Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XX. Fejezet

Monte Carloban vagyunk, a szezon történelmi helyszínén megrendezett versenyén. Ez az a hely, ahol mindenki itt van aki számít.

Monacoban minden motorhome a kikötőben kap helyet, nagyjából ötperces sétára a boxutcától, az ideiglenes Rascasse híd túl oldalán. Jól látszanak innen a hajók a csillogó óceánon, és gyönyörű a kilátás a kikötőre néző, lakóházakkal és hotelekkel beépített hegyekre a hátuk mögött.

Itt semmi sem olyan, mint a többi helyszínen. Minden olyan más...és annyira, nem is találok rá jó szót. Olyan magasztos. Árad mindenhonnan a luxus, a pénz, a csillogás, az egyediség, amit az elit sugároz magából. 16-17 éves srácok és lányok ülnek olyan felső luxuskategóriás autókban, amikre nekem akkor sem lenne pénzem, ha a hátralévő életemben a fizetésemből egy forintot sem költenék.

Még a megérkezésünk előtt elkértem Miatól Charles várható menetrendjét, hogy mire számítsak. Ahogy átfutottam a programtervet, kikövetkeztettem, hogy semmi jóra. Egy interjú itt, egy sajtó megjelenés ott, külön programot szentelnek a speciálisan erre a futamra terveztetett sisakjának. Jóságos ég!!! Nem gondoltam volna,hogy ekkora sztár lett a hazájában a Ferrarinak köszönhetően.

Csütörtök délután van, utolsó előtti interjú, most a helyi tv-nek, utána a sisak-ceremónia, és megvagyunk. Aminek meg mondom őszintén, nagyon örültem. Elfáradtam. Nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Kb 5 perc múlva indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni, Charles sehol. Leggyorsabb lépteimmel átvágtatok a home-on, a hátsó bejáratnál pillantom meg, egy számomra ismeretlen, fiatal szőke sráccal beszélget.

Átöltözött, a piros csapatpóló mellé most egy fekete-sötétkék térdnadrágot visel, ebben a szín összeállításban olyan, mint Pókember.

-Sziasztok, nem akarok zavarni, de Charles, indulnunk kell.

-Persze, bocs. Bemutatom az öcsémet, Arthur Leclerc.

Ránézek, és ekkor veszem észre csak, hogy kiköpött mása a bátyjának. Annyi különbséggel, hogy fehérebb a bőre, szőke a haja, és egy kicsit erősebb a testalkata.

-Nagyon örülök, Victoria Costa.

-Arthur vagyok, én is örülök, hogy megismerhetlek, Charles már sokat mesélt rólad. Hallod tesó-fordul vissza a bátyjához-tényleg így akarsz menni? ebben a szettben olyan vagy mint Pókember. Hálóvető nincs valahol a kezed környékén?

-Tényleg ennyire rosszul festek?-most tőlem várja a választ.

Hááát, nekem is ez jutott eszembe. Valami egyszínű nadrág jobb lett volna.

-Látod, igazam van. Maguire, Garfield, vagy Holland?

Hát mit ne mondjak, itt azért leesett az állam. Arthur éppen arra kíváncsi, hogy a 3 színész közül ki játszotta a legjobban a házak között ugráló fiatal szuperhőst.

-Nyugi, nem baj, ha nem tudod a....

-Holland. Egyértelmű. Vicc, amit a Sony művelt a 2 Csodálatos filmmel. Kész szerencse, hogy a Marvel visszavette a jogokat, Tom tökéletes választás volt.

Itt 10 másodperc merev csönd következett. Charles azt sem tudta szerintem, hogy miről beszélünk, Arthurt pedig láthatóan meglepte a válaszom.

-Hé Charles, maradhat a kis csaj-folytatja immár franciául- ha tényleg akarsz tőle valamit, akkor szedd össze magad, vagy Hulkenberg tényleg lecsapja a kezedről. Elvégre Ő Hulk, a szuperhős, érted.

Az erőltetett, senki számára nem vicces poén után úgy döntöttem, ideje megcsillogtatni francia tudásomat.

-Örülök, hogy ilyen mélyen elemzitek az életemet, de most már induljunk, vagy tényleg el fogunk késni, gyere Charles.