A Védelmező

3. rész Ideges készülődés

Beep Beep...
Lassan kinyitom a szemem és ki nyomom az ébresztőt.

Reggel 7:30.

Érzem ahogy a napsugarak lassan felmelegítik a bőröm. Nem a legpihentetőbb alváson estem át viszont kényelmesebb volt mint egy ülésen tölteni az éjszakát.
A találkozóig még úgy is van időm ezért úgy döntök hogy bevásárolok és felhívom a barátnőmet hogy jöjjön át mivel ő is itt lakik. Elmehetnénk ruhát venni, mert nem lesz mit felvennem este. Azért még is egy találkozóról van szó. Nem akarok azokba az elnyűtt vénségekbe megjelenni.
Felkelek nagy nyújtozkodások közepette. Kinyitom a ruhásszekrényt, kiválasztva egy kék pólót és egy farmert beléjük bújok.
Céltudatosan a konyhába lépdelve, összedobok magamnak valami reggelit az utamból maradtt maradékokból, aztán megmosom a fogaim. Ezt követően magamra húzok egy vékonyabb pulcsit mert még hüvös van odakint. Bezárom az ajtót és útba veszem a hozzám lekőzelebb eső boltot. Emlékszem mikor még itt laktunk midig oda jártam a szüleimmel ha szükségünk volt valamire.
Kedves kis hely a számomra. Gyermek korom egyik szép emlékei közé tartozik amik meg maradtak persze.

Bemegyek, sietősen összekapkodom ami kell azonban így is elreppen egy óra.
A kasszához viszem a dolgokat, hamar előhúzom a bankártyám hogy füzetni tudjak.
Táskákkal teli kezekkel vissza felé, hallgatom a madarak kellemes énekét.
A város nyugodtabb részén lakom úgy hogy itt ezt is élvezhetem pont mint a kis vidéki házunknál.
Hazaérve, kipakolom amit vettem és felhívom a barátnőmet. Nem várat sokáig.

-Szia, akkor tudnánk találkozni?
- Persze egy fél óra és ott vagyok.
- Rendben.- nyugottan teszem le, minden az elképzeléseim szerint halad.

Addig leűlök olvasni kicsit, hogy elüssem valamivel az időt amíg várok de elnyom az álom.
Ismét az égő házban találom magam.
Minden hajszál pontosan úgy történik mint szokott ám valami hirtelen belémhasít.
Tudom már honnan ismerem Connort, akkor is ott volt.
Egy éles és izgatott kopogás térít magamhoz.

Ilyen sokáig aludtam?

Felállok és az ajtóhoz sietek, az illető a nyakamba ugrik örömében.

- De régen nem láttalak, annyira hiányoztál!
- Te is nekem- örülök hogy itt van de mégis....
- Mond csak mi van veled, olyan fehér vagy. -méreget aggódva.
- Rájöttem honnan ismerem Connort.

Nagyot sóhajtva belekezdek.

- Tudod ami négy éve történt, azóta kísértenek az álmok és ő is szerepel bennük. Először azt hittem, hogy nem igaz, csak egy álom, de ezek szerint valós, nem valami rém képzelgések.

Pár percig csendben áll vissza emlékezve arra a szörnyű napra, közben behívom.

- Azt hittem nem éled túl.

Lehajtja a fejét, nagy levegőt vesz és folytatja.

- Én ki tudtam menekülni de te bent ragadtál. Mind végig azt hittem mögöttem vagy de a sűrű füst elszakított minket. Amint észbe kaptam azonnal hívtam a tűzoltókat és a szüleidet. Elmontam a történteket, hogy hangokat hallottunk. Egy alak tünt fel a semmiből és felgyújtotta a házat. Mintha csak szándékosan tette volna. Ekkor megérkezett a rendőrség is gyújtogatás gyanúja miatt.

Próbálom feldolgozni a hallottakat mert ezekre nem is emlékszem.

- Egy autó ált meg a házatok előtt, egy idős úr és egy fiatal férfi szállt ki belőle. Az idősebb a szüleidhez lépett és bemutatkozott.

- Üdvözlöm önöket Hank Anderson vagyok ő pedig itt a társam Connor. A Detroit Rendőrségtől jöttünk, minket küldtek az eset miatt.

A szüleid elmonták az általam látott meg a tűzoltók által felmért dolgokat én viszont nem bírtam tovább magamban tartani, tétlennek lenni.