Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XVII. Fejezet

Miután felzaklatott állapotban elhagytam Charles szobáját, a folyosó végén összetalálkoztam Pietroval. Amennyire a sírástól tudtam normálisan beszélni, megkértem, hogy csinálja meg, azt, amit nekem kellett volna az előbb. Annyi tapintat volt benne, hogy nem kérdezte meg, miért kisírtak a szemeim.

Próbáltam legalább annyira összeszedni magam, hogy a többieknek se legyen egyértelmű, hogy problémáim vannak. Mia-n azonnal láttam, hogy leesett neki a dolog, de csak a hotelba visszaérve kérdezett rá:

-Elmondod, hogy mi a baj? Rossz rád nézni-ül le le mellém az ágyra.

-Összekaptunk Charles-al, de majd megoldódik-persze, úgy, hogy én gyötröm magam miatta még egy ideig, Ő pedig úgy tesz, mintha semmi nem történt volna.

-Pedig azt hittem kedvelitek egymást, érted...kicsit jobban, mint ahogy a munkatársaidat szokás.

-Ezt miből gondolod?

-Ugyan már Vic, csak rátok van írva. Nem azt kell nézni, hogy hogyan viselkedtek a másikkal, és hogyan beszéltek. Hanem azt, ahogy egymásra néztek. Charles minden pillantásából süt a vonzalom, amikor rád néz, a tiédről pedig ne is beszéljünk.

-Nem tudom, hogy mit látsz, Mia, de ez nem igaz. Az én részem semmiképpen, Charles-ról nem tudok nyilatkozni. Ne haragudj, de hosszú és fárasztó napom volt, szeretnék lefürödni és pihenni-talán a kelleténél nagyobb lendülettel csuktam be a fürdőszoba ajtaját.

A forró víz szinte égeti a bőrömet, amikor befekszem a kádba. Hallom, hogy csukódik az ajtó, Mia gondolom Fabio-hoz ment. Ő Charles egyik szerelője, és láthatóan nagyon jól kijönnek egymással.

Szerettem volna ismét kisírni magam, de elfogytak a könnyeim. Sírni akartam, mert megalázva éreztem magam, mert fájt, hogy pont Ő bántott meg ismét. Ő, aki többet jelent nekem, minden tette ellenére is, mint bárki az elmúlt években. Meg akarom menteni önmagától, segíteni akarok, megmutatni, hogy nincs egyedül ezen a világon. Nem tudom mi lesz a történetünk vége: ha nem próbálom meg, örök életemre bánni fogom, ha viszont nem sikerül, abba lehet, belepusztulok.

-Ez sokkal komolyabb, mint azt bármikor is gondoltam volna, Apa-talán furcsának tűnhet, hogy ezt pont neki mondom el, de mivel Ő az egyetlen aki lát minket együtt, és engem is ismer, úgy érzem, segítséget csak tőle kaphatok.

-Tudom, látom mindkettőtökön-közben a tervezőasztalánál áll, számol, rajzol, de tudom, hogy nem zavarom. Nem ez az első ilyen beszélgetésünk. Tini koromban is sokszor fordultam hozzá tanácsért.

-Ezek szerint Mia-nak igaza volt-Apa kérdő tekintete megtalálja az enyémet, ezért magyarázok tovább-Vasárnap rákérdezett, hogy mi a baj, akkor említette, hogy szerinte is van köztünk valami.

-Ezt az egész csapat így gondolja, aki látott együtt benneteket. Nézd-lerakja a kezében lévő eszközöket az asztalra-tudod jól, nagyon örültem volna, ha Nicoval egy pár lesztek. De belátom, hogy Ő még nem élte ki magát, Te pedig nem vágysz erre a kicsapongó életmódra. Ezt magadban kell eldöntened, hogy mit választasz: küzdesz kettőtökért, és lehet, hogy nyersz, azonban ha veszítesz, viseled a következményeket. Második lehetőség: hagyod az egészet, ami szintén nagyon nehéz lesz, de kevesebb kockázattal jár.

-Milyen kockázásról beszéltek?-Lucie jelenik meg az ajtóban, és mosolygásra késztet mindkettőnket. –Anya azt mondja, hogy kész a vacsi, gyertek enni, ha szeretnétek.

A kínai futamon szerencsére ismét Seb oldalán dolgozhattam, de így is éreztem a feszültséget a gyomromban, akárhányszor csak Charles boxa felé néztem. Direkt elkerültem minden lehetséges találkozást, ám amikor a folyosón találkoztunk, nem volt hová menekülöm.

-Victoria, állj meg kérlek-nem akartam, de a karom után kapott.

