A Védelmező

7. rész Az igazság pillanata

A lépteim gyorsítom. Észre sem veszem hogy egyre gyorsabban haladok az utcán az örs felé. Muszáj megtudnom az igazat a gyanúsított androiddal kapcsolatban. Nem hiszem hogy ő tette mert semmilyen nyomot nem találtunk rá tegnap.
Egy két utcányira vagyok már csak mikor megszólít valaki.

-Helló szöszi, nincs cigid? - Gavin az sietve utolér.

Már csak te hiányztál.

-Úgy nézek én ki mint aki dohányzik?- értetlenkedve nézek rá.
- Neeem de jut eszembe hol a műanyag robot haverod?
-Gondolom az örsön, miért érdekel ez téged annyira?
- Csak mert mióta hozzájuk lettél beosztva lesem veszi rólad a szemét és miután elmész csak rólad beszél.

Ezt csak azért mondja hogy idegesíteni. Biztosra veszem.

-Ő csak egy nyomózó android, jobban mondva társam. Nincs köztünk semmi.
-Biztosan beléd habarodott. - folytatja tovább.
-Nem érezhet! - vágom neki oda már feszülten.
- Én nem úgy vettem észre. - egy grimasszal az arcán bemegy az örs ajtaján.
-Úh néha meg tudnám... már itt is vagyok? - pillantok fel a homlokzaton díszelgő feliratra.

Nem ez most a legfontosabb, sietnem kell mert különben más fogja kihallgatni a gyanúsítottat.
Ezzel berontok az ajtón a kihallgató szoba felé tartva, a lábaim már megint gyorsabbak mint én. A hadnagy és társam már bent vannak mikor beérek és nagy örömömre Gavin is.

-Szöszi régen találkoztunk! Van itt valaki aki igazán várt téged. -kiált nekem mikor megint találkozunk.

A partnerem közbe vág gúgyos megjegyzéseibe, hála az égnek.

- Jó reggelt, épp időben.-elindul a kihallgatószoba irányába.
-Na már turbékolnak is és ez....
-nem folytatja tovább sérelmeit mert Hank szúrós tekintete beléfojtja a szót.
- Most fogjuk kihallgatni újra az St 200-as modellt, ha most sem mond semmit...
- Én szeretném kihalgatni!! - tör ki belőlem hirtelen de amikor észre veszem, hogy minden meglepett szempár rám szegeződnek. Idegesen próbálom meghúzni magam.

- Biztos benne Ms Wheit? - néz rám Hank kicsit bizonytalanul felhúzott szemöldökkel, őszes hajtincsei alól.
- Igen hadnagy.- válaszolom bizonytalanul.
- Na erre kíváncsi leszek! - néz utánam Reed alaposan méregetve.

Megpróbálok nem foglalkozni vele a másik részbe sétálva közben.

- Erre még szükséged lehet. - Connor a kezembe nyom egy mappát, a gyanúsított adataival.

Belépek, már bent van az android. Magába mélyedve a kezei megbilincselve emellett még a ruhái is ugyanazok, látszikanak a kék és piros vérfoltok.

Legalább annyit tehettek volna érte hogy ne ebben az öltözékben sínylődjön egész nap.

Leülök vele szemben. Még mindig nem mutat érdeklődést irányomba.

-Vivien Wheit vagyok, kérlek mond el mi történt a tegnap előtti estén. Ki ölhette meg Adams Lautnernt. - erre már felnéz.
- Hogy hogy nem a RK800-ast küldték be? - kérdezi tőlem csodálkozva.
- Én szerettelek volna kihallgatni, én vagyok az akivel két nappal ezelőtt találkoztál.
- Igen emlékszem rád, de te nem is vagy android. - méreget a szemeivel alaposan.
- Nem viszont segítek neked bebizonyítani az ártatlanságod ha te is segítesz nekem.

Nem szól semmit, ezért megnézem a mappát amiben az adatai vannak. Átolvasom és ekkor megvan hogyan tudnám szóra bírni.
A kislány neve Emma, ő az akit a szekrényben találtunk meg elrejtve.

- Emmával szoros kötődés van köztetek, igaz? - a ledje sárgára vált amint említem az általa szeretett kislány nevét.
- Honnan ismered, mond hogy jól van! - emeli fel a hangját majd felpattan székéből.
- Kérlek nyugodj, meg elmondok mindent ha te is elmondod amit tudni szeretnék. - nézek bele a kéken vilogó szemébe.