A Védelmező

12. rész Kérdésekre válaszolva

Egy puha és meleg lény fészkelődésére ébredek. Sumo befészkelte magát mellém elöző este. Körbenézek még senki sincs ébren rajtunk kívül. A felkelő nap első sugara betölti a kis teret, minden egyes apró részletet megvilágítva. Felülve szemlélem a körülöttem ébredező teret, a hatalmas kutya pedig kölyökként bújik hozzám simogatásért könyörögve.

- Jó reggelt Sumo. - halk vakkantással üdvözöl és megnyalja a kezem.
-Pont olyan vagy mint az én kutyám bár ő sokkal kisebb volt nálad, ő is imádta ha kényesztetik.

Megvakarom a hátát ő pedig hasra fordul mintha csak azt kérné hogy ott folytassam tovább.
Nem is veszem észre a halk lépteket amik közelednek hozzám.

- Ti már fent is vagytok, azt hittem az emberek szeretnek sokáig aludni. - szemlél minket Connor a háttérben az ajtófélfának támaszkodva.

Megijedve kicsit a hirtelen hangtól megrezzenek de nem hagyom annyiban a gúnyolódását.

- Te sosem pihensz, tisztára mint egy éjszakai bagoly. - kuncogok.
- De szoktam, van alvó mód a programokban. Ilyenkor frissítem a memóriám vagy törlöm a felesleges fájlokat, vírus védelmet futtatok...-csak pislogok a kijelentései hallatán.
- Mindegy is, hogy aludtál? -rázza meg a fejét azután közelebb lép hozzám.
- Egész jól. - nézek a kanapéra.
- És.. még mindig vannak rémálmaid? - sárgára vált a ledje amint felteszi ezt a kérdést.
-Mostmár nincsenek, vagy csak ritkán fordul elő. - jutatja eszembe.

Biztos jelentenek valamit, oka van enek is ahogy mindennek. De miért most történnek ezek, talán köze van hogy újra találkoztam Connorral. Vagy csak a sors keze, megint miket beszélek.

- Vivien? - zökkent ki a gondolataim sokaságából.

Rámosolygok hogy tudassam vele minden rendben.

- Megyek csinálok valami reggelit. - mutat a konyha felé araszolva.
- Várj segítek. - felkapok egy tegnap el pakolt ruhám majd a fürdőbe megyek.

Felrakom a jelvényem amit mindig magamnál tartok. Kicsit fura érzés még mindig, hogy rajtam van de kezdem megszokni. Neszeket hallok a konyha irányába tartani, biztosan felébrett a hadnagy is. Kilépek ám megtorpanok valami felkelti a figyelmem gyorsan a fal mellé húzódom.

-Remélem jobban vagy mint tegnap?
-Jó reggelt, igen már jobban.

Hallom ahogy a hadnagy kihúzza a széket aztán helyet foglal.

- Na és hogy fogadta Vivien a hírt? - rólam beszélgetnek.
- Kiborult, nehezen, aztán bocsánatot is kért, bár inkább nekem kellett volna. Biztos szégyellte vagy az is lehet hogy megbántottam. - Connor kicsit zavart lesz.
- Hát fiam nem egyszerű ez a dolog, a szerelem fura dolgokra képes. Viszont.. ha tényleg ezt érzed ne add fel. - bíztatja hátra dőlve a székében.

Belépek a konyhába, úgy mintha semmit sem hallottam volna az egészből.

- Jó reggelt. - köszönt a hadnagy kitörő örömmel.

Connor mikor észreveszi hogy vissza jöttem még zavartabb lesz mint volt.
Leülök az asztalhoz mert már látom gyorsabban elkészült mint én, ő pedig tálalja a reggelit.

- Tessék Hank a kávé. - nyújtja neki a bögrét.
- Connor, mondtam már hogy nem kell ezt csinálnod. -mordul fel.
-Tudom, de örömből teszem. - ül le ő is.
-Mit mondtál hova megyünk ma? - kérdezi miközben belekortyol a kávéjába.
-Mr Kamskihez, hátha ő többet tud elmondani erről a dologról és a pendreivról. - fejti ki a társam.
- Az egy elmeroggyant, egyedül él az androidjaival már évek óta. - áll meg a regelivel egy pillanatra.