A Védelmező

16. rész Váratlan vendég

-Kedvesem ébredj, indulhatunk? - egy lágy hang ébreszt, hunyorogva kinyitom a szemem.

Connor áll az ágyam előtt egy bőrönddel a kezében, türelmesen várva rám. Felküzködve magam, rápillantok a telefonomra hogy megtudjam mennyi az idő.
9:37 elfogok késni a munkából ha továbbra is itt maradok, úgyhogy sietősen elkergetem az álmot fáradtt szemeimből.
Kipatanok az ágyból ám a lábam megtorpanásra kényszerít. Nehezen tudom megmozdítani mintha csak egy darab fa lenne. Próbálok lépni de így csak azt érem el hogy elveszítsem az egyensúlyom amit társam akadályoz meg leültetve az ágy szélére.

-Ne olyan hevesen. - tekint rajtam végig aggódva.
-A lábad még nem teljesen javult meg.

Egy gyors ellenőrzést végzek a rendszeremben, igaza van minimális hibát észlel.

-És mi van ha valaki észreveszi az örsön, mit mondjak nekik? - tekintek idegesen a végtagomra.

Tenyerét a vállamra helyezi.

-Nem aggódj ez csak átmeneti, idővel rendbe jön.

Szavaival önbizalmat önt belém.

-De most odakint megvárlak. - azzal a kimegy, még egy utolsó pillanatással utal az ágy szélén lévő ruhákra.

Gyorsan átöltözöm, hogy ne kelljen sokat várnia rám. Felkapom a halvány zöld hosszú ujjút és a szürke farmert. Még egyszer körbenézek a fehér szobában. Végre itt hagyhatom ezt a helyet bár a tegnapi meg a mai emlékeimen kívül nincs róla sok. Kicsit bicegve eljutok az ajtóig, megfogom a kilincset majd kilépek rajta. A társam segítő jobbot nyújva lassan de biztosan elérjük a parkolót, meglepő látvány fogad.

-Ez egy új járőrautó?
-Igen, talán nem tetszik? - érdeklődik.
-Nem dehogy is, ez fantasztikus! - kiáltok fel vidáman össze csapva tenyerem.
-Hát akkor ne csak álljunk itt. - terel a járműhöz.

Beszálok Connor pedig bepakol a csomagtartóba.
A belső tér teljesen modern, holografikus műszerfal, automata kormány. Be lehet állítani kézi vezérlésére is, a sebességváltó helyén pedig egy kézjel van.
Közben partnerem is vissza tér mellém, észreveszi hogy gyönyörködöm az autóban és furcsálva nem értem hova tűnt a sebváltó karocska.

-Ez az egyik újítás, a gondolataidal szabályozhatod a sebességet.
-A gondolataimmal?

Azt meg hogy?

-Mindjárt meg is mutatom. - a tenyerét a jelre helyezi.

Beindul a motor de semmi hangja nincs, teljesen csendes. A szemeiből olyan magabiztosság tükrözödik mintha csak egy embert látnék. Bekapcsolja a szirénát aztán az örs felé indulunk el.

-A szirénák saját kedvünk szerinti használata nem szabályellenes? - okoskodom miközben haladunk az úttesten.
-Nem ha nem tudja meg senki. - nevet fel.

Sosem láttam ilyen jókedvűnek, ám örülök neki.
Pár perc múlva le is parkolunk majd kiszállunk a rég nem látott épület előtt. Ahogy az ajtó fele sétálunk szemet szúr egy apró érme Connor ujjai között. Hihetetlen tükröket produkál vele, ámulatba ejtő gyorsasággal pörgetve.

-Connor mióta tudsz ilyet? - követem kíváncsian az érmét.
-Milyet, ja ez. - áll meg.
-Hát öszintén, nem tudom, régóta meg
van már, ha szeretnéd megtaníthatom majd neked. - helyeselve bologatok.

Előzékenyen kinyitja nekem az ajtót majd előre enged. Odabent teljes homály, a társam is meglepődik ezen.

-Maradj mögöttem. - suttogja.