Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

VIII. Fejezet

Vasárnap kora délelőtt van, éppen Camille-el beszélek. Pontosan másfél nappal vagyunk a pofozkodás után.

-Hogy mit csináltál? Hogy Te Charles-t...MI?-szerintem azt sem tudja, hogy mit akar kérdezni.

-Felpofoztam Cam, nincs ezen mit szépíteni.

-És mit szólt hozzá? Mármint hogyan reagált? És a többi ember az üzletben? Apád?

-Lassabban, annyi kérdést teszel fel, hogy a felét máris elfelejtettem-kuncogtam bele a telefonba. –Charles egyébként számomra váratlanul, egész jól viselte. Természetesen nem hazudtolta meg önmagát, azt mondta, addig nem nyugszik, ameddig élesben ki nem próbáljuk, hogy valóban ilyen tüzes vagyok-e.

Itt már égett a fejem pusztán csak attól, hogy virágnyelven beszélek arról, hogy Én és Charles egyszer majd...na, értitek.

-Amúgy zárás előtt voltunk, szóval rajtunk kívül maximum a biztonsági kamerák láthatták a történteket.

-Az a szerencséd, hogy egy rajongója sem volt ott, ugye tudod? Ebből akár komolyabb probléma is lehetett volna, és valószínűleg a fotós karrierednek is tiszavirág élete lett volna a Ferrarinál.-korhol.

-Persze, tudom, és valahol már meg is bántam. De nagyon feldühített a viselkedése érted?

-A viselkedése, vagy az, amit mondott?

-Mire akarsz ezzel kilyukadni-egyenlőre nem értem a gondolatmenetét.

-Arra, hogy talán az a probléma, hogy egyébként nem semleges a számodra, és az ilyen beszólogatásai olyanok, mint olaj a tűzre...

-Úristen Camille, hogy gondolhatsz ilyet? Számomra semmi vonzó nincs benne. De ha még lenne is, ilyen viselkedéssel nem tudom, hogy kettesben 10 percet tudnánk-e együtt tölteni. –próbálok annyira meggyőző lenni, amennyire csak lehet.

-Jójó, megértettem, nem vonz a fiú-itt sóhajt egy hatalmasat.-engem bezzeg Michael annál inkább. Minden egyes nappal csak jobban akarom...Jut is eszembe: ugye jössz a barcelonai tesztre. Majdnem 3 hónapja nem láttalak, hiányzol.

-Te is nekem-szívem közben meg telik szeretettel-még nem tudom, erről nem tájékoztattak. A saját logikám szerint kellene, hogy menjek, de nem tudom. Ha lesz infóm, írni fogok.

Ezután még végighallgattam egy jó 10 perces monológot, hogy miért is lennének tökéletes pár Michael-el, majd mindketten mentünk a saját dolgunkra.

Amikor átmentem Anyáékhoz, Ő és Lucie éppen öltöztek.

-Készültök valahová?

-Sétálni megyünk Anyával-érkezett húgomtól a válasz-nem jössz velünk? Anya, ugye Vic is jöhet?

-Persze édesem, ha van kedve-itt Anya rám kacsintott, tudta, hogy úgysem tudok nemet mondani.

Utunk első fele csendesen telt, mindenki elvolt a saját gondolataival. Legnagyobb meglepetésemre Lucie sétánk elejétől fogta a kezemet, mostanában már nem szokta, mert elmondása szerint ő már nagy lány.

-Akkor most már Te is sokat fogsz repülni, mint Apa? –jött az első lényegre törő kérdés.

-Igen szívem, én is sokat repülök majd. De leszek itthon is, tudod erről már beszéltünk.-emlékeztetem.

-Tudom, nem felejtettem el, okos vagyok.

Anyával egymásra néztünk, majd mindketten felnevettünk. Gyermekszáj. Imádom a húgom.

Ahogy haladtunk előre, Luc pár lépéssel már előttünk járt. Csak a közeli parkba jöttünk, így hagytuk, hogy egy kicsit szabadabban mozogjon.

-Apád mondta, hogy volt egy kis összetűzésed az egyik pilótával.

-Igen-bólintok-az új fiúval, Charles Leclerc-nek hívják. Igazából nem történt semmi extra, csak a szokásos, miszerint csak Apa miatt kaptam meg az állást bla bla bla...

-Édesem, ezt meg kell tanulnod kezelni, különben csak ezen fog járni az eszed. Gondolj arra, hogy ez egy adu a kezedben-rám pillant, de szerintem látja rajtam, hogy nem teljesen értem, mire gondol.

-Azzal tudod a legjobban az orra alá dörgölni, hogy nincs igaza, hogy legjobb képességeid szerint végzed a munkádat. Értesz hozzá, jó vagy benne. Előbb utóbb majd el kell ezt ismernie. Akkor pedig Te leszel a győztes oldalon, és nem Ő.

Igazad lehet-gondolkodom hangosan-de látnod kellett volna azt a pimasz mosolyt az arcán. Mintha élvezte volna, hogy belém köthet. Egyszerűen nem értem.

-Mi van akkor, ha ez nem a nevednek szólt, hanem sokkal inkább neked, függetlenül attól, hogy hívnak.

-Ezzel most arra célzol, hogy tetszem Charlesnak?-hitetlenkedem-És így mutatja ki?

-Majd megtanulod, hogy a férfiak általában 6 éves korukban megállnak a szellemi fejlődésben, szóval határozottan lehet, igen-a mondat végén már mindketten nevettünk.

Ezt egyébként teljesen elképzelhetetlennek tartom, sokkal valószínűbb, hogy a személyisége ilyen, azért viselkedik így.

-Vic, mikor megyünk haza, éhes vagyok-jelenik meg Lucie a lábamnál.

-Már mehetünk is- válaszol helyettem Anya-Ugye eszel velünk?-néz rám.

-Persze, ez nem is volt kérdés.

Hazaérve gyorsan ledobtam a kabátot, majd láttam, hogy van egy olvasatlan emailem, ez állt benne:

Kedves Victoria!

Hétfőre szerveztük le a Ferrari Driver Academy tagjainak fotózását. Összesen 7 pilótáról van szó. Reggel 8-ra hívtam őket, de valamennyi csúszást kalkulálj bele kérlek. A ruháikról, és a helyről gondoskodtam, gyorsan átalakítottunk egy régi tárgyalót a gyárban, remélem, megfelel.

Az összes felszerelést, ami a rendelkezésünkre áll, bevitettem, de a biztonság kedvéért hozz Te is mindent, amire szükséged lehet. (A lámpákat kivéve, mert azokat nemrégen szereztük be)

Lesz egy gyakornokod is, aki majd pár futamra elkísér, vele is találkozol majd.

Ami talán lényegesebb, hogy végre mi is megismerkedhetünk személyesen, én már nagyon várom.

A többit majd hétfőn megbeszéljük.

Ha bármi kérdésed van, keress bátran!

További szép hétvégét!

S.

Sylvia Hoffer

Sajtószóvivő, Vezető PR Manager

Scuderia Ferrari

Sziasztok!

Szeretném Mindekinek megköszönni a vote-okat, és a kommenteket, nagyon örülök, hogy olvassátok, és hogy tetszik Nektek a story! :)