-Engedj el Charles-próbálom magam kiszabadítani, de nyilvánvalóan erősebb, mint én.

-Dehogy engedlek. Kérlek, nem bírom ezt tovább csinálni.

-Te nem bírod?-most először érzem azt, hogy szembe merek szállni vele-Szerinted nekem milyen érzés? Hogy mindenért engem hibáztatsz? Megaláztál, és nem az volt az első alkalom.

-Tudom, de meg kell értened, dühös voltam és...

-Nem érdekel Charles. Segíteni szerettem volna. De még az esélyt sem adtad meg erre. Helyette nekem estél, mintha bármiről is tehettem volna. Előbb kellett volna gondolkodnod, és utána beszélni.

Látom rajta, hogy kínban van. Nem kerülte el a figyelmem, hogy egyre közelebb jött hozzám. Hátrálnék, de ebben magakadályoz a fal. Hirtelen magához ölel, csakúgy, mint Bahrein-ben.

-Annyira sajnálom. Tudom, ez már a sokadik, de kérlek, meg kell bocsájtanod. Én...én csak azt akarom, hogy tiszta lappal induljunk.-közben a hátam simogatja, és nincs egyetlen ép gondolatom sem.

-Nézd...ez nem ilyen egyszerű. gondolkodom rajta. Mást nem tudok ígérni. De most mennem kell.

-Rendben, enged el, ám még mielőtt utamra indulnék, lejátszódik a szokásos filmes jelenet kettőnk között: mélyen a szemembe néz, hátrasimít egy tincset a hajamból, majd gyengéd csókot ad az arcomra. –Ha döntöttél, tudod, hol találsz meg.

A spontán öngyúlladás után mintha egy kő gördült volna le a szívemről, könnyedebbnek, és felszabadultabbnak éreztem magam. Természetesen adok neki még egy esélyt, ez gondolom nem is volt kérdés. Meg kell próbálnom. Aztán meglátjuk.

A futamon egyébként a Mercedes érinthetetlen volt: Lewis meggyőző fölénnyel vezetett végig Valteri előtt. A harmadik helyet sikerült Seb-nek megcsípnie, ugyanis Max nem tudta tartani vele a tempót. Leclerc-el el eltolt taktikával próbálkozott a csapat, nem jött be, így az 5. helyen zárt.

A 2 hét múlva rendezett bakui futamra nagy várakozással érkeztünk. Mint már említettem, Charles kedvencei az utcai pályák, így itt igazán otthon érezhette magát. Egész hétvégén nagyon motivált volt, minden mozdulatán, tettén, még a nézésén is látszódott, Ő ezt a hétvégét nagyon magáénak érzi.

A szombati időmérő második szakaszában azonban túl sok volt a tűz, és kevés a türelem, így a 16-

os rajtszámú Ferrari a 8-as kanyar gumifalában végezte. „Ostoba vagyok, bocs srácok. Ez az én hibám". Ennyit mondott csupán a rádión. Fájt a szívem miatta, tudtam, hogy mennyire szerette volna ezt a pole-t.

A futam végeredménye ugyanaz lett, mint a legutóbbié, annyi különbséggel, hogy most Bottas állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.

Úgy gondoltam, ráférne Chrles-re némi jó hír is, ezért gondoltam megosztom vele, mire is jutottam kettőnkkel kapcsolatban. A média szobából kilépve szembe találtam magam Andrea Ferrarival, aki a monacoi felkészítő edzője.

-Nem tudod, van Charles-nál valaki?

-Szinte biztos, hogy nincs, most jöttem ki tőle. Hozzá készülsz?

Hevesen bólogattam, és közben már azon agyaltam, hogy biztosan jó ötlet-e most bekopogni hozzá?

-Hát, felmehetsz, de semmi jóra ne számíts. Nagyon le van törve. Ez most tényleg az Ő hibája volt.

-Kösz, egy próbát megér-maximum ismét 3 nap folyamatos sírás vár rám.

Bekopogok, majd szinte azonnal jön is a válasz:

-Mia, adj még 10 percet kérlek.

-Victoria vagyok.

Azonnal az ajtó előtt terem, kinyitja, körbenéz a folyosón, mintha bármit is titkolnunk kellene.

Zöld szeme reménykedve csillog, amikor rám néz. Rámosolygom, szerintem már tudja a választ.

-Ez az utolsó esélyed Charles, komolyan mondom. Legközelebb nem lesz ilyen. –próbáltam volna komoly lenni, de amint leesett neki, hogy miért vagyok itt, azonnal megjelent az a bugyiszaggató komisz mosoly az arcán.

Azonnal a karjaiba zár, a mosolya pedig ragadós.