A Védelmező

25. rész Felszállásra fel vagy mégsem

-Megérkeztünk. - sóhajtja Nines.

Nagy ölelkezések közepette elköszönünk a két utitársunktól akik még akkor is integetnek mikor már alig látnak minket.
Connor segít a böröndöm cipelésben amíg én beálva a sórba megveszem a repülőjegyeket a megfelelő gépre.

-Minden rendben?-kérdezi miközben megáll mellettem szemlélve feszült testartásom.
-Igen persze, csak tudod még... sosem repültem.

Végignéz majd megsimogatja a fejem.

-Ne félj megvédelek ettől a vasszörnyetegtől. - elvigyorodok.

Tréfálkozik velem így oldva a stresszt bennem.

-Mindig tudod hogyan vidíts fel.
-Ezért vagyok itt, veled. - megfogja a kezem így miután kifizetem a jegyeket és elteszem őket.

Tovább sétálunk majd állunk be a sorba hogy fel tudjunk szállni a gépre.
De hirtelen meg torpan, valakit észrevesz a távolban.

-Hank mit keresel itt? - zavarodottsága érezhető a szavaiban.
-Végre hogy elértelek titeket, most kaptam egy megbízást hogy kutasuk át az épp felszálló repülőt, elvileg vörösjeget akarnak átcsempészni a határon.

Társam rám pillant majd vissza a hadnagyra.

-Apa, én már nem dolgozom itt.
-Mi?-teljesen megdöbbenek.
-Amikor megtudtam hogy felmondtál majd hogy vissza költözöl én is így döntöttem és rögtön hozzád indultam nehogy elkéssek mielőtt elmész.
-De miért csinálsz ilyet, hisz a munkád és a hadnagy is...

Mutatóujját a számra helyezi, jelezve hogy ő szeretné fojtani.

-Mert te még a munkámnál is fontosabb vagy, te vagy az életem. - megpuszil a homlokomon, nem túl sokáig mert tekintete találkozik Hank szélesre húzódó mosolyával.

-Hadnagy én... - teljesen elkékül.

Egészen közvetlen lett a közelemben.

-Ne magyarázkodj fiam, nem láttam semmit.- eltakarja a szemét a tenyetével.
-Viszont, ha ti nem veszitek át az ügyet akkor át kell adnom a terepet az FBI-nak. - hangja letörtnek hat, némaság járja át a levegőt.

Az FBI-nak, akkor még kevésbé lenne szükség a Detroiti rendőrségre mint korábban, nem akarom hogy a hadnagy az én butaságom miatt veszítse el az állását.

-Megondoltam magam, maradok.- ökölbe helyezem a kezem elszánságomat és egyre felgyülemlő haragom jelezve nemtetszésem- e felöl.

-Hogyan!- mindkettőjük csodálkozva néz rám.

-Vivi nem kell azért maradnod, mert félsz a repüléstől. - ismét a partneremet hallom a fejemben.
-Nem azért, nem szeretném hogy a hadnagy az én butaságom miatt veszítse el a munkáját. -rázom meg a fejem, társam csak rám mosolyog mikor megérti igazi döntésem okát.
-Rendben vállaljuk. - egyezik bele elszántan.

Hanken látom megnyugtatta a hír hogy mégsem megyünk el. Igazság szerint engem is, megszerettem ezt a helyet és az embereket. Már olyanok nekem mint egy második család.

-Akkor derítsük fel a terepet. - int izgatottan.

Amíg ő a megállított és késő gép kapitányával, azután a személyzettel beszél addig mi átkutatjuk a pogyászokat akármilyen apró jel után ami nyomra vezethet minket.
Végignézzük az összeset ám semmit nem találunk. Leülök az átnézett bőröndök és táskák felhalmozott kupaca elé fáradtan de még inkább csalódottan.

-Semmi gyanusat vagy furcsa tárgyat nem észlel a rendszerem. - lép mellém a társam úgyan azokkal az érzelmekkel dacolva mint én.
-Lehet hogy nem a táskákban van elrejtve, hanem magában a gépben.
-A gépben? Megkérdezem a kapitányt hogy mindent kiürítettek-e, mindjárt jövök.

