A Védelmező

21. rész Visszatérés Jerichoba

Jericho nem változott sokat mióta utoljára itt jártam, ugyan olyan sötét és nyirkos hely maradt mint akkor. Nem nőtt a szívemhez most sem.
Scarlet rendbe hozta Connor karját, Liza és Mathias bevetésre mentek valamilyen különleges szállítmány érdekében. Ian pedig azt mondta van egy kis dolga úgyhogy egy két napig távol lesz, így csak mi hárman maradtunk legalábbis eddig úgy tűnt.

-Scarlet már azt hittem sosem látlak viszont. -egy mélyebb hang a távolból, kétségbeesetten szólítja a velem szemben álló nőt.
-Boris? Boris!

Ezek szerint ismerhetik egymást, mert ahogy találkoznak rögtön egymás nyakába borulnak.
A sötétbőrü férfi mögött megpillantok még valakit, egy fiatalabb fiút akinek a pillantása megakad rajtunk.

-Scarlet ők kik? - jönnek vissza hozzánk.
-Derek, Boris, ők Vivien és Connor. - mutat ránk széles mosollyal az arcán.
-Örvendek a találkozásnak. - ráz kezet velem majd a partneremmel a fekete férfi.
-Ti is androidok vagytok, vagy csak én vagyok az egyedüli ember ebben a pórfészekben? - teszi fel a kérdést Derek, miközben jobban szemügyre vesz minket.

Scarlet habozva, elmondja hogy én csak félig vagyok ember a társam pedig az RK800-as android.

-Az RK800-as, hisz azt nem pont a deviánsok elkapására tervezték, miért lenne pont a másik oldalon, ha csak... - gyanakvóan felhúzza a szemöldökét aztán elengedi mintha mi sem történt volna.

Lehet nem kellene megbíznunk benne, meglátjuk ki rejlik pontosan a maszk mögött. Bár abban igaza van hogy nem barátkozni hanem lebuktatni akarjuk a bandát és ki szabadítani az elfogott személyt, ha persze erre gondolt. De azóta változott egy és más. Megszerettem őket, nem szeretném ha deaktiválnák őket az én hibámból, és szerintem társam sem vélekedik efelől másképp.

-Gyertek mutatok valamit. - int felénk, mi követjük a rozoga vas lépcsőn lefele egy rendkívüli nagy terembe.
-Ian nem tud róla hogy én már felfedeztem ezt a kis rejtekhelyét, de most már nem csak az én titkom.

Egy rakás deaktivált android meg egy csomó fegyverrel teli doboz mindenhol. Nem tudom mire készül Ian viszont nagyon rossz előérzetem van.

-Nagyszerű, kiszabadítja a még fogságban lévő gépeket és ide hozza öket. - örvendezik.
-Derek nem hinném hogy csak ez áll a háttér mögött. - lép hozzá Connor, gyengén megérintve vállát.

Eltűnődik mondatain, hírtelen eszébe jut valami majd arra kér minket hogy ismét kövessük.

-Egyszer láttam hogy egy videót vett fel, egy sötét bőrü androiddal, olyan volt mintha irányította volna. - a kamera álványnál megtorpan.
-Itt, pont ezen a helyen.

A kamera már nincs itt, ám szembetűnik egy piros pendrive ami a földön hever. Hasonlít arra amit Nines használt csak hogy ezen egy kék led karika képe díszeleg.

-Lehet hogy ezzel a pendriveval irányította és az is lehet hogy köze van Nineshez is.
-Akkor nem Amanda állt a háttérben, Ian irányította őt is, kényszerítve hogy ölje meg azokat az ártatlan embereket és androidokat, felhajtást kelletve ezzel.

Csodálkozik a társam miközben próbálja aktiválni az itt tartott androidok nagy részét, mind hiába.
A padlón vérnyomokat találok még nem tüntek el. Fel a falra vezetnek de itt már nem látok semmit ezért bevetem a szkennelést, egy idézetet találok.

"Van bennem valami, ami tudja, hogy több vagyok, mint amit mondanak. Életben vagyok, és ezt már nem veheti tőlem el senki..."

-Connor, ki írhatta ezt ide?-ő is le szkenneli a falat, megállva mellettem.
-Egy android, ismerős ez a gondolat menet.-fut végig a szeme a feliratokon.
-Gyertek gyorsan! - Derek hangja visszhangzik élesen a terem falairól, egy ajtónál áll, épp a zárral bajlódva.
-Mi az, mit találtál? - kérdezem kíváncsian.
-Az ajtó mögött van valaki. Hallottam hogy szólt hozzám.
-Álljatok félre megpróbálok bejutni. - hátrébb álúnk, egy rugástól meg adja magát a rozsdás ajtó, Connor belép mi szorosan a nyomába szegődünk.