Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

VII. Fejezet

Az eset után nem sokkal Apa meg is érkezett, azonnal látta rajtam, hogy valami nem stimmel.

-Minden rendben, feldúltnak látszol...

-Persze, hogyne lenne-remélem elég szarkasztikus volt a hangsúlyom.-Leszámítva, hogy Charles cseppet sem burkoltan a fejemhez vágta, hogy csak a nevem miatt kaptam meg az állást.

-Ohh, igen-bólint, majd folytatja-Charlesnak elég egyedi a stílusa. Mondanám, hogy még fiatal, és majd az idő múlásával érettebb lesz, de 3 évvel idősebb, mint Te. Azt azonban hozzá kell tenni-tart egy kis szünetet, majd folytatja-hogy jó munkát végzett eddig. Nagyon hasznosak a visszajelzései az autóval kapcsolatban, világos, hogy milyen változásokat szeretne, mit érez jónak és rossznak. Kimondja, amit gondol, nem ijedt meg elsőre sem a Ferrari nyomásától.

-Én soha nem vontam ezeket a képességeit kétségbe, tekintve, hogy nem is ismerem. De emberileg, ha ez így marad...érdekes évünk lesz, az biztos.

-Nyugalom Drágám-átnyúl, ás megszorítja a kezemet-okos nő vagy, meg fogod ezt is oldani.

Nagyon jó volt a forgalom, így kevesebb, mint 1 óra alatt hazaértünk. Lucie az egyik barátnőjénél alszik, Anyáék valami céges bulit szerveztek, így majd csak valamikor késő este vagy hajnalban ér haza.

-Van valami terved estére?

-Nincs. Cam mondta, hogy majd beszéljünk, kíváncsi milyen volt az első napom. Miért?

-Csak vennem kellene pár műszaki dolgot, gondoltam eljöhetnél velem kicsit később, ha van kedved.

-Nekem is kell vennem 2 új gépet, de még nem tudom, hogy majd mire akarják a többiek használni, és mennyit költhetek. De persze, szívesen elmegyek veled.-szeretek Apával vásárolni, mindig nagyon hamar végzünk, csak azt nézzük meg, ami szükséges. Bezzeg Anya...

-Oké, akkor majd gyere át, ha indulhatunk.

Ezt azért így mondta, mert van egy saját lakrészem, amit Apa alakított át nekem a garázs fölött. Nem 5 csillagos szállodára kell gondolni természetesen. Mindig szeretett barkácsolni, építgetni, ez neki a kikapcsolódás.

A saját „birodalmam" egy hálószobából, egy kis fürdőből és egy nappalival egybekötött konyhából áll. Teljesen fel van szerelve, minden az én szájízem szerint. Fontos megjegyezni, hogy a berendezések mindegyikét a saját pénzemből vettem, én rendeztem be, és természetesen nem ingyen lakom itt. Megvan a saját életem, függetlenül élek a szüleimtől, de mégsem. Nehéz volt Anyát rászoktatnom, hogy kopogjon ,mielőtt átjön, és ne takarítson és pakolásszon nálam. Most már megszokta.

Táskámat a kanapéra dobom, majd azonnal a gépet kapcsolom be, ez már megszokás. Jött is egy emailem Sylviatól, amiben megadja a megvásárolandó gépek paramétereit, és az összeget, amit erre áldoz a csapat. Kell egy videós és egy fotós kamera, utóbbi 2 objektívvel. Most is vastagon fogott a Ferrari tolla, ennyi pénzből akár egy fotós stúdiót is be lehetne rendezni.

Ebben a pillanatban megcsörren a telefonom, Camille neve és fényképe jelenik meg a kijelzőn.

-Bonsoir Cam! Azt hittem már elfelejtesz.

Camille Joubert a Renault F1-es csapat vendéglátó részlegének a vezetője. Már az első nap összebarátkoztunk, Ő figyelmeztetett arra, hogy ne ájuljak el rögtön Nico Hülkenbergtől. Szó szerint ezt mondta: „Én a helyedben vigyáznék vele, ha nem akarod, hogy összetörje a szíved. A legyet is röptében, ha érted, mire gondolok".

Innentől kezdődik a barátságunk. Camille egy nagyon jószívű és segítőkész ember. Ugyanakkor szókimondó, néha éppen ezért kegyetlen, állandóan pörög, mindig mindenbe 1000%-ot rak bele, nem elégszik meg, csak a maximummal.

-Mon petit Victoria! –azért hív kicsi Victorianak, mert 6 évvel idősebb, mint én, kvázi a húgaként kezel.- Nem felejtettelek el, de most nem tudunk beszélni, elnapolhatjuk mondjuk holnapra? 3 hét múlva itt a téli teszt, és még nem véglegesítették a menüt. Mindenkinek van valami problémája valamivel, nem tudok 120 embernek megfelelő kaját összeállítani. Viszont van egy jó hírem: tudod, az új pilóta, aki Carlos helyére jött, Daniel, nagggyon jófej. De nem is ez a lényeg, hanem az edzője, Michael Italiano. ÚRISTEN VICTORIA!!! Az a test, az a mosoly, az az izomzat. Tökéletes, érted TÖ-KÉ-LE-TES. Muszáj lesz szexelnem vele, addig nem halhatok meg.-ezt mind egy levegőre mondta el.

-Jesszus Cam, miket beszélsz. Mi van, ha van barátnő...

-Nincs-vágja rá, még mielőtt befejezném a mondatot-kiderítettem.

-Camille Joubert, ha nem lennél, unalmas lenne az életem. –mosolygom a telefonba.

-Tudom édesem, én viszek színt mindenki életébe. Most mennem kell, majd írok, hogy mikor beszéljünk. Szeretlek.-majd le is tette.

Mivel nem volt más dolgom, így pár perc múlva át is mentem Apához, aki akkor fejezte be a vacsoráját.

-Már végeztetek is?

-Csak 3 percet beszéltünk, mert nem ér rá. Mikor szeretnél indulni?

-Te nem akarsz előtte enni valamit? Ettél ma már egyáltalán?

-Ettem persze-hazudom-de még nem vagyok éhes. Majd hazafelé beugorhatunk valahová, ha gondolod.

20 perc múlva már a helyi pláza műszaki boltjában voltunk. Apa számítógépet szeretne venni, amin jól tud tervezni, alkotni. Én a fotós részleg felé vettem az irányt természetesen.

10 perc után rájöttem, hogy most tuti nem veszek semmit, majd otthon utánanézek a gépeknek, pro és kontra, és majd visszajövök. Feltett szándékom Apa után menni, aki ha jól látom, akkor a monitorokat nézegette. Éppen indulnék, amikor beleütköztem valakibe.

-Sajnálom-mondtam, de amikor megláttam Charlest mellettem, módosítottam-bár ha jobban belegondolok, egy cseppet sem.-remélem volt olyan csípős a hangsúly, mint amennyire szerettem volna.

-Nahát, kit látnak szemeim-közben a csuklómnál fogva magához rántott-Victoria...-suttogja a nyakamba-puszta véletlen lenne hogy ma már másodjára ütközünk össze. Milyen kár, hogy mindkétszer volt rajtad ruha.

Itt lett elegem a szexuális beszólásaiból. Nem gondolkoztam, csak lendült a kezem, amely éles csattanással találta el Leclerc arcát.