Azzal ő is oda megy ahol a hadnagy is próbálkozott ez előtt, tekintetem azonban elkalandozi.
A földön az egyik szék alatt észreveszem egy vékonyan nem túl hosszan húzódó piros csíkot ami kissé már elmosódott.
Azonnal kivizsgálom a gyanúsnak vélt dologot.
Megvan amit kerestünk, ez bizony vörösjég, a lábnyomból pedig ki tudom következtetni a gyanúsított haladási irányát.
Egy szürkés kabátot viselő nő felé vezetnek a nyomok aki sietős léptekkel a tömegen át a kijárat felé tart.
Ha kiáltok hogy megvan a személy akkor biztos észre vesz és megszökik de ha utána megyek aztán a közelébe férközöm talán el tudjuk kapni.

-Connor, megvan akit kerestünk, utána megyek.
-Micsoda, várj!

Átvergődöm magam a tömegen, a túloldalon Connor idegesen keresi sziluettem de már nem vesz észre.
A nő után eredek, mintha megéreszte volna hogy követem, futni kezd.
Üldözőbe veszem egészen addig amíg nem néz maga elé és bele ütközik egy felmosó vödörbe amit egy takarító android helyezett ki hogy elvégezze teendőit az ő legnagyobb balszerencséjére.
A földre zuhan vele együtt pedig a táskája is.

-Le van tartóztatva Detroit rendőrség.
-lefogom de erre igazán nem számítok, megfordul és megváltoznak vele az erőviszonyok is.

Másodpereken belül egy pisztoly csöve találkozik a halántékommal.

-Csak azt hiszed kisanyám. - a csuklómat erősen megtekeri magasarkújával pedig a földhöz nyomja az arcom, így mozdulni is alig bírok.
-Te most szépen velem jössz, semmi hirtelen mozdulat vagy golyót eresztek abba a csinos kis fejedbe.

Nem elenkezek, a fegyvert elemeli ám mintha megondolná magát és még erősebben szegezi rám.

-Tudod mit, ha jobban meggondolom csak az utamban lennél, nem kell túsz így hát rád nincs szükségem. - vonja meg a vállát.
-Úgyhogy ég veled.

Behunyom a szemem, azonban nem történik semmi.
Egy éles lövés és az azt követő fájdalmas nyögésre viszont már felfigyelek.

-Le van tartóztatva! - a társam lelöki rólam.

Lefogja olyan erősen mintha nem is akarná elengedni. A gyanúsított karjából erősen folyik a vér viszont ez sem zavarja meg, hárta húzza a kezeit majd megbilincseli.

-Kinek a fejébe akartál golyót ereszteni az előbb?! - hangja rideg, még feszesebbre veszi a bilincset amitől a szürke kabátos erősen felnyög.
-Hnng.. Se... senkinek...- megremeg miközben beszél.

Connor feláll majd átadja az őt követő két rendőrnek, utána pedig hozzám fordul hogy fel segítsen.

-Végül utolértél. - szégyelve magam nézek rá ezalatt próbálom elrejteni a csuklóm ami még mindig sajog.
-Ezerszer megmontam hogy ne menj a fejed után, le is lőhetett volna! - először a harag majd a félelem verődik vissza a szemeiből.
-Én... - nem tudok megszólalni, olyan félelmetes mikor ilyen.
-De tudod elég ügyes voltál. - sóhajt egyet, lenyugodva karbatett kézzel.

Megkönnyebbülök hogy nem neheztel rám, igaza van végül is ő a vérbeli nyomozó.

-Én most vissza megyek az örsre megírni a jelentés. - halad el elöttünk a hadnagy, ám megfordul egy pillanatra.
-Jeffreynek mint mondjak rólatok, mégis itt maradtok? - érdeklődik.

Connor rám néz, én csak bólintok ő pedig mosolyogva vissza Hankre.

-Igen. - egészen határozott.
-Ennek örülök.

Azzal elhagyja a repteret, a letartóztatott nőt pedig bilincsbe verve viszik el hogy a rendőrségen szépen vallomást tegyen mit is tervezett a csempészáruval és hogy volt még valaki vele.

-Szeretnék veled beszélni azonban nem itt és nem most. - nagyon izgatott lesz amint kettesben maradunk.
-Hogy érted?
-Este fél hétkor megyek érted rendben?
-Redben.

Nem értem mire ez a nagy izgalom ám egyre jobban érdekel.
Remélem nem történt semmi amit nem akart itt elmondani, remélhetőleg semmi rossz.