A Védelmező

8. rész Esős nyomozás

Elég korán bent vagyok már az örsön. Esős napra ébred a város, mindent elepnek a tócsák és az esőcseppek hevesen verődnek az asztalom mellett lévő ablakhoz. Még senki nem ért ide a kapitányon meg egy két rendőr kollégámon kívül.

Vajon hol lehet a hadnagy és Connor?Lehet hogy dugóba keveredtek idefele vagy Hank elaludtt és Connor nem győzi felkelteni.

Hirtelen egy villámcsapás riaszt fel. Rápillantok az asztalon maradt aktára, az RK900-as adatai szerepelnek benne.

Biztos ezért hívta tegnap a hadnagy...

Az első gyilkosság helyszíne meg egy újabb, ott emberi áldozat nincs csak android viszont olyan rossz állapotban találták meg hogy semmilyen információt nem tudtak kiszedni belőle.
Víztől tocsogó léptek hangja üti meg a fülem amik egyre közelednek.

-Jó reggelt. - partnerem áll meg az asztal mellett csurom vizesen.

Mögötte a magában szitkozódó hadnagy. Látom az arckifejezéséről, hogy nem jól indult ez a napja.

-Ne haragudj hogy megvárakoztattunk, az őszi szeszélyes idő, kiszámíthatatlan.
- És még az a rohadt autó sem akart elindulni ezért egészen idáig gyalogolnunk kellett. - mondja ezt Hank még mindig ingerülten.

Most először láttom és hallom ilyen dühösnek. Connor lopva rám pillant, látja hogy a 900-as mappáját olvasgattam épp.

- Na, jutottál valamire az ügyben?
- Nem sokra csak hogy a legtöbb áldozata android. -rázom meg a fejem.

Miért támad meg ártatlan androidokat, aztán minek hozzá a pendrive. Talán élvezettel tölti el a gyilkolás és hogy látja társait szenvedni, vagy csak egy vírus amitől nem tud meszabadúlni.

- Vagy talán egy vírusról van szó ami csak ezt a modellt fertőzi meg. - elgondolkodva tekintek rá.
- De akkor engem miért nem fertőzőtt meg?
- Mivel te egy régebbi modell vagy még hozzá régen deviánsvadász is, talán benne még megmaradtt ez a késztetés hogy elkapja a deviánsokat.

Látom aggasztja a dolog de egyetért gondolatmenetemmel.

- Mivel majdnem minden android deviáns ezért nem tud külünbséget tenni.

Elkezd sárgán villogni a ledje.

- Értesítést kaptunk, láttak egy fehér ruhás androidot egy elhagyott romos ház környékén innen úgy fél órányira.
-Ő lesz az. - csapom le hangosan a mappákat az asztalra izgatottan kiugorva gurulós székemből.

Elindulunk a kijárat felé de észre vesszük hogy csak ketten vagyunk. Az ősz szakállú férfi minden erején azon van hogy elázott ruháit a radiátorra kiterítve megszárítsa azokat, és meghült kézfejeit is.

- Hadnagy őn nem jön velünk? - kérdem aggódva.
- Nem inkább most itt maradok intézni a papírokat meg ilyesmi.
Menjetek csak nélkülem. - int a levegőbe.
- Biztos Hank?
- Igen, igen csak menjetek már mielőtt megszökik!

Connor bólint majd megfogja a vállam.

- Nem szereti az ilyen viharos napokat. ..Te biztosan velem akarsz jönni?- érdeklődik.

A frusztráltsága csak úgy bele hasít a levegőbe.

-Te féltesz engem?
-Én nem csak... - zavartan kapja el rólam szemeit.

Némán lépünk ki az ajtón. Még mindig zuhog és egyre erőteljesebben teszi mindezt de társamat látszólag ez nem zavarja. Ellenben engem nagyon is, nincs kedvem úgy járni mint Hank.