézelődött komor tekintettel. Szájából nagy füst fellegegekkel eregette ki a cigarette mentolos dohány illatát, de látható volt, hogy nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki megláthatja, hogy tilos dolgot tesz, azzal, hogy a tetőtéren lóg és cigarettázik.  

A fiú úgy állt ott, mint egy szobor, vagy mintha befagyasztották volna az idejét. Nem mozdult, szinte nem is lélegzett. Gondolatban messze járt és nem figyelt maga körül semmire. 

Történetünk kezdetén tavasz közeledett, pont úgy, mint azon a napon mikor a fiú sorsa rossz irányba fordult, akit egykor a vidámság és boldogság jelképezett. Az a fiú elvesztett mindent, ami számított neki és  mára már semmi sem olyan volt, mint egykor. Nem olyan volt, mint mikor még együtt volt az igazi családjával. 

A fiú neve Natsu Dragneel volt, avagy régi nevén Natsu Doraguniru, az az egykori kisfiú, akit oly nagy bánat ért. Tíz év elteltével Natsu a gimnázium legmenőbb és legvagányabb fiúja volt, aki végzős évét töltötte a suli falai mögött. Ez az év volt az utolsó számára, hogy talán az élete új fordulatot hozhat számára, hiszen nem mindennapi évek álltak mögötte. 

A fiú végzős diákként tudta, hogy nem folytathatja úgy ezt az évet, mint az előzőeket, mert ha továbbra is közepes tanulmányi átlaga lesz, akkor nem tudja elérni a célját. Egyetlen dologban nem akart változtatni, ez pedig a sport, ugyanis  sportteljesítményei mind kiválóak voltak, kezdve azzal, hogy ő volt a kosárcsapat kapitánya és úszásban is kiemelkedő szerepet töltött be. 

Bár számos győzelemre vezette csapatát, mégis őt tartsák a gimi rossz fiújának viselkedése miatt. Már számolni se tudta, hány balhé állt a háta mögött, de nem is érdekelte. Úgy szerette az életét, ahogy volt és nem akart rajta változtatni, kivéve persze a tanulmányi átlagon, mert az nagyban befolyásolhatja jövőjét. Azonban a rossz fiú imidzsén nem akart változtatni, hiszen azzal annyi lányt szerzett meg amennyit akart.  Egykor megpróbált jófiú lenni, és meg is kapta érte a pofonokat.

 Első pofont akkor kapta, amikor az apja egyik percről a másikra lelépett tőlük, akkor mindössze csak öt éves volt. Nem értette, mit tett, hogy az apja nem akarta őt többé.