A Védelmező

18. rész Beépülni

Tegnap este Connor már leadta a váltságdíj egy részét a megbeszélt helyre így nekem nem volt sok dolgom ahogy reggel beértem az őrsre, legalább is azt hittem. A többit úgy tudom már ma reggel elküldték.
Meglepődve látom, hogy a hadnagy egymagában ücsörög az aktákat nyálazva át az asztalon lévő lámpa fényénél. Társamnak pedig hült helye. Tegnapi elválásunk óta semmi jelét nem adtta.

Különös, nem szokott késve jönni és ha igen akkor annak oka van.

Fehér, csukjájánál szürkés prémmel borított kabátomat felhejezem a fogasra, ami ez idáig megvédett a hideg fuvallatot hozó széltől ami arcom pirosságán is jól megfigyelhető. Táskám ledobom a székebe, csak ezek után sétálok hozzá hátha többet tud elmondani amennyit én tudok. Bármilyen hírt információt ami megfelytheti e rejtélyes eltűnés okát.

-Jó reggelt hadnagy. - ő csak mosolyogva bólint, tudtomra adva hogy észre vette megérkeztem, ám a lapok sokaságát most sem hagya el.
-Öhm... Connor nem jött önnel? - teszem fel kicsit idegesen a kérdést, közben várva hogy végre felnézzen az iratok közül és fel vegye velem a szemkontaktust.
-Nem azt hittem veled van.

Megrázom a fejem jelezve neki tévedését a feltételezésével kapcsolatban.
Ekkor valami eszébe jut, mert letéve az aktákat fejéhez kap. Élén kék mégis megviselt szemei felcsillanak amikor a tekintete elkalandozik a lába alatt rejlő táskára.

-Nem szeretem amikor ilyen titokzatos... De tegnap este azt mondta hogy ezeket adjam majd oda neked, az okát nem mondta el. - vonja meg a vállát.

Megforgatom majd óvatosan kinyitom a levelet amit ebben a percben ad át nekem.

"Ne haragudj hogy így se szó se beszéd eltüntem de fontosabb most amire megkérlek. A ruhákat vedd fel és még fontosabb ne szólj senkinek erről. A város északi részén a Downstone sarkánál találkozunk."

Üdv: Connor

Az elovasott levélell a kezemben, bele túrok a táska legmélyébe. Teljes tartalmát átkutatva, azonban ruhákon kívül nem találok semmi nyomra vezethetőt. Talán nincs más amit csak nekem akart volna átadni. Bár furcsálva a hirtelen kérését, megfogva a teli cipelő eszközt, a mosdóba igyekszem, a leg kisebb felhajtást is kerűlve. Keresve egy üres fülkét magamra zárva azt a vécé fedelére pakolom ki a szatyorba tett ruhaneműket, amiknek meg annyi színvariációja tárul elém.

-Mik ezek? Régi android egyenruhák, honnan szedte ezeket?

Előhúzok egy nem nagyon feltűnő háztartási egyenruhát, ami eléggé meg is tetszik, de isten ments, hogy nap mint nap hordjak egy ilyet.
Megakad a szemem egy szép királykék kabátkán is, tudom azt mondta hogy ne legyen feltűnő de akkor miért tette ide.
Azt is magamra öltve a többit elrejtem a takarító részlegnél, reménykedve abban nem tűnik fel senkinek az ilyen hosszú tartózkodásom a mellékhelyiségben. Körül kémlelve észrevétlenül próbálok eljutni a kijárathoz. Már épp megérinteném a kilincs fémes markolatát de utamba áll egy bizonyos ember.

-Óh egy új modell, vagy már robotnak képzeled magad? - sanda vigyorral méreget Reed miközben belekortyol gözölgő kávéjába.

-Haha nagyon vicces Gavin.. Jut eszembe nem úgy volt hogy felmondasz vagy meg gondoltad magad? - vetem neki oda terelve a témát.
-Nem, csak ez a konzervdoboz hazáig követett és valami olyat zagyvált hogy parancsa van rá hogy folyamatosan a nyakamba lógjon... - néz az asztaluknál szobrozó Ninesre.

Itt az esélyem, nyitnám az ajtót viszont gyorsabb mint én és elkapja a karom erősen megszorítva azt mitől felszisszenek.

-Hová ilyen sietősen, hiszen a munkaidő még nem telt le, szöszi.
-Engedd el!