Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XXVIII. Fejezet

-Rendben, maradjunk. Egy feltétellel.

-Mi lenne az?-mindketten tudtuk, hogy az eredeti kérdésre azonnal igent fogok mondani, de ha csak a látszat kedvéért is, legyen valami tétje ennek az egésznek, játszunk egy kicsit.

-Dobogós leszel vasárnap. Ha így lesz, maradok, ha nem, akkor megyek haza hétfő reggel.

-Tudod, hogy ez nem csak tőlem függ, ugye?-kicsit játssza a sértődöttet, de vette a lapot.

-Mik is voltak a szalagcímek, amikor bejelentette a Ferrari tavaly, hogy idén náluk versenyzel? Az utóbbi évek egyik legnagyobb tehetsége? A Ferrari következő bajnoka? Vagy rosszul emlékszem?

-A tűzzel játszol Kislány, nem félsz, hogy megégeted magad?-közben még közelebb húz magához. Arcunkat alig pár centi választja el egymástól.

-Úgy nézek ki, mint aki fél?

-Charles, gyere légy szíves, még meg kell beszélnünk a...bocsánat, nem akartam zavarni-Mia amilyen gyorsan nyitotta ki az ajtót, olyan hamar be is csukta, mi pedig olyan hirtelenséggel váltunk szét, ahogy csak tudtunk.

-Oké, nem csinálhatjuk ezt az egész hétvégén. Ki tud erről az egészről? Mia és Andrea tudnak mindent, te kinek mondtad el?

Közben megvilágosodtam, hogy azért nem kérdezett Mia semmit ezzel kapcsolatban, mert Charles mindent megosztott vele. Lehet jobb is így. Jut eszembe, még meg sem köszöntem neki, hogy megmentette a hátsómat a múlt héten. Ezt mindenképpen be kell pótolnom.

-Camille-nek el kellett mondanom, Ő hívott péntek reggel a cikk miatt. Illetve Apa tudja, de szerintem miatta nem kell aggódnunk.

-Oké, ezek közül mindenki velünk van, ha úgy vesszük. Szerintem akkor járunk a legjobban, ha nem viselkedünk máshogyan egymással, mint eddig. Én nem beszélek erről a sajtóval, más pedig nem szokott nyilatkozni. Esetleg még Aldo...

-Őt majd én lerendezem, ne is törődj vele-szép is lenne, ha valaki mást küldenék magam helyett a saját apámhoz.

-Rendben, akkor ennyi. Nézd, tudom, hogy ez most nem egyszerű neked sem. Nyilván sokan látták a cikket, és érdekli őket, hogy mi van velünk. De ne törődj velük. Csak még egy pár napot bírjunk ki, utána minden rendeződik.

Mia kopog az üvegen keresztül, most már tényleg mennie kell.

-Minden rendben lesz, ígérem!-arcon puszil, én pedig Apa keresésére indulok. Ötletem sincs, merre keressem épületen belül.

-Jock, nem láttad Apát valahol?-éppen akkor jön le az emeletről.

-A mérnöki szobában van, de szerintem nyugodtan menj be hozzá. –kedves, barátságos a mosolya, mint mindig. Charles eddig elért sikereiben pedig vitathatatlan szerepe van.

Kopogok, de választ sem várva azonnal benyitok.

-Bárki is vagy, csak ha fontos!

-A lányodra van egy perced?-lehet tényleg nagyon rosszkor jöttem?

-Victoria, gyere nyugodtan, ezek Rád soha nem vonatkoznak.-leülök mellé, és látom, hogy a számomra teljesen érthetetlen saját fejlesztésű CFD programban dolgozik. Erre a hétvégére új első szárnyakat hoztunk, gondolom, az előzetes méréseket vizsgálja még mindig. Valamennyi szakmaiság azért ragadt rám az évek alatt szerencsére.

-Szívességet szeretnék tőled kérni, Apa-kezdek zavarba jönni, pedig nagyon ritkán szoktam, amikor vele beszélek.

-Ez érdekesen hangzik, miről lenne szó?-abbahagyja, amit csinál, és immáron teljesen felém fordul. Nagyon jól esik ismét, hogy ha csak egy pár percre is, de engem választ a munkája helyett.